A nagy Monori koncertünk

Jan. 7. Bátki Marci

Sziasztok!

Itt vannak a koncert részletei.

Elnézést, hogy csak most küldök részleteket, de ünnepek között jött meg, és én is most szedtem elő.

A plakátot nem én csináltam, de szerintem nem olyan vészes, az elnevezés valamiért kicsit félrement.

Tehát:

2014. január 17. péntek 18h, Vigadó Díszterme (Monor, Kossuth L. 65-67.)

A koncert előtt Szakcsi Lakatos Béla kijön a telepre, lehetne akár egy közös főpróba is.

Biztos, hogy lesz egy etap, amikor Szakcsiék külön játszanak, egy etap, amikor mi játszunk, és lehetne valamilyen közös zenélés is (minimum az Örömóda), Szakcsi nyitott bármire.

Rostás Csabával (tanodában a roma nyelvtanár) és feleségével fog Szakcsi együtt játszani, így vele is meg tudjuk beszélni, vagy akár próbálhattok is vele együtt (csütörtökönként van a Tanodában).

Remélem nem hagytam ki semmit.

Köszi szépen!

Jan. 21.: Marica levele

Gondoltuk mi és itt szólt közbe az ÉLET. 

Szakcsi művész úr , már hetek óta betegeskedett, de  abban reménykedtünk a koncert napjára meggyógyul. Nem így történt. 

Előző este amikor Csabával beszéltem már aggódva mondta, hogy "Nincs jól az öreg, de így is vállalja." Azon a héten nyitós voltam-azaz fél 6-kor indultam nyitni az óvodát....utána tanoda mindennap. Péntekre már rendesen elfáradtam.Egy volt fontos, hogy minden rendben legyen! Mindenki feszültebb volt egy kicsit a megszokottnál. Néha nem értettünk egyet, de mindent meg tudtunk beszélni. Fekete-fehér ünneplő ruhát kértem, míg volt aki szerint ez kivitelezhetetlen a telepen. Az iskolában is kötelező,tehát mindenkinek kell, hogy legyen . Ha viszont nincs jöjjön valami szép ruhában. Persze elgondolkodtató, hogy vennünk kellene egyen ingeket a zenészeknek a fellépő alkalomra. 

Luciónk , a legokosabb 8.-os tanulónk épp aznap írja a pszichológiai tesztjét Szolnokon az Arany János ösztöndíj program keretében. Egyébként örömteli esemény lenne, hogy az iskola ott alvást biztosít, most viszont ez nekünk gondot jelentett. Négyszer beszéltem a program igazgatójával, mire külön engedéllyel Lució hamarabb kezdte és hamarabb fejezhette be a tesztet. Zsolti vitte és hozta Szolnokról, nagyon izgultunk, hogy időben vissza érjenek, mert Lució nem csak kognitív képességeit tekintve tehetséges, de a zenében is rendkívüli. 

Közben a foci csapat Csokival és Charvallóval Berettyóújfaluba ment meccsre. Másnap az 1%-os kampányt forgatja a filmes csapat a telepen. Ha minden a tervezett szerint alakult volna , akkor is elég lett volna leszervezni ezt a hetet -de 15 óra körül jött a hír:

Szakcsi művész úr rosszul lett , lemondta a fellépést.

Marcival mindketten lógtunk a telefonon, ő Salamon Beát hívta , én Rostás Csabát. Fel sem merült bennünk, hogy lemondjuk a koncertet, csak az volt a kérdés kit hozunk Szakcsi helyet. Bea is Csaba is nagy ismeretséggel rendelkezik zenész berkekben. Mindketten tudtak gyors beugrót. Én szívem szerint mindenkit meghívtam volna, biztos, ami biztos.De Marci szerint a  zenészek nem "kompatibilisek " egymással:) Végül Csaba meghívta Jáger Bandit, aki Szakcsi tanítvány-jazz zongorista. Mire a Lions club megérkezett a Tanodába már volt B terv. Az izgalom miatt talán de nem fogyott sem a bodag, sem a pogácsa. A gyerekek pózoltak a szép ruhában. Fotóztatták magukat , együtt, külön, velünk, mindenhogy. Ők nem izgultak. Uzsonnáztak, aztán még megették az összes bodagot és pogit. 

Fél 5-kor elindultunk,mindenki vitt akit tudott. Nálam volt gyerekülés így Lució ovis hugát , Kárment is el tudtam vinni. Végig csicseregte az utat. Sok autóval, többször fordulva mindenki megérkezett. A gyerekek el kezdtek hangolni hegedűn, csellón. Megérkezett a Gipssy Jazz és a "megmentő" Jáger Bandi. Özönlöttek a vendégek is. Mindenki nagyon elegáns az arcokon izgatottság,nem mindennap jön Monorra Szakcsi művész úr. 

Ha tudnák, hogy ma sem...

Az ismerősöknek már sugdosunk, de hivatalosan Marci jelenti be a sajnálatos tényt. A Vigadó dísz terme 200 fős, gondoltam az első 4 sort foglaljuk VIP vendégeknek, az utolsó 3-om sort pedig a fellépő vagy néző gyerekeknek-mert közel az ajtó, gondolni kell a wc-re való menekülő útvonalra. A ruhatáros nénik kicsit furcsán tekintettek ránk eleinte, de aztán szemmel láthatóan megenyhültek. Koncert végén már azon versenyeztek ki ismer több családot a gyerekek közül és melyik néni lakik közelebb a telephez. 

Lassan tele a terem. Sok ismerős arc.Óvónők, orvosok, tanárok, gyógyszerészek, máltások , polgármester úr is itt van.Minden kollégának meg van a helye. Van aki jegyet árul, van aki fotóz, van aki hátul kell, hogy a gyerekekkel üljön. Be kellene lassan ülnöm az első sorba, tudom tanoda vezetőként így illene-de Bea segítséget kér. A gyerekek most pörögnek fel, mindenki nyekereg a behangolt hegedűvel, csúszkál a cselló a földön hangos fémes zajt produkálva. Bent maradtam a sisere haddal. Beával ketten sikerült az utolsó percben lecsendesíteni őket. Laci bácsit is megkérem már ne hangoljon, mert ha csendben vagyunk meghalljuk, hogy a fia, Marci elkezdte a prezentációt. 

Néha be-bekukucskálok az ajtón, Marci a színpadon áll és a Máltai programokról beszél. A közönség csendben és érdeklődve figyel. A gyerekek következnek-felkísérem őket a színpadra.Bea átveszi a vezetést, tudom minden rendben lesz-innen már minden olyan természetes , egyszerűen azt csinálják amihez értenek. Zene közben elnézem a közönséget, mindenki mosolyog. Aranyosak a gyerekek, fekete-fehérben, öltönyben...nagyon illik a kezükbe a hangszer. Nagy sikerük van, minden zeneszám külön tapsot kap. Alig akarnak lejönni a színpadról. 

Hátul az előre bejárt menekülő útvonalon viszem hátra őket. Lució az egyik zenész kolléganővel eljátszhatta kedvencét, a Keresztapa főcím dalát, majd és Sanyikával együtt még Jáger Bandival is zenélnek egy közöset-mit mást, mint a Karib tenger kalózait. Ezután jön a jazz produkció. Hallom, ahogy Móni hangjára összesúgnak az emberek-micsoda hangja van! Nem hiába mondták neki a gyerekek a karácsonyi együtt zenéléskor, hogy megnyerné az X faktort. Csabáék 5 gyermekéből a három kisebb itt van, a kicsi Emili pedig épp ordít az anyukájáért. Lemegyek vele a lépcsőn, majd átadom a lányomnak, nálunk is 4 gyerek van tapasztalt a pesztrálásban. 

Mire visszamegyek fergeteges a hangulat, Csaba ropja cigány táncot. A produkció végén felhívja a tanodás gyerekeket a színpadra. Arról beszél, hogy pár hónapja egy kedves barátja mesélt neki a monori telepről,arról, hogy milyen munkát végez itt a málta, hogy élnek itt az emberek. Emlékszem Emilit mentünk meglátogatni amikor a laptopján kerestem valami videót az integrációs programról, mert nem hitt nekem. Aztán a tanoda megnyitójára meghívtam őket zenélni és alig akartak hazamenni a telepről. Düh, fájdalom kavargott bennünk amikor ott álltunk a Cinka Panna sarkán.Már nem szabad keresni a MIÉRTEKET, csinálni kell, változtatni kell! Ahogy módom lett rá lehívtam dolgozni, tudtam neki ez nagyon sokat jelent. Most pedig felhívja a gyerekeket és együtt énekelnek cigányul a közönségnek. 

Alakul az identitástudat. 

Nem a segélyre való jogosultság, a kukázás, a devianciák sokszínűsége a cigányság...biztos nem az. Marci megköszöni a Lions Clubnak a támogatást, Gabinak a szervezést, Jáger Bandinak a gyors beugrást. A nézők nem akarnak hazamenni, én is érzem valahogy bennem maradt a katarzis. Kifele menet mindenkinek megköszönöm, hogy megtisztelt minket és sajnálom, hogy nem jött Szakcsi úr. Fura dolog, de mindenki azt mondja ez így volt nagyszerű! Csabával és Mónival is találkozom végre.Gratulálok, ők pedig átölelnek. Majdnem sírunk.

Most szakad fel a katarzis. De nincs idő ilyesmire.."Marica néni, Marica néni éhes vagyok! Ó az a bodag, most kellett volna odaadni! Többet el nem indulok enni-inni való nélkül velük sehova. Azt gondoltam, előtte bőségesen ettek, amíg a műsor tart nincs rá alkalom, utána rögtön megyünk haza-de most is tanultam valamit. Enni mindig van alkalom. 

Hazafele újra én viszem Kárment , vele jön az anyukája Kriszti is. Először agyon dicsérem milyen tehetséges gyerekei vannak, majd jól lekapom a lábáról, hogy na pont azért nagyobb az ő felelőssége....Kárment rendszeresen hordja oviba, holnap rendesen készítse össze Luciót, mert Gabi viszi felvételizni. A gyerekház előtt nagy tömegben gyülekeznek a koncertről hazaérkezők.Maradnék, de életem első munkavacsoráján várnak. 

A Lions club monori vezetője és titkára egyetértenek abban, hogy valami hosszú távú együttműködésben kell gondolkodnunk, mert nagyon tetszik nekik az itt folyó máltás munka. 

Hálás vagyok Gabi kolléganőnknek, aki kitalálta ezt a programot és gyakorlatilag hozott egy szponzort. Csodálatos volt ez az este.

--------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/monori-ciganygyerekekkel-lepett-fel-szakcsi-gipsy-jazz-band

Ha itt vagyok akkor t-t-tanítson rendesen!!

2014. jan. 6. Bátki László

Ma újra kell menni. 

Már előtte való nap ideges vagyok tőle. 

Hozzászoktam a hosszú szünethez. 

Evés, olvasás, rokonlátogatás, rajzolás, karácsony. 

Minden jobb, mint Monorra menni. Na mindegy. Muszáj menni. Előtte éjjel rosszul alszom. Délelőtt tenisz. Legalább valami jó. Mennyivel jobb volt decemberben, akkor még előttem volt három hét szünet. Az utolsó záróhangverseny, ami fárasztott, de legalább ott volt, hogy egy ideig nem kell látnom őket.

Tenisz után csatakosan beszállok a kocsiba. Először Marikát kell felvennem az OTP előtt, a Margit körúton. Ott áll, már negyed órával a megbeszélt idő előtt. Kezében két hegedűtok, izgatottan beszáll, bedobja a tokokat a hátsó ülésre, és azt mondja:

– De jó, hogy megyünk, már úgy vártam, hogy menjünk, hoztam két üres tokot, kicsit kopottak, de jó lesz, meg varrtam a gyerekeknek újabb párnákat, egyébként ma nem jön Bea, mert nem ér rá, mert színházban játszik, de nem baj annál több gyerekkel tudok majd foglalkozni, olyan édesek, egyem a szívüket... 

Ezután jön egy háromnegyedórás mondat egészen ki Monorig, megszakítás nélkül. Jó hallgatni, nem én beszélek, közben el is felejtem, hova megyünk. Csak az utolsó saroknál eszmélek, hogy kinn vagyunk.

Elképesztően szikrázó nap, tíz fok meleg (lehet, hogy tizenöt). Amint befordul a kocsi, megjelenik egy csapat gyerek. Mind lelkes. Mind örül nekünk (én még nem eléggé). A kulcsot persze otthon hagytam. Bízom, benne talán megúszom a napot. Telefonálás, mire végre előkerül a kulcs, már nyertem fél órát. Marika persze még mindig izgatott. Kinyitják az ajtót, és mi beözönlünk. 

Tomi, Máté ,Krisztián (Srekk) – bár magamban egyre inkább Krisztiánnak hívom, valószínűtlen, de kezd közelebb kerülni hozzám. Sanyi már a kertben van, körülötte röpköd két lány. (Szikrázóan süt a nap, 20 fok meleg). Mikor meglát, jön ő is.Vele repülnek a lányok is (25 fog meleg). A hangszereket elkezdjük kipakolni, közben bejön még 1, 2, 3, 4, 5…. nemtudommennyi gyerek, az ablakon berepül még két vagy három lány. Szépek, nagyon szépek, de sajnos Krisztiánhoz jöttek. Krisztián (Srekk), fene a pofáját rezzenéstelen arccal veszi ki a hangszerét, magának hangol (hogy ezt ki tanította meg neki, nem tudom), aztán a lányoknak hátat fordítva megszólít:

– Laci bácsi tanítson nekem ma valami újat. A lányok tovább csipognak. A Sanyié is. Tele a szoba. (30 fok meleg.) Krisztián elkezd játszani – 1 darab, 2 darab, 3 darab, ……. 11 darab ….. 15 darab. Leáll és azt mondja:

– Én nem tudok többet, most tanítson valamit mán. A lányok lelkesen csipognak, az egyik felpattan és szerelmet vall Krisztiánnak, nyilvánosan. Ilyet utoljára Paganini és Liszt Ferenc gerjesztett hangszerével. Nekem még sose sikerült.

Valamelyik sarokból előpattan Tomi, és elkezdi hibátlanul játszani a Karibot (Karib-tenger kalózai – filmzene). Nem is emlékszem rá, hogy mikor tanulhatta. Aztán Sanyi is rákezd a Karibra, aztán Lúszió (nem is láttam, hogy bejött). Most már mindenki zenél. 35 gyerek (35 fok van).

Bejön az egyik rendet tartó néni (Mari), kérdezi a lányokat, mit keresnek itt, hajtaná őket ki, de azok hajthatatlanok. Mondják mind, hogy jó itt benn, és nem mennek sehová, mert jó itt nekik. Na!!!

Aztán egy sehonnai kicsi is elkezdi játszani a Karibot. De őt én soha nem tanítottam semmire!! Lehet,hogy Tomi volt? Lúszió tagadja, ő csellista, ne mán. Sanyi meg azt mondja, hogy ilyen kis pöcsökkel szóba se áll. Ne mán. Szaporodik a Karib, mint a nyű. Nyílik az ajtó, bejön egy nagy (tényleg nagy, 27 éves), nevét nem tudom, de már láttam. Tisztességesen köszön, kezet fog, és mondja, hogy ő is tanulna hegedülni. (Bmeg) Mert hogy látja itt ezeket – körülmutat a siserahadon – látja, hogy milyen jól csinálják. Ő is pont ezt akarja…. (Ne mán) A nagyfiú lábai közt bebújik Timi és Rebeka. Rebeka szemüveg nélkül még sokkal helyesebb, mint szemüvegben, de így meg nem jól lát (engem). Odatolják hegedűiket hangolásra vonóikat gyantázásra és már ott sincsenek. Rohannak Marikához. Marika a másik szobában a huszadik (harmincadik?) lurkónak tanítja a kottaírást. Úgy érzem  magam, amikor meglátom, mint a gondatlan apuka, aki elfelejtette megtanítani a gyerekeit orrot fújni. Persze én is gondoltam rá, hogy jó lenne, ha a gyerekek kottát olvasnának, kell az, csak hát én lusta voltam ehhez, Most meg itt sorakozik negyven gyerek, és teleírtak egy teljes hangjegyfüzetet. Szeretem Marikát. (40 fok meleg)

Közben el kell látnom fuvarozói feladataimat is. Tominak fáj a foga. El kell vinni orvoshoz. Mire a kis beteggel a kocsihoz érek, az első é hátsó ülések megtelnek lelkes kísérőkkel. Tominak és nekem már nem marad hely. Tomi már visszakozna, hogy ő már nem is igazán akar fogorvoshoz menni, de látszik rajta, hogy tényleg fáj a foga. A hátsó ülésen szorítanak neki helyet. A boldog kísérők végigviháncolják az utat. Persze a fogorvos csak másnap délelőtt rendel.

Mikor visszaérünk, ott csücsül Árpi és kérdi, hogy hol voltam, Aztán megjegyzi, hogy mán legalább öt perce itt vár és nem szeret várni. Szégyenkezve kezdem összeszedni hegedűjét álltartóját és vonóját. Kérdem tőle, mit tanuljunk, megemlítem neki a Karibot (közkincsüket) mire egy laza mozdulattal rávágja, hogy azt a sz-szart, ő n-nem ta-tanulja, t-tanítsak neki v-valami n-normálisat (-25 fok hideg) végre valaki megbírálta közkincsünket! Elkezdem az A Csitári-hegyekalattrégenleesettahó-t (-30 fog hideg szikrázó napsütés). Neki tetszik, mehet, mondja, és már tanuljuk is. A darab végén észrevétlenül felmászunk a második fekvésbe, aztán vissza. Észre sem veszi, hol járt! (Én annak idején több hónap után értem ide föl.) Közben visszaszivárog Sanyi (és még nem tudom hányan) és kérdi, mi az ábra. Kezdem neki játszani, fele annyi idő alatt megtanulja, mint Árpi. (45 fog meleg) 

Aztán hirtelen beborul és megdördül az ég. Árpi abbahagyja a hegedülést, lecsapja a hangszerét és a vonóját és azt mondja:

– L-laci bá-bácsi, én m-magától többet nem tanulok, mert, hogy itt bejött ez a Sanyi, én meg mán itt vagyok egy fél órája, még vártam is m-magára (öt percet), az-tán maga meg egyből a Sanyikával foglalkozik, velem meg nem. Azzal a szeme elfátyolosodik, mint Csokonai Lili grófnőnek, amikor megtudá, hogy Csokonai Vitéz Mihály őtet elhagyá, bevágván csúnyán az ajtót, kiméne. Én meg ott állék leforrázva, mint a jó Zrínyi Miklós, mikoron a török vaddisznó nyakon önté jó forró szurokkal (600 fok) Hát most mán mi legyen. 

Tanítok tovább, félgőzzel, mint a rákosszentmihályi tehervonat mozdonya, amikor dupla annyi kocsit kapcsolnak utána, mint amennyit elbír. Próbálok a dolgokra figyelni, de hát most hirtelen átállították a váltót és Csokonai Lili vonata másfelé ment, mint a mozdony. Nézek magam elé bambán, Sanyi somolyog maga elé, mint Oblomova Infánsnő Anyeginből. Ő persze semmiről nem tehet, ő csak szebben riszálta magát, mint a grófnő. Mondom neki, menjen már a Lili Grófnő után, ki akarom engesztelni. Jön vissza a Csokonai Lili, szeme még inkább fátyolban úszik, és hajthatatlan hangon az arcomba mondja:

– A koncerten még kisegítem magát, de aztán többé már nem lát engem. Borulnék térdre, hogy bocsánatáért esedezzem, de mire megfordulnék, ő már az ajtót újfent bevágva kívül terem. Próbálok visszamászni a Csitári-hegyek közé, de megcsúszok a havon, és visszakerülök a padlatra. Másodjára is szólok Sanyinak, hozná vissza, mert bocsánatát kérném Lili Grófnőnek. Jönnek immár ketten: Oblomova infánsnő és Lili grófnő, teljes békességben, mint két nővér (báty). Lili grófnő mikor meglát, harag gyúl a szemében, toppantva rám förmed, hogy a végső szót kimondja: 

– N-nekem azt a ku-kurva Toldit kéne tanulnom, m-maga m-meg ezt csi-csinálja. Ha itt vagyok, akkor t-tanítson rendesen. Egyébként jövök holnap is.