A nagy Monori koncertünk

Jan. 7. Bátki Marci

Sziasztok!

Itt vannak a koncert részletei.

Elnézést, hogy csak most küldök részleteket, de ünnepek között jött meg, és én is most szedtem elő.

A plakátot nem én csináltam, de szerintem nem olyan vészes, az elnevezés valamiért kicsit félrement.

Tehát:

2014. január 17. péntek 18h, Vigadó Díszterme (Monor, Kossuth L. 65-67.)

A koncert előtt Szakcsi Lakatos Béla kijön a telepre, lehetne akár egy közös főpróba is.

Biztos, hogy lesz egy etap, amikor Szakcsiék külön játszanak, egy etap, amikor mi játszunk, és lehetne valamilyen közös zenélés is (minimum az Örömóda), Szakcsi nyitott bármire.

Rostás Csabával (tanodában a roma nyelvtanár) és feleségével fog Szakcsi együtt játszani, így vele is meg tudjuk beszélni, vagy akár próbálhattok is vele együtt (csütörtökönként van a Tanodában).

Remélem nem hagytam ki semmit.

Köszi szépen!

Jan. 21.: Marica levele

Gondoltuk mi és itt szólt közbe az ÉLET. 

Szakcsi művész úr , már hetek óta betegeskedett, de  abban reménykedtünk a koncert napjára meggyógyul. Nem így történt. 

Előző este amikor Csabával beszéltem már aggódva mondta, hogy "Nincs jól az öreg, de így is vállalja." Azon a héten nyitós voltam-azaz fél 6-kor indultam nyitni az óvodát....utána tanoda mindennap. Péntekre már rendesen elfáradtam.Egy volt fontos, hogy minden rendben legyen! Mindenki feszültebb volt egy kicsit a megszokottnál. Néha nem értettünk egyet, de mindent meg tudtunk beszélni. Fekete-fehér ünneplő ruhát kértem, míg volt aki szerint ez kivitelezhetetlen a telepen. Az iskolában is kötelező,tehát mindenkinek kell, hogy legyen . Ha viszont nincs jöjjön valami szép ruhában. Persze elgondolkodtató, hogy vennünk kellene egyen ingeket a zenészeknek a fellépő alkalomra. 

Luciónk , a legokosabb 8.-os tanulónk épp aznap írja a pszichológiai tesztjét Szolnokon az Arany János ösztöndíj program keretében. Egyébként örömteli esemény lenne, hogy az iskola ott alvást biztosít, most viszont ez nekünk gondot jelentett. Négyszer beszéltem a program igazgatójával, mire külön engedéllyel Lució hamarabb kezdte és hamarabb fejezhette be a tesztet. Zsolti vitte és hozta Szolnokról, nagyon izgultunk, hogy időben vissza érjenek, mert Lució nem csak kognitív képességeit tekintve tehetséges, de a zenében is rendkívüli. 

Közben a foci csapat Csokival és Charvallóval Berettyóújfaluba ment meccsre. Másnap az 1%-os kampányt forgatja a filmes csapat a telepen. Ha minden a tervezett szerint alakult volna , akkor is elég lett volna leszervezni ezt a hetet -de 15 óra körül jött a hír:

Szakcsi művész úr rosszul lett , lemondta a fellépést.

Marcival mindketten lógtunk a telefonon, ő Salamon Beát hívta , én Rostás Csabát. Fel sem merült bennünk, hogy lemondjuk a koncertet, csak az volt a kérdés kit hozunk Szakcsi helyet. Bea is Csaba is nagy ismeretséggel rendelkezik zenész berkekben. Mindketten tudtak gyors beugrót. Én szívem szerint mindenkit meghívtam volna, biztos, ami biztos.De Marci szerint a  zenészek nem "kompatibilisek " egymással:) Végül Csaba meghívta Jáger Bandit, aki Szakcsi tanítvány-jazz zongorista. Mire a Lions club megérkezett a Tanodába már volt B terv. Az izgalom miatt talán de nem fogyott sem a bodag, sem a pogácsa. A gyerekek pózoltak a szép ruhában. Fotóztatták magukat , együtt, külön, velünk, mindenhogy. Ők nem izgultak. Uzsonnáztak, aztán még megették az összes bodagot és pogit. 

Fél 5-kor elindultunk,mindenki vitt akit tudott. Nálam volt gyerekülés így Lució ovis hugát , Kárment is el tudtam vinni. Végig csicseregte az utat. Sok autóval, többször fordulva mindenki megérkezett. A gyerekek el kezdtek hangolni hegedűn, csellón. Megérkezett a Gipssy Jazz és a "megmentő" Jáger Bandi. Özönlöttek a vendégek is. Mindenki nagyon elegáns az arcokon izgatottság,nem mindennap jön Monorra Szakcsi művész úr. 

Ha tudnák, hogy ma sem...

Az ismerősöknek már sugdosunk, de hivatalosan Marci jelenti be a sajnálatos tényt. A Vigadó dísz terme 200 fős, gondoltam az első 4 sort foglaljuk VIP vendégeknek, az utolsó 3-om sort pedig a fellépő vagy néző gyerekeknek-mert közel az ajtó, gondolni kell a wc-re való menekülő útvonalra. A ruhatáros nénik kicsit furcsán tekintettek ránk eleinte, de aztán szemmel láthatóan megenyhültek. Koncert végén már azon versenyeztek ki ismer több családot a gyerekek közül és melyik néni lakik közelebb a telephez. 

Lassan tele a terem. Sok ismerős arc.Óvónők, orvosok, tanárok, gyógyszerészek, máltások , polgármester úr is itt van.Minden kollégának meg van a helye. Van aki jegyet árul, van aki fotóz, van aki hátul kell, hogy a gyerekekkel üljön. Be kellene lassan ülnöm az első sorba, tudom tanoda vezetőként így illene-de Bea segítséget kér. A gyerekek most pörögnek fel, mindenki nyekereg a behangolt hegedűvel, csúszkál a cselló a földön hangos fémes zajt produkálva. Bent maradtam a sisere haddal. Beával ketten sikerült az utolsó percben lecsendesíteni őket. Laci bácsit is megkérem már ne hangoljon, mert ha csendben vagyunk meghalljuk, hogy a fia, Marci elkezdte a prezentációt. 

Néha be-bekukucskálok az ajtón, Marci a színpadon áll és a Máltai programokról beszél. A közönség csendben és érdeklődve figyel. A gyerekek következnek-felkísérem őket a színpadra.Bea átveszi a vezetést, tudom minden rendben lesz-innen már minden olyan természetes , egyszerűen azt csinálják amihez értenek. Zene közben elnézem a közönséget, mindenki mosolyog. Aranyosak a gyerekek, fekete-fehérben, öltönyben...nagyon illik a kezükbe a hangszer. Nagy sikerük van, minden zeneszám külön tapsot kap. Alig akarnak lejönni a színpadról. 

Hátul az előre bejárt menekülő útvonalon viszem hátra őket. Lució az egyik zenész kolléganővel eljátszhatta kedvencét, a Keresztapa főcím dalát, majd és Sanyikával együtt még Jáger Bandival is zenélnek egy közöset-mit mást, mint a Karib tenger kalózait. Ezután jön a jazz produkció. Hallom, ahogy Móni hangjára összesúgnak az emberek-micsoda hangja van! Nem hiába mondták neki a gyerekek a karácsonyi együtt zenéléskor, hogy megnyerné az X faktort. Csabáék 5 gyermekéből a három kisebb itt van, a kicsi Emili pedig épp ordít az anyukájáért. Lemegyek vele a lépcsőn, majd átadom a lányomnak, nálunk is 4 gyerek van tapasztalt a pesztrálásban. 

Mire visszamegyek fergeteges a hangulat, Csaba ropja cigány táncot. A produkció végén felhívja a tanodás gyerekeket a színpadra. Arról beszél, hogy pár hónapja egy kedves barátja mesélt neki a monori telepről,arról, hogy milyen munkát végez itt a málta, hogy élnek itt az emberek. Emlékszem Emilit mentünk meglátogatni amikor a laptopján kerestem valami videót az integrációs programról, mert nem hitt nekem. Aztán a tanoda megnyitójára meghívtam őket zenélni és alig akartak hazamenni a telepről. Düh, fájdalom kavargott bennünk amikor ott álltunk a Cinka Panna sarkán.Már nem szabad keresni a MIÉRTEKET, csinálni kell, változtatni kell! Ahogy módom lett rá lehívtam dolgozni, tudtam neki ez nagyon sokat jelent. Most pedig felhívja a gyerekeket és együtt énekelnek cigányul a közönségnek. 

Alakul az identitástudat. 

Nem a segélyre való jogosultság, a kukázás, a devianciák sokszínűsége a cigányság...biztos nem az. Marci megköszöni a Lions Clubnak a támogatást, Gabinak a szervezést, Jáger Bandinak a gyors beugrást. A nézők nem akarnak hazamenni, én is érzem valahogy bennem maradt a katarzis. Kifele menet mindenkinek megköszönöm, hogy megtisztelt minket és sajnálom, hogy nem jött Szakcsi úr. Fura dolog, de mindenki azt mondja ez így volt nagyszerű! Csabával és Mónival is találkozom végre.Gratulálok, ők pedig átölelnek. Majdnem sírunk.

Most szakad fel a katarzis. De nincs idő ilyesmire.."Marica néni, Marica néni éhes vagyok! Ó az a bodag, most kellett volna odaadni! Többet el nem indulok enni-inni való nélkül velük sehova. Azt gondoltam, előtte bőségesen ettek, amíg a műsor tart nincs rá alkalom, utána rögtön megyünk haza-de most is tanultam valamit. Enni mindig van alkalom. 

Hazafele újra én viszem Kárment , vele jön az anyukája Kriszti is. Először agyon dicsérem milyen tehetséges gyerekei vannak, majd jól lekapom a lábáról, hogy na pont azért nagyobb az ő felelőssége....Kárment rendszeresen hordja oviba, holnap rendesen készítse össze Luciót, mert Gabi viszi felvételizni. A gyerekház előtt nagy tömegben gyülekeznek a koncertről hazaérkezők.Maradnék, de életem első munkavacsoráján várnak. 

A Lions club monori vezetője és titkára egyetértenek abban, hogy valami hosszú távú együttműködésben kell gondolkodnunk, mert nagyon tetszik nekik az itt folyó máltás munka. 

Hálás vagyok Gabi kolléganőnknek, aki kitalálta ezt a programot és gyakorlatilag hozott egy szponzort. Csodálatos volt ez az este.

--------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/monori-ciganygyerekekkel-lepett-fel-szakcsi-gipsy-jazz-band

Ha itt vagyok akkor t-t-tanítson rendesen!!

2014. jan. 6. Bátki László

Ma újra kell menni. 

Már előtte való nap ideges vagyok tőle. 

Hozzászoktam a hosszú szünethez. 

Evés, olvasás, rokonlátogatás, rajzolás, karácsony. 

Minden jobb, mint Monorra menni. Na mindegy. Muszáj menni. Előtte éjjel rosszul alszom. Délelőtt tenisz. Legalább valami jó. Mennyivel jobb volt decemberben, akkor még előttem volt három hét szünet. Az utolsó záróhangverseny, ami fárasztott, de legalább ott volt, hogy egy ideig nem kell látnom őket.

Tenisz után csatakosan beszállok a kocsiba. Először Marikát kell felvennem az OTP előtt, a Margit körúton. Ott áll, már negyed órával a megbeszélt idő előtt. Kezében két hegedűtok, izgatottan beszáll, bedobja a tokokat a hátsó ülésre, és azt mondja:

– De jó, hogy megyünk, már úgy vártam, hogy menjünk, hoztam két üres tokot, kicsit kopottak, de jó lesz, meg varrtam a gyerekeknek újabb párnákat, egyébként ma nem jön Bea, mert nem ér rá, mert színházban játszik, de nem baj annál több gyerekkel tudok majd foglalkozni, olyan édesek, egyem a szívüket... 

Ezután jön egy háromnegyedórás mondat egészen ki Monorig, megszakítás nélkül. Jó hallgatni, nem én beszélek, közben el is felejtem, hova megyünk. Csak az utolsó saroknál eszmélek, hogy kinn vagyunk.

Elképesztően szikrázó nap, tíz fok meleg (lehet, hogy tizenöt). Amint befordul a kocsi, megjelenik egy csapat gyerek. Mind lelkes. Mind örül nekünk (én még nem eléggé). A kulcsot persze otthon hagytam. Bízom, benne talán megúszom a napot. Telefonálás, mire végre előkerül a kulcs, már nyertem fél órát. Marika persze még mindig izgatott. Kinyitják az ajtót, és mi beözönlünk. 

Tomi, Máté ,Krisztián (Srekk) – bár magamban egyre inkább Krisztiánnak hívom, valószínűtlen, de kezd közelebb kerülni hozzám. Sanyi már a kertben van, körülötte röpköd két lány. (Szikrázóan süt a nap, 20 fok meleg). Mikor meglát, jön ő is.Vele repülnek a lányok is (25 fog meleg). A hangszereket elkezdjük kipakolni, közben bejön még 1, 2, 3, 4, 5…. nemtudommennyi gyerek, az ablakon berepül még két vagy három lány. Szépek, nagyon szépek, de sajnos Krisztiánhoz jöttek. Krisztián (Srekk), fene a pofáját rezzenéstelen arccal veszi ki a hangszerét, magának hangol (hogy ezt ki tanította meg neki, nem tudom), aztán a lányoknak hátat fordítva megszólít:

– Laci bácsi tanítson nekem ma valami újat. A lányok tovább csipognak. A Sanyié is. Tele a szoba. (30 fok meleg.) Krisztián elkezd játszani – 1 darab, 2 darab, 3 darab, ……. 11 darab ….. 15 darab. Leáll és azt mondja:

– Én nem tudok többet, most tanítson valamit mán. A lányok lelkesen csipognak, az egyik felpattan és szerelmet vall Krisztiánnak, nyilvánosan. Ilyet utoljára Paganini és Liszt Ferenc gerjesztett hangszerével. Nekem még sose sikerült.

Valamelyik sarokból előpattan Tomi, és elkezdi hibátlanul játszani a Karibot (Karib-tenger kalózai – filmzene). Nem is emlékszem rá, hogy mikor tanulhatta. Aztán Sanyi is rákezd a Karibra, aztán Lúszió (nem is láttam, hogy bejött). Most már mindenki zenél. 35 gyerek (35 fok van).

Bejön az egyik rendet tartó néni (Mari), kérdezi a lányokat, mit keresnek itt, hajtaná őket ki, de azok hajthatatlanok. Mondják mind, hogy jó itt benn, és nem mennek sehová, mert jó itt nekik. Na!!!

Aztán egy sehonnai kicsi is elkezdi játszani a Karibot. De őt én soha nem tanítottam semmire!! Lehet,hogy Tomi volt? Lúszió tagadja, ő csellista, ne mán. Sanyi meg azt mondja, hogy ilyen kis pöcsökkel szóba se áll. Ne mán. Szaporodik a Karib, mint a nyű. Nyílik az ajtó, bejön egy nagy (tényleg nagy, 27 éves), nevét nem tudom, de már láttam. Tisztességesen köszön, kezet fog, és mondja, hogy ő is tanulna hegedülni. (Bmeg) Mert hogy látja itt ezeket – körülmutat a siserahadon – látja, hogy milyen jól csinálják. Ő is pont ezt akarja…. (Ne mán) A nagyfiú lábai közt bebújik Timi és Rebeka. Rebeka szemüveg nélkül még sokkal helyesebb, mint szemüvegben, de így meg nem jól lát (engem). Odatolják hegedűiket hangolásra vonóikat gyantázásra és már ott sincsenek. Rohannak Marikához. Marika a másik szobában a huszadik (harmincadik?) lurkónak tanítja a kottaírást. Úgy érzem  magam, amikor meglátom, mint a gondatlan apuka, aki elfelejtette megtanítani a gyerekeit orrot fújni. Persze én is gondoltam rá, hogy jó lenne, ha a gyerekek kottát olvasnának, kell az, csak hát én lusta voltam ehhez, Most meg itt sorakozik negyven gyerek, és teleírtak egy teljes hangjegyfüzetet. Szeretem Marikát. (40 fok meleg)

Közben el kell látnom fuvarozói feladataimat is. Tominak fáj a foga. El kell vinni orvoshoz. Mire a kis beteggel a kocsihoz érek, az első é hátsó ülések megtelnek lelkes kísérőkkel. Tominak és nekem már nem marad hely. Tomi már visszakozna, hogy ő már nem is igazán akar fogorvoshoz menni, de látszik rajta, hogy tényleg fáj a foga. A hátsó ülésen szorítanak neki helyet. A boldog kísérők végigviháncolják az utat. Persze a fogorvos csak másnap délelőtt rendel.

Mikor visszaérünk, ott csücsül Árpi és kérdi, hogy hol voltam, Aztán megjegyzi, hogy mán legalább öt perce itt vár és nem szeret várni. Szégyenkezve kezdem összeszedni hegedűjét álltartóját és vonóját. Kérdem tőle, mit tanuljunk, megemlítem neki a Karibot (közkincsüket) mire egy laza mozdulattal rávágja, hogy azt a sz-szart, ő n-nem ta-tanulja, t-tanítsak neki v-valami n-normálisat (-25 fok hideg) végre valaki megbírálta közkincsünket! Elkezdem az A Csitári-hegyekalattrégenleesettahó-t (-30 fog hideg szikrázó napsütés). Neki tetszik, mehet, mondja, és már tanuljuk is. A darab végén észrevétlenül felmászunk a második fekvésbe, aztán vissza. Észre sem veszi, hol járt! (Én annak idején több hónap után értem ide föl.) Közben visszaszivárog Sanyi (és még nem tudom hányan) és kérdi, mi az ábra. Kezdem neki játszani, fele annyi idő alatt megtanulja, mint Árpi. (45 fog meleg) 

Aztán hirtelen beborul és megdördül az ég. Árpi abbahagyja a hegedülést, lecsapja a hangszerét és a vonóját és azt mondja:

– L-laci bá-bácsi, én m-magától többet nem tanulok, mert, hogy itt bejött ez a Sanyi, én meg mán itt vagyok egy fél órája, még vártam is m-magára (öt percet), az-tán maga meg egyből a Sanyikával foglalkozik, velem meg nem. Azzal a szeme elfátyolosodik, mint Csokonai Lili grófnőnek, amikor megtudá, hogy Csokonai Vitéz Mihály őtet elhagyá, bevágván csúnyán az ajtót, kiméne. Én meg ott állék leforrázva, mint a jó Zrínyi Miklós, mikoron a török vaddisznó nyakon önté jó forró szurokkal (600 fok) Hát most mán mi legyen. 

Tanítok tovább, félgőzzel, mint a rákosszentmihályi tehervonat mozdonya, amikor dupla annyi kocsit kapcsolnak utána, mint amennyit elbír. Próbálok a dolgokra figyelni, de hát most hirtelen átállították a váltót és Csokonai Lili vonata másfelé ment, mint a mozdony. Nézek magam elé bambán, Sanyi somolyog maga elé, mint Oblomova Infánsnő Anyeginből. Ő persze semmiről nem tehet, ő csak szebben riszálta magát, mint a grófnő. Mondom neki, menjen már a Lili Grófnő után, ki akarom engesztelni. Jön vissza a Csokonai Lili, szeme még inkább fátyolban úszik, és hajthatatlan hangon az arcomba mondja:

– A koncerten még kisegítem magát, de aztán többé már nem lát engem. Borulnék térdre, hogy bocsánatáért esedezzem, de mire megfordulnék, ő már az ajtót újfent bevágva kívül terem. Próbálok visszamászni a Csitári-hegyek közé, de megcsúszok a havon, és visszakerülök a padlatra. Másodjára is szólok Sanyinak, hozná vissza, mert bocsánatát kérném Lili Grófnőnek. Jönnek immár ketten: Oblomova infánsnő és Lili grófnő, teljes békességben, mint két nővér (báty). Lili grófnő mikor meglát, harag gyúl a szemében, toppantva rám förmed, hogy a végső szót kimondja: 

– N-nekem azt a ku-kurva Toldit kéne tanulnom, m-maga m-meg ezt csi-csinálja. Ha itt vagyok, akkor t-tanítson rendesen. Egyébként jövök holnap is.

Ez milyen kaja???

Dec. 14. Salamon Beja

Ezt kitettem a fészbukos oldalunkra, a blogon is landolnak nemsokára az írásaink.

https://www.facebook.com/szimfoniaprogram

Tegnap Pesten voltunk velük, egy rendezvényen bemutatót tartottunk. 

Tüneményesek voltak a gyerekek. A régen összevissza rohangáló, hangos, állandóan vitázó, néha verekedő kis csapat jól nevelten, csöndben, egymást szeretve osztotta egymás közt a hangszereket, és várt a színpad mögött türelmesen. 

Teljesen meghatódtunk tőlük... Fegyelmezetten, kicsit lámpalázasan, de boldogan játszottak a színpadon. Egy-két mosolygós simogatás megtette a hatását...

A kis műsor végén voltak, akik még és még - műsoron kívül - megmutatták mit tudnak, szólóban. 

Kikönyörögték a közönségtől... és tőlünk...

Tüneményesek voltak.

:-)

Utána nagyon profi, hidegtálas vacsorát kaptak. 

Nem ismerték az ételeket, tőlünk kérdezgették mi is ez meg ez. A majonézes salátától megijedtek, a tormakrémmel töltött sonkát szidták, a hús nem érdekelte őket, a sajtból nem mertek enni. Sokan csak a pogácsát eszegették félénken...

A legérdekesebb a paradicsom volt számukra. Pillanatok alatt elfogytak a hidegtálat díszítő "elemek".

Kólát is kaptak. 

A végén többen is odajöttek hozzám, hogy szomjasak, nincs-e inkább víz... 

Tanulságos...

Pesti fellépés, talán új szponzor???

Dec. 6. Bátki Marci

Sziasztok!

Csak röviden tudok írni, lenne egy lehetőség most csütörtökön délután koncertre.

Az egyik szervezőnek nagyon tetszik a program, segítene forrást szerezni a továbbiakhoz, vagy akár arra, hogy heti öt napban mehessen a program.

A gyerekeket szállítanák, kaját kapnánk ott.

Szombati koncert főpróbájaként mehetne nyugodtan, nem kell, hogy extra legyen.

Hétfő reggel legkésőbb választ kell adnom.

Köszi!   

-----------------------------

Dec. 7. Salamon Beja

Nem tudom...

Ott vagyunk csütörtökön, de maga a műsor tulajdonképp szombat délelőtt megy le egyben, a koncert előtt.

Koncertet nem tudunk előadni...

De...

Ha a módszert szeretnék látni, meg ahogy dolgozunk a gyerekekkel, azt színpadon is meg lehet csinálni... 

De abban olyan is lesz, hogy elmondjuk nekik: 

- Most ezt játsszuk, ti ezt csináljátok, ti ezt, ide állj, oda állj, hamis-tiszta, ne mocorogj, kezdd el, még egyszer, emeld fel a hegedűt stb.

---------------------------------

Dec. 7. Bátki Marci

Sziasztok!

Bocs a tegnapi rövid üzenetért, egyik helyről rohantam a másikra, éjfélre értem haza Monorról.

Kupper András hívott, hogy lehetne ide menni, valaki megkereste, aki látta, hogy elkezdtük. 

Kb. ugyanazt mondtam én  is neki, mint most te, de ő mondta, hogy a módszer az igazán izgalmas, tisztában vannak vele, hogy milyen lesz.

Egyébként valamilyen rendvédelmi szervnek lesz a vállalati karácsonya, akik részt vettek idén valamilyen nagy esélyegyenlőséges programban, és már kicsit nyitottabbak.

Az egyik szervező az, aki érdeklődne komolyabban is, és szívesen támogatná a programot anyagilag.

Lehet, hogy kicsit meredeknek tűnik, de fontos, hogy megjelenjünk minél több helyen, mert nagyon bizonytalan az Eu-s támogatás, nagy valószínűséggel magán adományokból kell majd továbbműködnünk. (Máltára valószínűleg számíthatunk, de az új pályázati rendszerben ez is kérdéses lesz.) 

Köszi! Marci 

------------------------

Dec. 8. Szűcs Juli

Bocsi, nem voltam itthon és csak most olvastam el a postámat, ill. a leveleiteket. 

Részemről OK, a gyerekeket hétfőn felkészítjük (elmeséljük, hogy most máshol lesz a csütörtöki zenélés, meg hogy hogy kéne viselkedni) de mindezt megbeszéljük hétfőn. 

Fontos lenne még szponzort szerezni, minden lehetőséget meg kéne  "fogni". 

Holnap találkozunk, Juli  

Erélyes fellépés?

Dec.4. Varga Ferenc

Nagyon hiányzott Hajni...

Leával egy csomót hegedültünk. Iszonyú édes, nagyon érdeklődő és figyelmes kislány. Ez volt az egyik legpozitívabb momentum.

Volt közös zenélés, kaotikus ugyan, de legalább volt.

Kipróbáltam, kísérleti jelleggel az erélyes fellépést a közös játék érdekében. Még van csiszolni való a módszeren...

Most, ilyen vén fejjel jutottam el oda, hogy ne csak vágyjak rá, hanem tanulmányozzam is-pl. szakirodalom, vagy éppen pszichológus baráttal lefolytatott beszélgetések révén-a gyermeki motiváció kérdéseit. Remélem, segíteni fog a monori ténykedésben is.

Kezdem úgy látni, hogy a kötődés az alap, a zene csak ezután jön. Szerintetek?

Feri bácsi   

A Birodalom gyarapodása

Dec. 2. Varga Ferenc

Míg a múlt heti tárgyalások nagyrészt meddőnek bizonyultak, most szerdán beházasodás révén komoly új területekre tettünk szert...

Amanda hercegnő és udvarhölgyei immár birodalmunkat gyarapítják.

Természetesen a diplomáciával megszerzett hódításokat-itt háborúskodással nem sokra megyünk-meg is kell tartanunk. Hogy elkerüljük a lázadást, jól kell bánni az elfoglalt országok lakóival. Így is néha bizony igen nehéz biztosítani a békés építő munkát. 

Tomi és Máté urakkal jócskán kényes fázisba érkezett a kapcsolat-fölvétel.

Egy másik diplomáciai sikert is elkönyvelhetünk: Panna, a csatolt területek oktatásügyi miniszter asszonya kért meghallgatást. Olyan kiváló tervvel állt elő, hogy azt azonnal elfogadtuk tárgyalási alapnak.

Újabb és újabb hódítások, a régiek megtartása-nem kis feladat. Összehangolt (sic!) munkát igényel.

Fel hát miniszterek, kormánybiztosok, államtitkárok, nagykövetek! Egy ekkora birodalom összetartása csakis megfontolt és alapos mérlegelések árán sikerülhet.

De elég az üres szónoklatokból, jöjjön a tartalmas beszéd!

A "trendi" tanár...

Nov. 28. Takács Hajni

A hiányszakmáké/szakoké a jövő. Milyen igaz! Az idők szavát követve tegnap igazán 'trendi' voltam. Időlegesen ugyan, de cselló, illetve szolfézstanárnak álltam.

Nagy nyomás nehezedett rám. Jött Timi, aki minden áron csellózni akart...na meg a Krisztián (súlyos nyomás :-)...A süssfelnap, meg a hullapelyhes még csak-csak...De az egyboszorka....na, az kifogott rajtam. Hamis voltam, és az ujjrendem sem volt jó. A végső, megsemmisítő csapást Tomi mérte rám, aki kijelentette, hogy rosszul tartom a kezem, meg különben is lent kell tartanom a valamelyik ujjamat...Nos, be kellett látnom, aki tud, az tud..

De nem adtam fel! Ha a csellótanításban nem, tán' a szolfézsnál lesz némi sikerélményem. Okulva a cselló-fiaskón, rafinált módon egy olyan területtel próbálkoztam, melyben meglehetős biztonságban mozgok: violinkulcsok, bizonyos abc-s hangok és a süssfelnap kottázása. Na igen, ebben jó voltam, a legjobb! 

Egy ideig...

......aztán jött Timi, aki nemhogy jobban csellózik nálam, de precízen ír kottát - a hangjegy szárát összeérinti a 'gombóccal' ,velem ellentétben- és hibátlanul ujjrendet kreál; majd ott terem Lolo, aki óvodás létére csodásan fogja a ceruzát és mesésen kottáz, sőt kér kottapapírt, hogy otthon is kottázhasson - velem ellentétben, aki folyton a billentyűzetet és a monitort fixírozza, ha kottázni akar- ; s az éterből előterem Iza, akit -mint tudjuk nem egyszerű tűbe fűzni :-) -, s ráveti magát a kottára, s meg sem áll, míg egy oldalt nem ír - hja, és olyan szünetjeleket alkot...velem ellentétben....

Nos így jártam tegnap. Írom ezeket okulására mindazoknak, akik hasonlóra vetemednek. :-)

A  suszterről és a kaptafáról szóló mondás szellemében végül Sanyival megtanultuk a Csendes éjt, mely egyébként koncert-gyanús nóta.

Az ominózus kottalapokból több méretben nagyítva vittem, de még kell másolni, továbbá kis zöld tartóban ceruzák és radír fellelhető a szekrényben.

p.H.

Ui. Bea, raktam fel néhány fotót a gmail-es fiókra; melyeket valójában Tomi és Krisztián készített nagy odaadással :-)     

A "nagy" balhé...

Nov. 25. Salamon Beja

Elkezdődött a "balhé"...

Valaki rápisilt a gázkonvektorra, ugyanakkor valakik a cukortartóba vizet töltöttek... 

(így az amúgy is kevéske kávézási lehetőség is fuccsba ment)

Azonnal talált mindenki EGY bűnbakot.

Azt a fiút, akivel amúgy is mindenhol baj van, mindenhonnan kiközösítve, ezáltal teljesen vadóccá vált...

Mikit...

Szerintem nem ő volt... illetve nem csak ő lehetett...

Miki ezáltal kitiltva az épületünkből.

Nem értem én ezt.

Nem azért vagyunk, hogy a problémás gyerekekre figyeljünk, fejlesszük őket mint mentálisan, mint szociálisan?

Most nem is tudok mit írni, folyt.köv.

-------

Nov. 26. Szűcs Juli

Sziasztok, a tegnapi "eseményekkel" kapcsolatosan: én a konyhában tanítottam, és a három nagy fiú (akiket lefényképeztél, a sapka a fejük búbján van) elég sokat időztek a kávéfőzős pultnál, és eléggé zavarták az órámat. 

Lehetnek ők azok, akik a tejet a cukortartóba öntötték, Miklós nem tartózkodott több ideig a konyhában! Lehet jogosan felháborodva, hogy őt gyanúsítják! 

Feltételezem, hogy azok akik ezt csinálták lehetnek a ludasok a másik disznóságban is.

Karácsonyi koncert - Hogy is legyen???

Nov. 20. Szűcs Juli

Kedves "sorstársaim"!
Szerintem egy hétfőn, vagy csütörtökön kéne megtartanunk a karácsonyi koncertet, mikor Monoron  vagyunk (bocsi Hajni, Feri, persze, ha ez nektek is megfelel!) Mit szóltok a dec. 9, vagy 12-höz? Mondjuk 5 órától, mikor már a dolgozó szülők is otthon vannak. Persze ez abban az esetben, ha nem ütközik valamilyen iskolai karácsonnyal. Ezért meg kéne kérdezzük a gyerekeket, vagy valakit aki tudja az iskolai ünnepségek dátumát. Mit szóltok hozzá?

---------------------------------

Nov. 22. Salamon Beja

Szomora Zsolti fölhívott, hogy neki mindegy mikor van a koncert. 

Éjjel-nappal dolgozik, ha épp ráér, jön tanítani is.

A koncertre megpróbálja szabaddá tenni magát, ha megvan már az időpont. Jó lenne ha jönne segíteni.

Nekem csak a kedd-szerda nem jó.

Hajni! Meg tudsz lógni egy hétfőn, vagy csütörtökön?

Ha nem, keresnünk kell egy másik időpontot.

Nélküled nem mehet le a koncert.

Senki nem hiányozhat közülünk!!

:-)

Marci!

Jó lenne, ha valamit írnál, hol legyen a kis koncert...

A hangárban meg tudjuk csinálni családias hangulatban? A szülők simán kibírnak ennyit állva és mégis a saját közegükben lennének.

Oda teszünk egy sor padot térelválasztónak, a szülőket csak akkor engedjük be, ha már a koncertre készen állunk.

Ha más helyszín, akkor ölég sürgős azt leszervezni...

Ajándék!!!!

Kéne legalább valami keksz, meg málnaízű (200 Ft/ 2l) szörp a gyerekeknek... A fiam is ezt szereti. :-)

Készítettem már pár portrészerűséget a kölkökröl akikkel találkoztam, fönt vannak a képeink oldalán.

Elég kevés van még sajnos...

Hajni! Akik nincsenek rajta, készítesz róluk is? 

Meg akinek van gépe, az is szánjon rájuk pár kockát, ki ne maradjon valaki!!

Marci, egyszer bejöhetnél fotózgatni, vagy valakit beküldhetnél.

És akkor én csináltatok papírképeket róluk, mondjuk kettőt-kettőt. 

Darabja kb. 10 Ft, nem fog földhöz vágni.

Úgy láttam, ez az egyik legnagyobb kincs náluk, a legjobban ennek fognak örülni.

Mindegy milyen minőségű.

:-)

Ha van más ötlet, jöhet!!!

:-)

Akinek van már konkrét szám ötlete, írja már le. Ki ki után játszik, ki szólózik, kikkel játszik. 

Például a süssfelnap hogy fog lemenni?

Egyboszorka.

Hullapelyhes

Karib

Kiskarácsony

Örömóda

mittudomén.

Nagy zenekar? Ki mit játszik?

Kis zenekar?

Ki kit kísér?

Egybe próba? Mindenkivel? Nem lesz elég csak a koncert napján...

Muszáj lenne egy hétvégi délelőtti nagy összejövetel...

Akár tetszik, akár nem... 

Nagyhirtelen ennyi... 

-------------------------

Nov. 24. Salamon Beja

Az ajándékozást nem kell hirdetni... Csak kapnak egy-egy képet...

Muszáj valamit mondani nekik, hogy nem "csakúgy" játszunk...

Például azt, hogy megajándékozzuk a szüleinket, testvéreinket a koncerttel.

De akkor is kell, hogy kapjanak valami pici meglepetést...

Beja

------------------------

Nov. 24. Szűcs Juli

OK, nekem jó a dec. 14! 

Nem kéne túl hosszú próba, mert elfáradnak! Egyszer végig próbálni, miheztartás végett, és utána koncert. Lehet esetleg ebéd előtt lebonyolítani az egészet. 

Azt mondja Marci (joggal), hogyha kiszivárog az ajándékozás, beözönlik mindenki ajándékért, olyan is, aki nem zenél. Azt ajánlotta Marci, hogy egy külön alkalommal tarthatunk ajándékozást zárt körben, azoknak akik rendszeresen járnak. 

-----------------------

Nov. 24. Salamon Beja

Szóval?

Dec. 14?

Délelőtt egy próba és kábé 2-től koncert? A kettő között az ajándékokkal úgyis bíbelődni kell...

Így nem tart sokáig, 3-ra végzünk... (Vagy akár az egészet is le lehetne délelőtt bonyolítani.)

A családok is meg tudnak ebédelni.

És akkor ez maradjon barátias és legyen a hangárban, mint egy kis család.

Ennyivel tartozunk a telep lakóinak - is. Most nem a kereszthez megyünk, hanem be...

Nagy, nyilvános újévi koncertet kéne csinálni, akkor már lenyugodnak a kedélyek. 

És már rutinosan játszanának, mert egyszer már csinálták.

Zeneiskolában? Iskolában?

Az akár ilyen "sajtós" is lehetne.

Normális helyen.

Akár ott már "fellépő" pólót is kaphatnának. :-)

----------------------------

Nov. 24. Takács Hajni

Sziasztok! 

Sajnos, a számháborúba nem tudok beszállni, mert ( a vasárnapokat nem számolva,  dec.21-ig)  csak a dec.14-e szombat jöhet nálam számításba, mint szabad nap. Nagyon sajnálom, de teljesen tele vagyok!

Bea, kedves vagy, hogy nem akarsz kihagyni a koncertből, de ha másképp nem megy.....Természetesen, amiben tudok, segítek; a fotókat is csinálom szerdán. 

----------------------

Nov. 26. Szűcs Juli

Az én jelöltjeim a karácsonyi koncertre (egyelőre): 

Kolompár Tamás- Vidák Timi: Hull a pelyhes  

Vidák Nati : Egy boszorka van                                                                                          

Kolompár Luszió: Beethoven: Örömóda (az én kíséretemmel)

Keresztapa-sláger (ez még kérdőjeles,)
Karíb-tenger kalózai-sláger
A többiek majd üres húron kísérik ritmusban az aktuális művet. Kéne viszont már ezt is próbálni. Szóljatok, mikor a hegedűsök összegyűlnek és "zenekaroznak".
Köszi, Juli 

Kezdődik a kottázás...!!!

Nov. 20. Takács Hajni

Hozzám mostanában nagyjából ugyanazok a gyerekek járnak: Gulyás Attila, Rafael Lea, Jakab Tomi, "Lucio" Tomi, Ramóna, Iza, Évi, Máté, Nati, Timi, Jancsi. 

Ők mindannyian el tudják játszani a süssfelnapot, nagy részük a hullapelyhest is. E remekművekkel minden alkalommal átmegyünk haknizni a szomszédos tanuló házba- nagy sikerrel... :-) Ilyenkor mindenki (kicsi-nagy) játszik, s aki akarja eljátssza szólóban is. Így koncerten is el lehetne mérni: Tutti a nóta, majd egyénileg aki szeretné, aztán zárásként megint Tutti.

Ugyan nem látványosan, de elkezdtem velük ismertetni a kottát- vonalrendszer, "gombócok" föl-le= ujjak billent-emel. Abc-vel még nem, inkább ujjszámokkal ismerkednek. Jövő héten viszek kinagyított vonalrendszert, amibe kottázhatnak a kicsik is, akiknek még elég szűk a kottafüzet sortávolsága. Amíg egyikükkel hegedülök, a másik addig kottázik; s amit lekottáztak, büszkén hazavihetik :-) 

"Lucio" Tomi önállóan beujjazta az egyboszorkát, hibátlanul (!) ; többre azonban nem volt hajlandó

( egyelőre) ,inkább hegedült ;-) 

(lábjegyzetnek: Szerdánként örömmel tapasztalom, hogy egyre többet tudnak a pici gyerekek, s büszkén mesélik, hogy "Voltam ám a Marika/ Juli néninél, Beánál! "  Mivel én vagyok a csapat Benjáminja, - s az egymás érdemeinek elismerése valahogy még nem vált vérünkké zenepedagógus körökben - e helyt mondok köszönetet, s húzom ki magam -ahogy Lucio szokta:-) -, hogy köztetek lehetek, s tanulhatok Tőletek!   Egyúttal ígérem, adventi, illetve karácsonyi ömlengésekbe a későbbiekben nem bocsátkozom..)

-----------------------

Nov. 20. Szűcs Juli

Kedves Hajni,
nagyon jó ötletnek tartom a kottaírást, míg a többiek hangszeren játszanak, (nekem is van mit tanulnom tőled, kedves  "Benjámin"). Az lenne a kérésem, ha tudnál több kinagyított vonalrendszeres papírt másolni-másoltatni, nagyon jól jönne nekem is , gondolom a többieknek is! Én már sajnos nem járok olyan helyekre (iskola) ahol tudnék másolni kottapapírt. Köszönöm még egyszer ezt az ötletet, nekem nagyon tetszik! sajnálom, hogy nemtudunk találkozni, talán majd be kéne iktatni valamilyen alkalmat, mikor találkozhatna  az egész csapat, a szerdaiak (mármint ti) és mi, a hétfő-csütörtökösök. Addig ezzel a lehetőséggel kell megelégednünk!
Üdv: Juli

--------------------------------------------------

Nov. 24. Salamon Beja

Én tudok akármekkora kottapapírt gyártani, lévén számítógépes kottagrafika szakmám is...

Csak mondjatok méretet. Mekkora legyen a sortávolság? Mekkora legyen az 5 vonal közti távolság?

A4-es méretű lapra, gondolom...

Akár az összes nótát is bevihetem a gépbe, csak tudnom kell, melyek azok és milyen hangnemekben játsszák őket.

És akkor ki lehet nyomtatni és lehet velük dolgozni, adni a kölköknek, beszámoztatni stb.

Lehet egy ilyen - belső használatú - bespiráloztatott példányt is csinálni. 200 Ft a spirálozás...

Vittem azt a nagy spirál kottafüzetet, ha abba beírjátok és a hangnemek változatait is, és ha kell nektek, segít nektek és a gyerekeknek, szívesen megcsinálom.

És akkor nem lenne ez a sok-sok kotta, mind külön papíron.

Nagyon sokba kerülne, mert sok a munkaórája, de ezt úgy venném, mintha magamnak készíteném.

:-D