Jan. 7. Bátki Marci
Sziasztok!
Itt vannak a koncert
részletei.
Elnézést, hogy csak
most küldök részleteket, de ünnepek között jött meg, és én is most szedtem elő.
A plakátot nem én
csináltam, de szerintem nem olyan vészes, az elnevezés valamiért kicsit
félrement.
Tehát:
2014. január 17.
péntek 18h, Vigadó Díszterme (Monor, Kossuth L. 65-67.)
A koncert előtt
Szakcsi Lakatos Béla kijön a telepre, lehetne akár egy közös főpróba is.
Biztos, hogy lesz egy
etap, amikor Szakcsiék külön játszanak, egy etap, amikor mi játszunk, és
lehetne valamilyen közös zenélés is (minimum az Örömóda), Szakcsi nyitott
bármire.
Rostás Csabával
(tanodában a roma nyelvtanár) és feleségével fog Szakcsi együtt játszani, így
vele is meg tudjuk beszélni, vagy akár próbálhattok is vele együtt
(csütörtökönként van a Tanodában).
Remélem nem hagytam
ki semmit.
Köszi szépen!
Jan. 21.: Marica levele
Gondoltuk mi és itt
szólt közbe az ÉLET.
Szakcsi művész úr , már hetek óta betegeskedett, de abban reménykedtünk a koncert napjára
meggyógyul. Nem így történt.
Előző este amikor Csabával beszéltem már aggódva
mondta, hogy "Nincs jól az öreg, de így is vállalja." Azon a héten
nyitós voltam-azaz fél 6-kor indultam nyitni az óvodát....utána tanoda
mindennap. Péntekre már rendesen elfáradtam.Egy volt fontos, hogy minden
rendben legyen! Mindenki feszültebb volt egy kicsit a megszokottnál. Néha nem
értettünk egyet, de mindent meg tudtunk beszélni. Fekete-fehér ünneplő ruhát
kértem, míg volt aki szerint ez kivitelezhetetlen a telepen. Az iskolában is
kötelező,tehát mindenkinek kell, hogy legyen . Ha viszont nincs jöjjön valami
szép ruhában. Persze elgondolkodtató, hogy vennünk kellene egyen ingeket a
zenészeknek a fellépő alkalomra.
Luciónk , a legokosabb 8.-os tanulónk épp
aznap írja a pszichológiai tesztjét Szolnokon az Arany János ösztöndíj program
keretében. Egyébként örömteli esemény lenne, hogy az iskola ott alvást
biztosít, most viszont ez nekünk gondot jelentett. Négyszer beszéltem a program
igazgatójával, mire külön engedéllyel Lució hamarabb kezdte és hamarabb
fejezhette be a tesztet. Zsolti vitte és hozta Szolnokról, nagyon izgultunk,
hogy időben vissza érjenek, mert Lució nem csak kognitív képességeit tekintve
tehetséges, de a zenében is rendkívüli.
Közben a foci csapat Csokival és
Charvallóval Berettyóújfaluba ment meccsre. Másnap az 1%-os kampányt forgatja a
filmes csapat a telepen. Ha minden a tervezett szerint alakult volna , akkor is
elég lett volna leszervezni ezt a hetet -de 15 óra körül jött a hír:
Szakcsi művész úr
rosszul lett , lemondta a fellépést.
Marcival mindketten
lógtunk a telefonon, ő Salamon Beát hívta , én Rostás Csabát. Fel sem merült
bennünk, hogy lemondjuk a koncertet, csak az volt a kérdés kit hozunk Szakcsi
helyet. Bea is Csaba is nagy ismeretséggel rendelkezik zenész berkekben.
Mindketten tudtak gyors beugrót. Én szívem szerint mindenkit meghívtam volna,
biztos, ami biztos.De Marci szerint a
zenészek nem "kompatibilisek " egymással:) Végül Csaba
meghívta Jáger Bandit, aki Szakcsi tanítvány-jazz zongorista. Mire a Lions club
megérkezett a Tanodába már volt B terv. Az izgalom miatt talán de nem fogyott
sem a bodag, sem a pogácsa. A gyerekek pózoltak a szép ruhában. Fotóztatták
magukat , együtt, külön, velünk, mindenhogy. Ők nem izgultak. Uzsonnáztak,
aztán még megették az összes bodagot és pogit.
Fél 5-kor elindultunk,mindenki
vitt akit tudott. Nálam volt gyerekülés így Lució ovis hugát , Kárment is el
tudtam vinni. Végig csicseregte az utat. Sok autóval, többször fordulva
mindenki megérkezett. A gyerekek el kezdtek hangolni hegedűn, csellón.
Megérkezett a Gipssy Jazz és a "megmentő" Jáger Bandi. Özönlöttek a
vendégek is. Mindenki nagyon elegáns az arcokon izgatottság,nem mindennap jön
Monorra Szakcsi művész úr.
Ha tudnák, hogy ma sem...
Az ismerősöknek már
sugdosunk, de hivatalosan Marci jelenti be a sajnálatos tényt. A Vigadó dísz
terme 200 fős, gondoltam az első 4 sort foglaljuk VIP vendégeknek, az utolsó
3-om sort pedig a fellépő vagy néző gyerekeknek-mert közel az ajtó, gondolni
kell a wc-re való menekülő útvonalra. A ruhatáros nénik kicsit furcsán
tekintettek ránk eleinte, de aztán szemmel láthatóan megenyhültek. Koncert
végén már azon versenyeztek ki ismer több családot a gyerekek közül és melyik
néni lakik közelebb a telephez.
Lassan tele a terem. Sok ismerős arc.Óvónők,
orvosok, tanárok, gyógyszerészek, máltások , polgármester úr is itt van.Minden
kollégának meg van a helye. Van aki jegyet árul, van aki fotóz, van aki hátul
kell, hogy a gyerekekkel üljön. Be kellene lassan ülnöm az első sorba, tudom
tanoda vezetőként így illene-de Bea segítséget kér. A gyerekek most pörögnek
fel, mindenki nyekereg a behangolt hegedűvel, csúszkál a cselló a földön hangos
fémes zajt produkálva. Bent maradtam a sisere haddal. Beával ketten sikerült az
utolsó percben lecsendesíteni őket. Laci bácsit is megkérem már ne hangoljon,
mert ha csendben vagyunk meghalljuk, hogy a fia, Marci elkezdte a prezentációt.
Néha be-bekukucskálok az ajtón, Marci a színpadon áll és a Máltai programokról
beszél. A közönség csendben és érdeklődve figyel. A gyerekek
következnek-felkísérem őket a színpadra.Bea átveszi a vezetést, tudom minden
rendben lesz-innen már minden olyan természetes , egyszerűen azt csinálják
amihez értenek. Zene közben elnézem a közönséget, mindenki mosolyog. Aranyosak
a gyerekek, fekete-fehérben, öltönyben...nagyon illik a kezükbe a hangszer.
Nagy sikerük van, minden zeneszám külön tapsot kap. Alig akarnak lejönni a
színpadról.
Hátul az előre bejárt menekülő útvonalon viszem hátra őket. Lució
az egyik zenész kolléganővel eljátszhatta kedvencét, a Keresztapa főcím dalát,
majd és Sanyikával együtt még Jáger Bandival is zenélnek egy közöset-mit mást,
mint a Karib tenger kalózait. Ezután jön a jazz produkció. Hallom, ahogy Móni
hangjára összesúgnak az emberek-micsoda hangja van! Nem hiába mondták neki a
gyerekek a karácsonyi együtt zenéléskor, hogy megnyerné az X faktort. Csabáék 5
gyermekéből a három kisebb itt van, a kicsi Emili pedig épp ordít az
anyukájáért. Lemegyek vele a lépcsőn, majd átadom a lányomnak, nálunk is 4
gyerek van tapasztalt a pesztrálásban.
Mire visszamegyek fergeteges a hangulat,
Csaba ropja cigány táncot. A produkció végén felhívja a tanodás gyerekeket a
színpadra. Arról beszél, hogy pár hónapja egy kedves barátja mesélt neki a
monori telepről,arról, hogy milyen munkát végez itt a málta, hogy élnek itt az
emberek. Emlékszem Emilit mentünk meglátogatni amikor a laptopján kerestem
valami videót az integrációs programról, mert nem hitt nekem. Aztán a tanoda
megnyitójára meghívtam őket zenélni és alig akartak hazamenni a telepről. Düh,
fájdalom kavargott bennünk amikor ott álltunk a Cinka Panna sarkán.Már nem
szabad keresni a MIÉRTEKET, csinálni kell, változtatni kell! Ahogy módom lett
rá lehívtam dolgozni, tudtam neki ez nagyon sokat jelent. Most pedig felhívja a
gyerekeket és együtt énekelnek cigányul a közönségnek.
Alakul az
identitástudat.
Nem a segélyre való jogosultság, a kukázás, a devianciák
sokszínűsége a cigányság...biztos nem az. Marci megköszöni a Lions Clubnak a
támogatást, Gabinak a szervezést, Jáger Bandinak a gyors beugrást. A nézők nem
akarnak hazamenni, én is érzem valahogy bennem maradt a katarzis. Kifele menet
mindenkinek megköszönöm, hogy megtisztelt minket és sajnálom, hogy nem jött
Szakcsi úr. Fura dolog, de mindenki azt mondja ez így volt nagyszerű! Csabával
és Mónival is találkozom végre.Gratulálok, ők pedig átölelnek. Majdnem
sírunk.
Most szakad fel a katarzis. De nincs idő ilyesmire.."Marica néni, Marica
néni éhes vagyok! Ó az a bodag, most kellett volna odaadni! Többet el nem
indulok enni-inni való nélkül velük sehova. Azt gondoltam, előtte bőségesen
ettek, amíg a műsor tart nincs rá alkalom, utána rögtön megyünk haza-de most is
tanultam valamit. Enni mindig van alkalom.
Hazafele újra én viszem Kárment ,
vele jön az anyukája Kriszti is. Először agyon dicsérem milyen tehetséges
gyerekei vannak, majd jól lekapom a lábáról, hogy na pont azért nagyobb az ő
felelőssége....Kárment rendszeresen hordja oviba, holnap rendesen készítse
össze Luciót, mert Gabi viszi felvételizni. A gyerekház előtt nagy tömegben
gyülekeznek a koncertről hazaérkezők.Maradnék, de életem első munkavacsoráján
várnak.
A Lions club monori vezetője és titkára egyetértenek abban, hogy valami
hosszú távú együttműködésben kell gondolkodnunk, mert nagyon tetszik nekik az
itt folyó máltás munka.
Hálás vagyok Gabi kolléganőnknek, aki kitalálta ezt a
programot és gyakorlatilag hozott egy szponzort. Csodálatos volt ez az este.
--------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése