2013. július 27.

Második hét - Összegzés

Megint eltelt egy hét! Kezdem érezni a bőrömön, mennyire rövid idő a tervezett 6 hét?
Mivel is teltek az elmúlt napok?

Második hét összegzése


Nagyvonalakban tartottuk a múlt pénteken már kialakult órarendet: 10-re jönnek a nagyok, 11-re a kislányok, délután 1-re a kisfiúk, 2-re pedig ismét a nagyok (bár általában értendő mindez átlag 20 perc csúszással). A csoportonként átlagban 8-12 fő, bár még mindig kissé kialakulatlan a létszám: Sokan rendszertelenül járnak, és még mindig meg-megjelennek új arcok is. Így napi kb. 30 gyerekkel/fiatallal foglalkozunk, de ha rendszertelen látogatóinkat is beleszámítom, 40-45-en is megfordultak a foglalkozásokon.
Bevallom, lévén igen rossz az arcmemóriám, én egyelőre képtelen vagyok számon tartani, ki volt rendszeresen, ki nem, és hogy egy-egy arcot először látok, vagy csak épp hiányzott pár napot. Az első napokban tudatosan engedtük, hogy szabadon jöhessenek, ismerkedhessenek a hangszerekkel, de aztán úgy érzem nagyon ügyetlen volt, hogy egész mostanáig halogattuk a névsorkészítést, csak jövő héttől vezetünk jelenléti ív. 

Tanárok 

Jelenleg én (Géza), Marci és apja Laci voltunk egész héten fixen, vagyis 3 amatőr hegedűs. 
Nagyon fontos azonban főleg most az elején, míg a hangszer- és vonótartás stabilizálódik egy profi hegedűtanár jelenléte is a projektben. Ezt az igényt csak nehézkesen, hosszú telefonálgatások árán sikerült megoldani a hét legtöbb napjára: 
Egy hét alatt három hegedűtanár segített be 1-2 napra: Múlt pénteken Salamon Bea, e hét keddjén Borsos Ági, szerdán és csütörtökön pedig Molnár Timi ugrott be. Eddig Marci is majd minden órán velünk tartott, bár kezdjük érezni, hogy muszáj lesz őt kissé tehermentesíteni, hisz ő teljes állásban vezeti a Málta programot, és minden velünk töltött óra számára ehhez pluszban jön hozzá, és most, hét végére feltornyosultak számára a teendők. Attól tartok ez hosszú távon nem fog neki menni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy három tanár minimum kell ahhoz, hogy úgy ahogy urai legyünk a helyzetnek.
(Elgondolkodtató, hogy Venezuelában egy tanár 15-20 fős csoportot is tanít. Ez persze hangszer-pedagógiailag is erősen megkérdőjelezhető, de nálunk már csak fegyelmileg sem lenne elképzelhető. Ez vajon kulturális különbség (a cigánygyerek ilyen) vagy mi nem vagyunk kellő kép a helyzetünk magaslatán) 

Hangszerválasztás

Ezen a héten még az is nyitott volt, ki fog csellózni, ki hegedülni, még lehetett próbálgatni ezt is, azt is. Így kb. 15 kicsinek és nagynak tanítottam a hét folyamán csellótartást, lábállítást, vonófogást, karsúlyt stb. 
Őszintén... rég elvesztettem a fonalat, ki volt nálam, ki nem? A hét végére lassan kialakult, ki lesz az a 9-10, aki a cselló mellett marad. Nagyon bízom benne, hogy jövő hétre valóban lecsendesedik a vita, és végre nem kell minden nap előröl kezdeni mindent. 

Mit tanultunk a héten?

Nagyokkal 
a skip to my lou mellett tanultunk egy további verbunkos nótához üres húros kíséretet (Pejtsik: Gordonka ABC-ből vettem). 
Tanulgattuk az üres húrok öt vonalon való elhelyezését is, egész addig, míg valamelyik gyerkőc le nem nyúlta a táblafilceket. Azóta nem tudunk a táblára írni, így egyelőre ennyiben maradt hát a kottaismeret okítás.
Elkezdtünk foglalkozni a bal kézzel, is. Én Suzuki szerint próbáltam (felrakva mindhárom ujjat, majd Hull a pelyhes szerint 3. 2. 1.-t fel-felemelgetve), bár ennek a csoportos tanítása első próbálkozásra kudarcba fúlt. Érzem, kissé felelőtlenség úgy alapozni meg a hangszertechnikát, hogy mi, állandó tanárok sosem tanítottuk még, a beugró hegedűtanárok pedig nap mint nap más és más elképzeléssel próbálják megközelíteni a feladatot. Nekem nagyon tanulságos, mindenkitől van mit tanulni, de hiányzik az egységes koncepció, és ez a gyerekeknek (meg nekem is) nem kis kavarodást okoz. Bal kéz tartás legtöbbeknél továbbra is kialakulatlan, megoldatlan probléma.
Suzuki gyakorlatok mellett tanulgattunk süss fel nap-ot, hull a pelyhes-t, Boci-boci-tercet de nem mindenkinek egyformán megy, ezek még messze vannak a koncertérettségtől. Egy-egy a nagyok közül már Lacival külön tanulgatott ezt-azt, már hallás után elpöcögnek 3-4 egész komoly dallamot is. 
Kicsikkel 
még nem olyan látványos az eredmény. Egyenletesen menetelés, tapsolás, levegőbe ritmusvonózás már szépen megy, hangszeren még csak részben jutottunk el csoportosan az egyenletes negyedekben pengetésig, vonóhúzásig (Hungarsca-kíséret). Most hét végén összegezve tudatosul bennem, hogy mióta hangszert vettünk a kézbe, az éneklést elhanyagoltuk. Jövő héten erre is kell figyelni. 
Sok alapkérdés merül fel, lassan körvonalazódnak nézetbeli különbségek, melyekre keressük a közös nevezőt. Ilyen kérdésen, hogy hol az egyensúly a poroszos fegyelem, és a kultúrájukhoz alkalmazkodó, szeretett teljes foglalkozás között. Mi a feladatunk? Rendre nevelni őket tűzzel, vassal minden áron, vagy alkalmazkodni, elfogadni az általános zűrzavart? Mennyit hagyjuk őket általános hangzavarban próbálgatni a hangszert, mennyiben várhatunk el fegyelmezett, vezényszóra kezdést, elhallgatást? 
Egy másik kényes kérdés volt, hogy kaphat-e mindjárt hangszert a kezébe egy új jövevény. Nekem az a természetes, hogy a hangszer szent, és megérdemel annyi tiszteletet, hogy csak néhány nap megfigyelés után, tanári kéz segítségével vegyék először kézbe. A gyakorlatban azonban hiába magyarázom, hogy érzékeny hangszer a hegedű, ígértetem meg vele, hogy csendben leül, és figyel, amint hátat fordítok, már kapja fel valamelyik hangszert. Mint valami narkós az elvonókúrán, úgy kap remegő kézzel, hogy hadd húzza ő is. Egy felől tök jó, hogy ilyen lelkesek, de valósággal a szívbaj kerülget, mikor valamelyik ma először látott gyerkőcöt látom, amint rohangál a kis hegedűvel és reszeli a húrokat. 
Azt érzem, mi kollégák sem képeztünk kellő következetességgel egységfrontot, Laci egyesekkel engedékenyebb volt, aztán jön persze a ha neki szabad, akkor nekem miért nem?? című dominó elv, és összeomlik a rend. Azt hiszem, jövő héttől már lezárjuk a jövés-menést. Tanultunk már annyit, hogy újonnan jövők már nehezen tudnák behozni. Aki most jön, azt felvesszük a várólistára, és értesítjük, ha úgy alakul, hogy új, kezdő csoportot tudunk indítani. (Ez az elhatározás, de tudunk a gyakorlatban ilyen kemények lenni?) 
Egy másik kérdés, szabad-e bejönni kicsiknek a nagyok órájára hallgatni? Hát persze, örülnék neki, ha csendben leülnének, és figyelnének, hisz sokat tanulhatnának így meg. No de dehogy tudnak csendben ülni és a háttérben megy a zsibvásár, meg tűnnek el a szivacsok, gumik, filcek (addig jó, míg csak ezek).
Általános a cirkusz az ajtó körül: ?hadd jöjjek be! Csendben leszek!? (na persze!). Egyesek olyan spontán jönnek: ő most van itt, és most akar hegedülni. Mondom a 8-10 éves fiúnak, de hát neked majd délután 1-kor lesz órád, de nem, a délután 1 számára egy elvont fogalom, 5 perc után újra dörömböl, hadd jöjjön be. 
Most én vagyok a fafejű kiképző őrmester, amiért csinálok egy órarendet, és ahhoz tartom magam? Lehet, hogy lehetne másképp is? Itt vagyok, nem tervezek, aki jön, tanítom, aki gyakrabban jön többet fog tudni, aztán majd lesz valami? Vagy céltudatos, tervszerű rendszerben készülünk koncertre, később turnéra? 
Mi a feladatunk? Alkalmazkodni az ő kultúrájukhoz, igényeikhez (tervtelen, kusza tanítgatás), vagy próbáljuk őket szelíden rájuk erőltetett struktúrákkal kiemelni abból? Sok ilyen kérdés forog a fejemben, venezuelai rendszerről, zenekarról, mint a társadalom iskolájáról, kulturális különbségekről, meg olyan divatos fogalmakról, mint felzárkóztatás meg integráció, és hogy egyáltalán pontosabban mi is a cél, és erre mennyiben alkalmasak az eszközeink? Majd ha megérettek a gondolatok, írok róluk többet. 
A hét vége felé fejünk fölé nőttek a teendők, Marcinak a máltai munkák miatt, Laci meg én pedig ki kell, hogy kúráljuk magunkat, már egyikünknek sincs hangja, így a pénteken megengedtünk magunknak egy szünetnapot. 
Ezt részemről Hepke András hangszerész műhelyében töltöttem, így végre el is készültek az első barkács-hegedűk! Két húrral (D-A), test nélkül, de egész használhatóan szólnak! Anyukám úgy belelkesedett az első prototípust látva, hogy egy ültő helyében megtanult rajta hegedülni (vagy mondom inkább úgy, behozta, sőt lekőrözte a telepi növendékeinket). Tegyük hozzá, jól elszórakoztatott a hegedűkészítés, de a összeszámolom az anyagköltséget (vonó 5000Ft, 2db kulcs 2x 400Ft, húrok 800Ft a ráfordított nem kis munkáról nem is beszélve) a végén így is 7-8000Ft-nál tartunk, 15000Ft-ért meg már lehet kapni igazi tanuló hegedűt, tokkal, vonóval.



2013. július 21.

Segítség!

Segítség!
Most, hogy elkezdtünk hangszeren játszani, könnyen elképzelhető, hogy az érdeklődés is meg fog ugrani! Szívesen lépést tartanánk a nagyobb létszámmal is, jó lenne, ha senkit sem kellene elküldenünk. Ehhez viszont több tanár és több hangszer kell. Ezért várunk minden felajánlást!
Önkéntes tanárok
Lelkes, főleg hegedűtanárokat várunk szeretettel!
Ha valakinek zeneovizni volna kedve, arra is lenne igény a Játszóházban. Az lenne a szép, ha velünk összehangolva tanítaná valaki az óvodás korúakat, akik ugyanazokat a dalokat tanulnák, mint mi hangszeren, és énekhangjukkal, táncukkal akár augusztusi koncertünket is színesíthetnék, illetve majd néhány év múlva már megbízhatóbb alapokon kezdhetnének hangszereken játszani. 
Hangszerek
A helyzet jelenlegi állása szerint feles, negyedes hegedűket keresünk nagy számban (egyelőre kb. 10-15 hegedűt), de szükség lenne konkrétan egy egészes csellóra, és jó lenne egy bőgő is! Továbbá ha valaki tud tanácsot adni, barkács-hegedűinkhez honnan tudunk vonót kölcsönözni, vagy olcsón venni, azt is megköszönjük!



2013. július 20.

Első hét! Kezdődjék hát! - Összegzés

Összegzés

Mindennel együtt tehát elégedetten zárhattuk az első hetet, és minden reményünk megvan rá, hogy lesz koncert augusztus végén! Az érem másik oldalán érzem viszont, hogy nagyon észnél kell lennünk, világosan át kell gondolnunk, kinek mikor mit engedünk, mit nem, mert folyamatosan feszegetik a határokat. ("De ő is, akkor én miért nem??" e mondat és variációi az, amit leggyakrabban hallok a hangárban.) A hangszerek épsége és a rendezett tanulási feltételek érdekében muszáj összehangolnunk stratégiáinkat, hogy átlátható, támadhatatlan, mindenki felé méltányos, rendezett keretek között tudjuk tartani a programot. 
Néhány megszívlelendő tanács nekem:
  1. kicsiknél vonótartást ne hüvelykkel kezdjem, hanem pálcára ujjak ráfektetésével, különben sosem verem ki a görcsöt belőlük.
  2. beszéljek tőmondatokban, mert az első vesszőnél elvesztik a fonalat (Bea tanácsai)
  3. a nagyokkal ne kiabáljak, mert elvesztem a tekintélyemet (Marci) 
Péntekre érzem, kerülget a betegség, a hangom kezd elmenni, jobb a hétvégén nem menni sehová, muszáj kipihenni magam hétfőig! (így legalább van időm blogot írni, csak legyen, aki elolvassa Kacsintás). 
Mind e közben körül-belül 50 felé áll a fejem, kikkel kéne beszélni, honnan, hogyan, mennyiért hangszereket kölcsönözni, barkácsolni, venni, szakmai kérdéseket megbeszélni, tervezni, további segítőket megszólítani (Bea következő két hétben nincs).


2013. július 19.

Első hét! Kezdődjék hát! - 5. nap

Július 19 péntek

Ma Laci megint autóval jött, és hozta magával Salamon Beát! Egy igazi hegedűtanár! És nem is akármilyen!! Népzenei és VII. kerületi tapasztalatokkal rendelkező!  Ez már igazi álom csapat: NÉGY TANÁR!
Mire Laci Beát is, engem is összeszedett, jó 20 perc késéssel érkeztünk a telepre, de talán mondani sem kell, hogy az ilyen itt nem számít, az órát úgysem igen ismerik/használják a telepen.
Elvileg a kisfiú csapatot rendeltük 10-re, de közülük egy sem volt a közelben, türelmetlenül várták viszont a folytatást a nagyok. Spontán felcseréltük hát a két csoportot, suttogó propagandával pedig megüzentük a fiúknak, hogy jöjjenek ebéd után.
Félrevonultam két csellista-jelölttel (Misi és Lurszio?), míg a többiek a három hegedűssel próbálgatták az üres húrokat. Az óra második felében már egyesített erővel bátorkodtunk neki az Ungaresca üres G- és D-húron bordun-kvinttel való kíséretének, először egyenletes negyedekkel, majd ti-ti-ta -variációval. 
Jókora csúszással folytattuk az - elvileg 11-re érkező - kislányokkal. Vonófogás, ritmus játék, első ízben igazi vonóval, majd mindjárt üres húr húzás hangszeren. Itt is akadt egy-két csellista jelölt, bár a döntést meghagytuk jövő hétre, most még szabad ezt is, azt is próbálni. 
Bár ebédre nem sok idő maradt, mégis megtudtuk ez alatt, hogy a "Szigeti veszedelemnek" 1566 sora van, és hogy miért nem volt érdemes a töröknek megkerülni a végvárakat (hiába, Endre bácsi javíthatatlanul történelemtanár), arra viszont már nem volt alkalom, hogy megbeszéljük, mit tanultunk a délelőttből, hogyan csináljuk jobban délután. 
A fiúk csapata 1-kor kissé elevenebb volt, és csapódott hozzájuk néhány újabb kisfiú, akiket sose láttam korábban. A menetrend a délelőttihez hasonló lett volna, csak a fejetlenség volt nagyobb. Előzetes egyeztetés híján nem volt egységes a négy tanár között, mit engedünk, mit nem, így sok rendetlenségnek adtunk teret. Muszáj, hogy valahol élesen meghúzzuk a határt a Játszóházas gyerekek és az iskolás, hangszeresek között, és csináljunk alternatív éneklős, táncolós, (esetleg barkács-hegedűs) Játszóház-programot. 
Megígértük a lelkes nagyoknak, hogy délután folytathatjuk, így levegőt venni sem volt idő, jöttek ők, mire spontán elő is vettem a következő ötletet a tarsolyból: "Skip to my lou" angolszász dallam két üres húros kíséretét: 
Ezt a feladatot is ügyesen vették, így - Bea javaslatára - mindjárt megtanultuk a dallam ritmusára is, majd Bea prímásunkra figyelve játszottuk lassan, gyorsan, szélsőséges tempóingadozásokkal, és a legtöbben vették is a lapot! 
Azt hiszem, maradhatunk is ennél a spontán alakult napirendnél: ha a nagyok bírják figyelemmel, hát miért tartsuk őket vissza? Jöjjenek napi kétszer, 10-kor és 2-kor, hadd haladjanak!



2013. július 18.

Első hét! Kezdődjék hát! - 4. nap

Július 18 csütörtök

Ma Marci apukája, (Bátki László) Laci is jött, hozott magával brácsát is, így ő lett a mai nap hőse. Mivel így már hárman voltunk tanárok, és Laci több vonót is hozott, gondoltuk, óra vége felé fél csapattal vehetünk kézbe vonót, de ez a művelet meghiúsult. 
Meg kellett tanulnom, hogy az ő fejükben a jövő idő egy érthetetlen, elvont fogalom. Magyarul: olyan, hogy "várj, majd 5 perc múlva" nem létezik, csak a most és azonnal. Az, hogy a fél csoporttal vonót fogunk, a másik meg várjon öt percet, az működésképtelen. Képesek közelharcot vívni azért, hogy ki kerül előbb sorra.
Már tegnap világossá vált, hogy eljött az ideje, hogy csoportokat osszunk be. Ebben Marci segített. Én a pedagógus fejemmel azt gondoltam, húzzuk meg a határokat életkor szerint. Marci rámutatott, hogy ez halva született ötlet, mert a cigányok családban, baráti körben gondolkodnak, járnak mindenhova, ha szétvágom e köröket korra hivatkozva, úgyis együtt jönnek. Még jó, hogy Marci ismeri őket, és ennek értelmében osztotta be. 
Gyakorlatilag lett egy kisfiú, egy kislány, és egy kamasz csoport. 
A kamaszokkal még aznap délután találkoztunk újra. Eddig aggódtam miattuk, hogy a gyerekekkel való dedózás miatt elmegy a kedvük, hát most külön megbeszéltük, hogy ők lesznek az elit alakulat, akikkel lehet gyorsan haladni, komolyabb darabokat játszani, mint a picikkel, és ezzel meg is lettek az ügynek nyerve. Laci is hozott néhány hegedűt, így már elég egészes hangszer volt, három tanárral így először kezükbe vehették a hangszert és a vonót.


2013. július 17.

Első hét! Kezdődjék hát! - 3. nap

Július 17. szerda

Ma 20-22 érdeklődőt hegedültünk össze, köztük sok új, óvodás korú poronttyal. Így az óra is kissé fejetlenségbe torkollott. Próbálgattunk fa rudakon, ceruzákon vonófogást gyakorolni, de már a fa rudakon is összevesztek. Mi lesz a hangszerekkel! 
Délután aztán néhányan a nagyok közül - amíg nem jutottak számítógéphez vagy csocsó asztalhoz - segítettek nekem kartonból fedőlapokat vágni, ragasztani (vékony a karton, duplázni kellett). 
Monorról mentem egyenest hangszerboltokban árajánlatokat kérni barkács-hegedű tartozékra: húrokra, kulcsokra, vonókra. A kínai hangszerbolt 4-kor már bezárt, a Folk hangszerboltban húrkészletre 900Ft, kulcsra 500Ft/db, vonóra 5000Ft-os ajánlatot kapok.
Olvasók: ha valaki tud olcsóbb vonó ajánlatot barkács-hegedűhöz, szóljanak! 
Este aztán ismerkedem a neten a tőlem távoli kultúrával: Mága Zoltánnal, 100 tagú cigányzenekarral, L.L. Junior, dolce vita senorita stb., szóval, akiket a cigány ifjak példaképnek tekintenek, hátha találok köztük valami pedagógiailag felhasználható értéket is.


2013. július 16.

Első hét! Kezdődjék hát! - 2. nap

Július 16. kedd

10 órakor megint kivonultunk Marcival a kereszteződéshez, a kereszt tövében megint rázendítettünk az Ungaresca-ra, összemuzsikáltuk az ifjúságot. Ez a szertartás aztán állandósult a hét folyamán. (Nem véletlen nyomatjuk az Ungarescat, ragadjon jól meg a fülükben, hisz egy héten belül, ha már egyenletesen tudnak húzni egy üres húrt, ez lesz első "darabjuk".) 
Ma a cselló bemutatás volt a főattrakció, összehasonlítottunk a hegedűvel, meghallgattuk, hogy mit jelent az, hogy 3 húrja ugyanaz, de mégis más (mit jelent az, hogy oktáv különbség). Tanulgattunk továbbá olyan ritmusokat, mit pl. cikázik a villám, meg bóbita, meg fut, robog a kicsi-kocsi, visszatapsolni, felismerni (4 sarok, 4 ritmus), szellemhegedűn játszani (Suzuki után szabadon), és énekeltünk az egy boszorkáról, meg a három fiáról. (Hú de ciki: ott jöttem rá, hogy elfelejtettem a szöveget, s rosszul tanítottuk! Azt most pár nap után ember legyen a talpán, aki kiveri belőlük, hogy nem "egyik iskolába megy", hanem "iskolába JÁR"). A mai órát is "mozi" zárta (a tegnapi videó újra, hadd menjen fülükbe a zene).
A létszám ma is a tegnapihoz hasonló volt, zömmel, ha nem is kizárólag, ugyanazokkal a gyerekekkel. 
Ebéd után elmentünk a 100-as boltba anyagbeszerző-körútra. Vettünk hegedű-barkácsoláshoz kartont, ragasztót, ollót, dekorációhoz festéket, zsírkrétát, vállpárnának fürdőszivacsot, gumit. Hihetetlen mi minden "hangszeralkatrészt" beszerez az ember egy ilyen vegyesboltban Kacsintás. Csupán damilért (vonószőr) és farúdért (pótvonó) kellett továbbállni, de azokat is beszereztük rövidesen Monoron. Kani kollégánk, az ezermester mindenes pedig, igaz most fél keze gipszben van, mégis elvállalta, hogy elintézi a falécek kifűrészelését.




2013. július 15.

Első hét! Kezdődjék hát! - 1. nap

AZ AKCIÓ KEZDŐDIK!!!

 A terv értelmében az első hetet kötetlen ismerkedésnek szántuk: hangszerbemutatás, filmvetítés, taps, ének, tánc, kedvcsinálás: ekkor még minden kötöttség nélkül jöhet bárki. A konkrét csoportok, komolyabb órarend, rendszeres munka feltételei a hét végére alakuljanak ki, akkor kezdhetjük második héttől a hangszeres foglalkozást.
Hogy is alakult a gyakorlatban ez a hét?

Július 15. hétfő

Kőbánya-Kispestnél felülök a monori vonatra. Volt egy kis kavarodás: Marci mégis csak másik vonatra szállt, így hát Monorra érkezve találkozunk csak. A vasútállomástól a központon át 20 perc séta a cigánytelep. Közeledve, már az utcán megszólítja Marcit egy-egy ismerős, nem látták még hegedűvel a vállán Nevetés. Ezzel a suttogó propaganda meg is indult: Lehet majd hegedülni tanulni! Marci kollégái köszöntenek bennünket a "hangárban", a Máltai Szeretetszolgálat monori "főhadiszállásán". A terep nem teljesen idegen nekem, az elmúlt év folyamán kétszer már vendégeskedtem itt és a közeli "Játszóházban". 
Marcival be is fészkeljük magunkat az irodába, rengeteg megbeszélni valónk van. Én a füzetnyi tervemről, ő a hangár hétköznapjairól beszél. (Röviden: du. 2-től jönnek gyerekek, van tanulószoba, csocsózás, számítógépezés, olykor kézműves foglalkozások, illetve 1-től pár házzal odébb kicsiknek Játszóház.) Két óra alatt a megbeszélendő témák töredékét érintettük csupán. (Marci fontos ember itt a telepen, kb. 5-10 percenként megszakítanak bennünket valami halaszthatatlan üggyel, telefonnal.) 
Na meg aztán elő a hegedűt: tudod-e még az ?Ungaresca?-t fejből? d-d-r-d-d-s,-s,-lta-d-d-r-d-s,---s,--- stb. 2-3-szor eljátsszuk, aztán jól van, mehetünk: 12 előtt ebédosztás van az iskoláskorú gyerekeknek, sorban állás közben kiállunk két hegedűvel "szórakoztatni" őket: "Ebéd után lehet jönni, megmutatjuk a hegedűt!" 
12-kor bezár a hangár, ebédelnek a Máltaiak. Úri ebédünk volt, galuska és gombapörkölt mellett azt is megtudom a kollégáktól, hogy a legerősebb állat, ha hiszitek, ha nem, az bizony az orrszarvúbogár Vigyor
Ebéd után néhány érdeklődő gyerkőc már türelmetlenkedik az ajtó előtt. Na, gyerünk fiúk-lányok, kivonulunk a kereszteződéshez! Itt Marcival rázendítünk az "Ungaresca"-ra, körénk gyűlik a telep apraja és nagyja. Gyerekek, akit érdekel a hegedű, jöjjön utánunk! (Tisztára úgy érzem magam, mint a patkányfogó a német népmesében) Vigyor. A hangár előtt aztán megpróbálom megtáncoltatni őket, de ez a kísérlet kudarcot vallott: Magamra maradtam a jobbra-balra lépegetéssel. Sebaj, ami nem megy, nem kell erőltetni.
Benn aztán bemutatkozik a hegedű, és hamarosan már azt is tudjuk, hogy a húrjait Gé-za, D-ani, Á-gi illetve É-vinek hívják! Na és hallás után meg tudjuk-e különböztetni a G-t az E-től, és a D-t az A-tól? Mindjárt lesz a hangárnak G, D, A és E sarka, oda szaladunk, amelyik húrt hallod! Persze aztán bemutatkozom én is, és elmesélem, hogy mi a tervünk velük a nyáron. Megbeszéljük, hogy mi az a zenekar (amikor sok hangszer együtt játszik), és hogy mi is csinálhatunk zenekart! Meg azt is megbeszéljük, hogy hangszeren tanulni nem megy egyik napról a másikra, és ha komolyan meg akarnak tanulni, akkor jönni kell ám minden nap, illetve hogy a hegedű érzékeny hangszer, és meg kell tanulni néhány dolgot, mielőtt kezükbe vehetik. Mondanom sem kell, ez volt a legnehezebb: Szívük szerint mindjárt kivették volna a kezemből: Hadd húzzam meg, hadd húzzam meg!. Mint vámpírok az áldozatra, vetették volna rá magukat egy hegedűre 15-en! Muszáj volt leszerelni őket: "Ha jöttök minden nap, jövő héten lehet!?".
Vége felé aztán volt "mozi" is: Youtube-ról megnéztük milyen egy igazi nagy zenekar, és hogy még milyen hangszerek vannak benne (stílusosan egy Simon Bolivar zenekari videót mutattam Gustav Dudamellel http://www.youtube.com/watch?v=3vwZAkfLKK8).
Másnap aztán lesz cselló is! Minden óra végén legyen valami holnapra, amiért érdemes újra jönni. A kijáratnál aztán sorban állva mindenki pengethetett egy E, A, D vagy G-húrt, rendelés szerint. 
Ezen az első napon kb. 14-16 gyerkőc volt jelen, főleg kisiskolás korúak, de a napok folyamán olykor megjelentek 5 évesek, a háttérben pedig néhány tizenéves érdeklődő is. A nagy korkülönbség miatt nyilván nehéz figyelmüket egy felé terelni, így a csoport koncentrációja egy dologgal nem köthető le néhány percnél tovább. Ennek megfelelően igyekeztem a következő napokra olyan órákkal készülni, hogy 5-10 percenként váltsunk hangszerbemutató, éneklés, ritmus visszatapsolás, sarokba szaladgálás, "szellemhegedülés"(hangszer+vonótartás hangszer nélkül) illetve videózás között. 
Késő délután aztán ellátogattam még Hepke András hangszerész úrhoz, konzultálni vele a barkácsolás néhány részletéről (kulcsok beillesztéséről, fogólap csiszolásról), aki meg is tűrt engem jól felszerelt műhelyében, hogy elvégezzem vasárnap vágott léceimen a szükséges utómunkát.



2013. július 14.

Barkács hegedű

Részben szintén Suzukitől, részben a venezuelai videókról vettem a barkács-hegedű ötletét:

Olyan barkácsolt hegedű (cselló) alakú tárgyakról van szó, melyet szívbaj nélkül mindjárt a gyerek kezébe lehet adni, nem szól ugyan, de tartást, egyenes vonóhúzást meg lehet rajta tanulni.
Ezt az ötletet egyébként Paraguayban fejlesztették tökélyre, hol szeméttelepről gyűjtött bádogdobozból, olajos hordóból barkácsolnak egyébként nem is rosszul szóló hangszereket! (Bolíviai önkéntes évem alatt volt szerencsém meglátogatni a műhelyt a Asuncion-i szeméttelep szélén). Hihetetlen, hogy a kényszer milyen leleményessé tesz! (videó)
Mivel mi sem leszünk kellő számú hangszerrel ellátva, gondoltam, barkácsoljunk valamit, ami olcsó, egyszerű, és talán meg is szólal, hadd húzzanak a többiek is valamit, amíg sorra kerülnek a hegedűvel.

Szereztem két maradék kb. 150-200cm hosszú, 20cm széles, 3,5cm vastag fadeszkát, ebből kitelik 14 hegedű J. Az elképzelésem szerinti barkács-hegedű lényege egy hegedű hosszúságú faléc, amelynek vastagsága kb. megfelel egy hegedűnyaknak. Ebből kell kifűrészelni egy hegedűformát oldalnézetből. Ezt a lécet akár fel is lehet húrozni (részletkérdések még konzultáció alatt vannak), és hogy esztétikailag is megnyerő legyen, kartonpapíron körberajzolunk, kivágunk, lécre ráragasztunk egy hegedű "fedőlapot", rárajzolunk f-lyukakat, esetleg ízlés szerint kifestjük. Ez a része gyerekekkel is megcsináltatható, ezzel is ismerkednek a hangszerrel. Nyílván, mivel ezeknek a hangszernek teste gyakorlatilag nincs, csak az hallja, aki játszik rajta (vagy nézzük optimistán: kitűnően alkalmas éjszakai gyakorlásra J).

Az első két hegedűnyi lécet vasárnap itthon kifűrészeltem, de nekem sok munka volt, így a többit szívesen elpasszolnám másnak...

A többi gondolatról, tervről majd írok később, mikor a megvalósulásra kerül a sor.


Suzuki? Módszer?

Július 14. vasárnap

Egy kellemes XII. kerületi parkban ülök kb. 6-7 órán át, ez alatt egy füzetet teleírva a következő hat hét első vázlatos tervéről, gyakorlati- és zenepedagógiai-, illetve repertoárötletekről, megválaszolatlan kérdésekről, intézni valókról, szóval mindarról, ami már hetek-hónapok óta forog a fejemben, most bekerült egy füzetbe? 
Itt volt végre időm elmerülni jobban egy Suzuki módszertani jegyzetekben is. 
Úgy érzem, sok előítélet van a Suzuki módszerről. Én minél többet megtudok róla, annál jobban meggyőz, hogy van benne logika. Sokáig pl. egyáltalán nem értettem, miért kezd Suzuki egy olyan komplikált darabbal, mint "Twinkle-twinkle little star"(magyarul "Hull a pelyhes fehér hó" Kacsintás), de egyre jobban belátom, hogy zseniális kis darab ez. Mindjárt a 3. ütemben le kell raknia a 3 ujjat, így biztosítva a jó kéztartás (szemben az olyan iskolákkal, melyen 0-1 ujjal kezdenek, és utána építik fel a többit), és ebből kiindulva emelget fel egy-egy ujjat. Minden hang duplázva van, csak félhangonként van balkézben akció, így gyakorol aztán az egyes hangokon különböző ritmusváltozatokat (Twinkle-variációk). Ezekhez a ritmusokhoz vannak aranyos, gyerekbarát szövegek, amelyeket próbáltam németből magyarosítani, így lett a "Regentropfen-Blitz-Blitz" ritmusból "cikázik a villám", a "komm, Mama" ritmusból "Bóbita" stb. 
Ha valaki otthon van a Suzuki-módszer magyar változatában, és jobb fordításról tud, persze szeretettel várom a megjegyzés rovatban! Alapvetően meg is győzne hát Suzuki a "Twinkle" létjogosultságáról, de mégis micsoda dolog az, "Hull a pelyhes"-télapó csalogatót játszani nyár közepén?! Nincs más dallam, ami megfelelne a fent kritériumoknak?   
Suzuki előszeretettel kezdi az E- illetve A- és E-húrral, és bár én az E-húrt én igen érzékenynek és idegesítőnek tartom, de megértettem, hogy a karmozgás szempontjából ez a legkényelmesebb, és eltalálni is könnyebb, mint a középső D- ill. A-húrt. Mégis van egy nyomós érvem ellene: a csellónak nincs E-húrja. Ha zenekarban gondolkodunk, és csellistákkal együtt akarunk játszani kezdettől fogva, praktikusabb D-dúrral kezdeni.


2013. július 12.

Zenemisszión Monoron - 2013 nyár

Szádeczky-Kardoss Géza - Bátki Márton2013-08-10
Zenemisszión Monoron - 2013 nyár
Bolíviai tevékenységem naplója olvasható volt a Fidelio "Zenemisszión Bolíviában" című blogján. 
Most, két évvel később, a "zenemisszió" hazai pályán folytatódik: 
Lehet-e vakációját az utcán töltő cigánygyerekekből 6 hét alatt vonószenekart csinálni? 
Ha igen hogyan, és milyen szinten? Másképp megfogalmazva a kérdést: működhet-e a venezuelai "El Sistema" nevű csoda Magyarországon? 
E kérdésekre keressük a választ 2013 nyarán, a monori cigánytelepen.


2013. július 11.

Első hangszereink

Július 11, csütörtök, Graz 

Liturgia vizsga 2-es (ez Ausztriában "jó" Kacsintás) érdemjeggyel kipipálva! Ezzel a szemeszter végre lezártnak tekinthető! Koncentrációm középpontjában e pillanattól kezdve a ?Monori Zenemisszió? áll!
Este három csellót, két hegedűt + személyes cuccokat autóval hazaküldök. Mire jó a Grazi Magyarok telekocsi-levelezőlistája! 

Július 12, péntek 

Végre ? számos bürokrata kör után ? a Grazi Művészeti Egyetem hangszertárából kézhez kapom az ígért hangszereket:
9 hegedű (1 1/4-es, 3 1/2-es, 2 3/4-es, 1 7/8-os, 1 4/4-es)
2 cselló (1 1/4-es, 1 1/2-es)
Van két saját tanuló csellóm (1 1/2-es, 1 3/4-es), Marciéknak is lesz néhány elfekvő hegedűje, egy szó, mint száz: a terv alapját képező hangszerkészlet meg van! Juhéééé! 
Sigrid Wollinger, egy grazi hegedűtanár kollégám kottákkal és jó tanácsokkal pakol fel útravalóul (más szavakkal élve kifosztom a kottatárát, ő pedig fél óra alatt próbálja fejembe verni 30 év hegedűtanári tapasztalatait - zsong a fejem, agyam befogadóképessége véges).


Előkészületek

A konkrét felkészülés gyakorlatilag a július 11-15-e időszakra korlátozódott. 
Igaz, tavaly nyár óta folyamatosan foglalkoztatnak a "magyar El Sistema" megvalósításának mindennemű kérdései. Sokat olvastam, böngésztem a netet, tudtam meg minél többet a venezuelai rendszerről, próbálva kiegészíteni mindazt, ami a bolíviai tapasztalataimból hiányzott. 
Tavasz folyamán tettünk lépéseket a "Szimfónia Program" szakmai előkészületeiben is, melyek során számos tapasztalt kollégától kaphattam inspirációkat, motivációkat, beszélgettünk Suzuki- ill. Szilvay-módszerről, csoportos vonós oktatásról szerzett tapasztalatokról. 
A Gondviselés Grazban összehozott engem Bruno Campo-val, aki kamasz korában oboistaként együtt nőtt fel a venezuelai Simon Bolivar Zenekarban Gustav Dudamellel, 22 évesen pedig maga alapított és vezetett 8 éven át "El Sistema" jellegű programot Guatemala City-ben. Jelenleg Grazban képezi tovább magát, és dolgozik hasonló programokban Bécstől Isztambulig, ahogyan tanácsaival első kézből segít minket is. 
Kiegészítve e zenepedagógiai ötleteket néhány szociális dolgozóval folytatott konzultáció is segítette a felkészülést, bevezetve engem kissé, egy számomra ismeretlen világba. E tanácsokkal, bátorításokkal felfegyverkezve érett meg az idő, hogy végre a tett mezejére lépjünk!


Segítség

Természetesen elkél számos területen! 
Nem titkolt szándékunk az sem, hogy olvasóinkhoz olykor segítségért forduljunk. 

Mint írtam, a nyári program legalapvetőbb feltételei adottak: tizenegy-két hangszer, két állandó tanár. Ha azonban az érdeklődés nagyobb lesz - és ezt komoly okunk van feltételezni - hamar megkondítjuk a vészharangot! 

Ha valakinél elfekvő tanuló hangszerek vannak, amelyeket nem sajnál ilyen nemes célra kölcsönadni, ha valamely zenetanár kollégának volna ránk 2-3 napja (vagy tán 1-2 hete is J), hát ne habozzon, minden felajánlást, időráfordítást örömmel fogadunk és várunk! 

Olykor bizonyára fordulunk majd tanácsokért, ötletekért is olvasóinkhoz. Megbeszélés szerint szeretettel várunk hangszereket bemutató "vendégművészeket", együtteseket, illetve projektünk iránt érdeklődő vendégeket is.



Kinek szól ez a blog?

Természetesen mindenkinek, akit érdekel.
:) 
Különösen szól olyan zenetanár kollégáknak, akiket érdekel az ilyen, "missziós" jellegű zenepedagógiai munka. 

Nem titkolt szándék az sem, hogy olyan tanárokat szólíthassunk meg, akik maguk is kacérkodnak a gondolattal, hogy a későbbiekben részt vállaljanak a "Szimfónia Program" munkájában, hogy tapasztalatainkkal reális képet adhassunk e munka mibenlétéről, remélve, hogy sikereink, örömeink, kudarcaink megosztása segítségükre lehet.