A nagy Monori koncertünk

Jan. 7. Bátki Marci

Sziasztok!

Itt vannak a koncert részletei.

Elnézést, hogy csak most küldök részleteket, de ünnepek között jött meg, és én is most szedtem elő.

A plakátot nem én csináltam, de szerintem nem olyan vészes, az elnevezés valamiért kicsit félrement.

Tehát:

2014. január 17. péntek 18h, Vigadó Díszterme (Monor, Kossuth L. 65-67.)

A koncert előtt Szakcsi Lakatos Béla kijön a telepre, lehetne akár egy közös főpróba is.

Biztos, hogy lesz egy etap, amikor Szakcsiék külön játszanak, egy etap, amikor mi játszunk, és lehetne valamilyen közös zenélés is (minimum az Örömóda), Szakcsi nyitott bármire.

Rostás Csabával (tanodában a roma nyelvtanár) és feleségével fog Szakcsi együtt játszani, így vele is meg tudjuk beszélni, vagy akár próbálhattok is vele együtt (csütörtökönként van a Tanodában).

Remélem nem hagytam ki semmit.

Köszi szépen!

Jan. 21.: Marica levele

Gondoltuk mi és itt szólt közbe az ÉLET. 

Szakcsi művész úr , már hetek óta betegeskedett, de  abban reménykedtünk a koncert napjára meggyógyul. Nem így történt. 

Előző este amikor Csabával beszéltem már aggódva mondta, hogy "Nincs jól az öreg, de így is vállalja." Azon a héten nyitós voltam-azaz fél 6-kor indultam nyitni az óvodát....utána tanoda mindennap. Péntekre már rendesen elfáradtam.Egy volt fontos, hogy minden rendben legyen! Mindenki feszültebb volt egy kicsit a megszokottnál. Néha nem értettünk egyet, de mindent meg tudtunk beszélni. Fekete-fehér ünneplő ruhát kértem, míg volt aki szerint ez kivitelezhetetlen a telepen. Az iskolában is kötelező,tehát mindenkinek kell, hogy legyen . Ha viszont nincs jöjjön valami szép ruhában. Persze elgondolkodtató, hogy vennünk kellene egyen ingeket a zenészeknek a fellépő alkalomra. 

Luciónk , a legokosabb 8.-os tanulónk épp aznap írja a pszichológiai tesztjét Szolnokon az Arany János ösztöndíj program keretében. Egyébként örömteli esemény lenne, hogy az iskola ott alvást biztosít, most viszont ez nekünk gondot jelentett. Négyszer beszéltem a program igazgatójával, mire külön engedéllyel Lució hamarabb kezdte és hamarabb fejezhette be a tesztet. Zsolti vitte és hozta Szolnokról, nagyon izgultunk, hogy időben vissza érjenek, mert Lució nem csak kognitív képességeit tekintve tehetséges, de a zenében is rendkívüli. 

Közben a foci csapat Csokival és Charvallóval Berettyóújfaluba ment meccsre. Másnap az 1%-os kampányt forgatja a filmes csapat a telepen. Ha minden a tervezett szerint alakult volna , akkor is elég lett volna leszervezni ezt a hetet -de 15 óra körül jött a hír:

Szakcsi művész úr rosszul lett , lemondta a fellépést.

Marcival mindketten lógtunk a telefonon, ő Salamon Beát hívta , én Rostás Csabát. Fel sem merült bennünk, hogy lemondjuk a koncertet, csak az volt a kérdés kit hozunk Szakcsi helyet. Bea is Csaba is nagy ismeretséggel rendelkezik zenész berkekben. Mindketten tudtak gyors beugrót. Én szívem szerint mindenkit meghívtam volna, biztos, ami biztos.De Marci szerint a  zenészek nem "kompatibilisek " egymással:) Végül Csaba meghívta Jáger Bandit, aki Szakcsi tanítvány-jazz zongorista. Mire a Lions club megérkezett a Tanodába már volt B terv. Az izgalom miatt talán de nem fogyott sem a bodag, sem a pogácsa. A gyerekek pózoltak a szép ruhában. Fotóztatták magukat , együtt, külön, velünk, mindenhogy. Ők nem izgultak. Uzsonnáztak, aztán még megették az összes bodagot és pogit. 

Fél 5-kor elindultunk,mindenki vitt akit tudott. Nálam volt gyerekülés így Lució ovis hugát , Kárment is el tudtam vinni. Végig csicseregte az utat. Sok autóval, többször fordulva mindenki megérkezett. A gyerekek el kezdtek hangolni hegedűn, csellón. Megérkezett a Gipssy Jazz és a "megmentő" Jáger Bandi. Özönlöttek a vendégek is. Mindenki nagyon elegáns az arcokon izgatottság,nem mindennap jön Monorra Szakcsi művész úr. 

Ha tudnák, hogy ma sem...

Az ismerősöknek már sugdosunk, de hivatalosan Marci jelenti be a sajnálatos tényt. A Vigadó dísz terme 200 fős, gondoltam az első 4 sort foglaljuk VIP vendégeknek, az utolsó 3-om sort pedig a fellépő vagy néző gyerekeknek-mert közel az ajtó, gondolni kell a wc-re való menekülő útvonalra. A ruhatáros nénik kicsit furcsán tekintettek ránk eleinte, de aztán szemmel láthatóan megenyhültek. Koncert végén már azon versenyeztek ki ismer több családot a gyerekek közül és melyik néni lakik közelebb a telephez. 

Lassan tele a terem. Sok ismerős arc.Óvónők, orvosok, tanárok, gyógyszerészek, máltások , polgármester úr is itt van.Minden kollégának meg van a helye. Van aki jegyet árul, van aki fotóz, van aki hátul kell, hogy a gyerekekkel üljön. Be kellene lassan ülnöm az első sorba, tudom tanoda vezetőként így illene-de Bea segítséget kér. A gyerekek most pörögnek fel, mindenki nyekereg a behangolt hegedűvel, csúszkál a cselló a földön hangos fémes zajt produkálva. Bent maradtam a sisere haddal. Beával ketten sikerült az utolsó percben lecsendesíteni őket. Laci bácsit is megkérem már ne hangoljon, mert ha csendben vagyunk meghalljuk, hogy a fia, Marci elkezdte a prezentációt. 

Néha be-bekukucskálok az ajtón, Marci a színpadon áll és a Máltai programokról beszél. A közönség csendben és érdeklődve figyel. A gyerekek következnek-felkísérem őket a színpadra.Bea átveszi a vezetést, tudom minden rendben lesz-innen már minden olyan természetes , egyszerűen azt csinálják amihez értenek. Zene közben elnézem a közönséget, mindenki mosolyog. Aranyosak a gyerekek, fekete-fehérben, öltönyben...nagyon illik a kezükbe a hangszer. Nagy sikerük van, minden zeneszám külön tapsot kap. Alig akarnak lejönni a színpadról. 

Hátul az előre bejárt menekülő útvonalon viszem hátra őket. Lució az egyik zenész kolléganővel eljátszhatta kedvencét, a Keresztapa főcím dalát, majd és Sanyikával együtt még Jáger Bandival is zenélnek egy közöset-mit mást, mint a Karib tenger kalózait. Ezután jön a jazz produkció. Hallom, ahogy Móni hangjára összesúgnak az emberek-micsoda hangja van! Nem hiába mondták neki a gyerekek a karácsonyi együtt zenéléskor, hogy megnyerné az X faktort. Csabáék 5 gyermekéből a három kisebb itt van, a kicsi Emili pedig épp ordít az anyukájáért. Lemegyek vele a lépcsőn, majd átadom a lányomnak, nálunk is 4 gyerek van tapasztalt a pesztrálásban. 

Mire visszamegyek fergeteges a hangulat, Csaba ropja cigány táncot. A produkció végén felhívja a tanodás gyerekeket a színpadra. Arról beszél, hogy pár hónapja egy kedves barátja mesélt neki a monori telepről,arról, hogy milyen munkát végez itt a málta, hogy élnek itt az emberek. Emlékszem Emilit mentünk meglátogatni amikor a laptopján kerestem valami videót az integrációs programról, mert nem hitt nekem. Aztán a tanoda megnyitójára meghívtam őket zenélni és alig akartak hazamenni a telepről. Düh, fájdalom kavargott bennünk amikor ott álltunk a Cinka Panna sarkán.Már nem szabad keresni a MIÉRTEKET, csinálni kell, változtatni kell! Ahogy módom lett rá lehívtam dolgozni, tudtam neki ez nagyon sokat jelent. Most pedig felhívja a gyerekeket és együtt énekelnek cigányul a közönségnek. 

Alakul az identitástudat. 

Nem a segélyre való jogosultság, a kukázás, a devianciák sokszínűsége a cigányság...biztos nem az. Marci megköszöni a Lions Clubnak a támogatást, Gabinak a szervezést, Jáger Bandinak a gyors beugrást. A nézők nem akarnak hazamenni, én is érzem valahogy bennem maradt a katarzis. Kifele menet mindenkinek megköszönöm, hogy megtisztelt minket és sajnálom, hogy nem jött Szakcsi úr. Fura dolog, de mindenki azt mondja ez így volt nagyszerű! Csabával és Mónival is találkozom végre.Gratulálok, ők pedig átölelnek. Majdnem sírunk.

Most szakad fel a katarzis. De nincs idő ilyesmire.."Marica néni, Marica néni éhes vagyok! Ó az a bodag, most kellett volna odaadni! Többet el nem indulok enni-inni való nélkül velük sehova. Azt gondoltam, előtte bőségesen ettek, amíg a műsor tart nincs rá alkalom, utána rögtön megyünk haza-de most is tanultam valamit. Enni mindig van alkalom. 

Hazafele újra én viszem Kárment , vele jön az anyukája Kriszti is. Először agyon dicsérem milyen tehetséges gyerekei vannak, majd jól lekapom a lábáról, hogy na pont azért nagyobb az ő felelőssége....Kárment rendszeresen hordja oviba, holnap rendesen készítse össze Luciót, mert Gabi viszi felvételizni. A gyerekház előtt nagy tömegben gyülekeznek a koncertről hazaérkezők.Maradnék, de életem első munkavacsoráján várnak. 

A Lions club monori vezetője és titkára egyetértenek abban, hogy valami hosszú távú együttműködésben kell gondolkodnunk, mert nagyon tetszik nekik az itt folyó máltás munka. 

Hálás vagyok Gabi kolléganőnknek, aki kitalálta ezt a programot és gyakorlatilag hozott egy szponzort. Csodálatos volt ez az este.

--------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/monori-ciganygyerekekkel-lepett-fel-szakcsi-gipsy-jazz-band

Ha itt vagyok akkor t-t-tanítson rendesen!!

2014. jan. 6. Bátki László

Ma újra kell menni. 

Már előtte való nap ideges vagyok tőle. 

Hozzászoktam a hosszú szünethez. 

Evés, olvasás, rokonlátogatás, rajzolás, karácsony. 

Minden jobb, mint Monorra menni. Na mindegy. Muszáj menni. Előtte éjjel rosszul alszom. Délelőtt tenisz. Legalább valami jó. Mennyivel jobb volt decemberben, akkor még előttem volt három hét szünet. Az utolsó záróhangverseny, ami fárasztott, de legalább ott volt, hogy egy ideig nem kell látnom őket.

Tenisz után csatakosan beszállok a kocsiba. Először Marikát kell felvennem az OTP előtt, a Margit körúton. Ott áll, már negyed órával a megbeszélt idő előtt. Kezében két hegedűtok, izgatottan beszáll, bedobja a tokokat a hátsó ülésre, és azt mondja:

– De jó, hogy megyünk, már úgy vártam, hogy menjünk, hoztam két üres tokot, kicsit kopottak, de jó lesz, meg varrtam a gyerekeknek újabb párnákat, egyébként ma nem jön Bea, mert nem ér rá, mert színházban játszik, de nem baj annál több gyerekkel tudok majd foglalkozni, olyan édesek, egyem a szívüket... 

Ezután jön egy háromnegyedórás mondat egészen ki Monorig, megszakítás nélkül. Jó hallgatni, nem én beszélek, közben el is felejtem, hova megyünk. Csak az utolsó saroknál eszmélek, hogy kinn vagyunk.

Elképesztően szikrázó nap, tíz fok meleg (lehet, hogy tizenöt). Amint befordul a kocsi, megjelenik egy csapat gyerek. Mind lelkes. Mind örül nekünk (én még nem eléggé). A kulcsot persze otthon hagytam. Bízom, benne talán megúszom a napot. Telefonálás, mire végre előkerül a kulcs, már nyertem fél órát. Marika persze még mindig izgatott. Kinyitják az ajtót, és mi beözönlünk. 

Tomi, Máté ,Krisztián (Srekk) – bár magamban egyre inkább Krisztiánnak hívom, valószínűtlen, de kezd közelebb kerülni hozzám. Sanyi már a kertben van, körülötte röpköd két lány. (Szikrázóan süt a nap, 20 fok meleg). Mikor meglát, jön ő is.Vele repülnek a lányok is (25 fog meleg). A hangszereket elkezdjük kipakolni, közben bejön még 1, 2, 3, 4, 5…. nemtudommennyi gyerek, az ablakon berepül még két vagy három lány. Szépek, nagyon szépek, de sajnos Krisztiánhoz jöttek. Krisztián (Srekk), fene a pofáját rezzenéstelen arccal veszi ki a hangszerét, magának hangol (hogy ezt ki tanította meg neki, nem tudom), aztán a lányoknak hátat fordítva megszólít:

– Laci bácsi tanítson nekem ma valami újat. A lányok tovább csipognak. A Sanyié is. Tele a szoba. (30 fok meleg.) Krisztián elkezd játszani – 1 darab, 2 darab, 3 darab, ……. 11 darab ….. 15 darab. Leáll és azt mondja:

– Én nem tudok többet, most tanítson valamit mán. A lányok lelkesen csipognak, az egyik felpattan és szerelmet vall Krisztiánnak, nyilvánosan. Ilyet utoljára Paganini és Liszt Ferenc gerjesztett hangszerével. Nekem még sose sikerült.

Valamelyik sarokból előpattan Tomi, és elkezdi hibátlanul játszani a Karibot (Karib-tenger kalózai – filmzene). Nem is emlékszem rá, hogy mikor tanulhatta. Aztán Sanyi is rákezd a Karibra, aztán Lúszió (nem is láttam, hogy bejött). Most már mindenki zenél. 35 gyerek (35 fok van).

Bejön az egyik rendet tartó néni (Mari), kérdezi a lányokat, mit keresnek itt, hajtaná őket ki, de azok hajthatatlanok. Mondják mind, hogy jó itt benn, és nem mennek sehová, mert jó itt nekik. Na!!!

Aztán egy sehonnai kicsi is elkezdi játszani a Karibot. De őt én soha nem tanítottam semmire!! Lehet,hogy Tomi volt? Lúszió tagadja, ő csellista, ne mán. Sanyi meg azt mondja, hogy ilyen kis pöcsökkel szóba se áll. Ne mán. Szaporodik a Karib, mint a nyű. Nyílik az ajtó, bejön egy nagy (tényleg nagy, 27 éves), nevét nem tudom, de már láttam. Tisztességesen köszön, kezet fog, és mondja, hogy ő is tanulna hegedülni. (Bmeg) Mert hogy látja itt ezeket – körülmutat a siserahadon – látja, hogy milyen jól csinálják. Ő is pont ezt akarja…. (Ne mán) A nagyfiú lábai közt bebújik Timi és Rebeka. Rebeka szemüveg nélkül még sokkal helyesebb, mint szemüvegben, de így meg nem jól lát (engem). Odatolják hegedűiket hangolásra vonóikat gyantázásra és már ott sincsenek. Rohannak Marikához. Marika a másik szobában a huszadik (harmincadik?) lurkónak tanítja a kottaírást. Úgy érzem  magam, amikor meglátom, mint a gondatlan apuka, aki elfelejtette megtanítani a gyerekeit orrot fújni. Persze én is gondoltam rá, hogy jó lenne, ha a gyerekek kottát olvasnának, kell az, csak hát én lusta voltam ehhez, Most meg itt sorakozik negyven gyerek, és teleírtak egy teljes hangjegyfüzetet. Szeretem Marikát. (40 fok meleg)

Közben el kell látnom fuvarozói feladataimat is. Tominak fáj a foga. El kell vinni orvoshoz. Mire a kis beteggel a kocsihoz érek, az első é hátsó ülések megtelnek lelkes kísérőkkel. Tominak és nekem már nem marad hely. Tomi már visszakozna, hogy ő már nem is igazán akar fogorvoshoz menni, de látszik rajta, hogy tényleg fáj a foga. A hátsó ülésen szorítanak neki helyet. A boldog kísérők végigviháncolják az utat. Persze a fogorvos csak másnap délelőtt rendel.

Mikor visszaérünk, ott csücsül Árpi és kérdi, hogy hol voltam, Aztán megjegyzi, hogy mán legalább öt perce itt vár és nem szeret várni. Szégyenkezve kezdem összeszedni hegedűjét álltartóját és vonóját. Kérdem tőle, mit tanuljunk, megemlítem neki a Karibot (közkincsüket) mire egy laza mozdulattal rávágja, hogy azt a sz-szart, ő n-nem ta-tanulja, t-tanítsak neki v-valami n-normálisat (-25 fok hideg) végre valaki megbírálta közkincsünket! Elkezdem az A Csitári-hegyekalattrégenleesettahó-t (-30 fog hideg szikrázó napsütés). Neki tetszik, mehet, mondja, és már tanuljuk is. A darab végén észrevétlenül felmászunk a második fekvésbe, aztán vissza. Észre sem veszi, hol járt! (Én annak idején több hónap után értem ide föl.) Közben visszaszivárog Sanyi (és még nem tudom hányan) és kérdi, mi az ábra. Kezdem neki játszani, fele annyi idő alatt megtanulja, mint Árpi. (45 fog meleg) 

Aztán hirtelen beborul és megdördül az ég. Árpi abbahagyja a hegedülést, lecsapja a hangszerét és a vonóját és azt mondja:

– L-laci bá-bácsi, én m-magától többet nem tanulok, mert, hogy itt bejött ez a Sanyi, én meg mán itt vagyok egy fél órája, még vártam is m-magára (öt percet), az-tán maga meg egyből a Sanyikával foglalkozik, velem meg nem. Azzal a szeme elfátyolosodik, mint Csokonai Lili grófnőnek, amikor megtudá, hogy Csokonai Vitéz Mihály őtet elhagyá, bevágván csúnyán az ajtót, kiméne. Én meg ott állék leforrázva, mint a jó Zrínyi Miklós, mikoron a török vaddisznó nyakon önté jó forró szurokkal (600 fok) Hát most mán mi legyen. 

Tanítok tovább, félgőzzel, mint a rákosszentmihályi tehervonat mozdonya, amikor dupla annyi kocsit kapcsolnak utána, mint amennyit elbír. Próbálok a dolgokra figyelni, de hát most hirtelen átállították a váltót és Csokonai Lili vonata másfelé ment, mint a mozdony. Nézek magam elé bambán, Sanyi somolyog maga elé, mint Oblomova Infánsnő Anyeginből. Ő persze semmiről nem tehet, ő csak szebben riszálta magát, mint a grófnő. Mondom neki, menjen már a Lili Grófnő után, ki akarom engesztelni. Jön vissza a Csokonai Lili, szeme még inkább fátyolban úszik, és hajthatatlan hangon az arcomba mondja:

– A koncerten még kisegítem magát, de aztán többé már nem lát engem. Borulnék térdre, hogy bocsánatáért esedezzem, de mire megfordulnék, ő már az ajtót újfent bevágva kívül terem. Próbálok visszamászni a Csitári-hegyek közé, de megcsúszok a havon, és visszakerülök a padlatra. Másodjára is szólok Sanyinak, hozná vissza, mert bocsánatát kérném Lili Grófnőnek. Jönnek immár ketten: Oblomova infánsnő és Lili grófnő, teljes békességben, mint két nővér (báty). Lili grófnő mikor meglát, harag gyúl a szemében, toppantva rám förmed, hogy a végső szót kimondja: 

– N-nekem azt a ku-kurva Toldit kéne tanulnom, m-maga m-meg ezt csi-csinálja. Ha itt vagyok, akkor t-tanítson rendesen. Egyébként jövök holnap is.

Ez milyen kaja???

Dec. 14. Salamon Beja

Ezt kitettem a fészbukos oldalunkra, a blogon is landolnak nemsokára az írásaink.

https://www.facebook.com/szimfoniaprogram

Tegnap Pesten voltunk velük, egy rendezvényen bemutatót tartottunk. 

Tüneményesek voltak a gyerekek. A régen összevissza rohangáló, hangos, állandóan vitázó, néha verekedő kis csapat jól nevelten, csöndben, egymást szeretve osztotta egymás közt a hangszereket, és várt a színpad mögött türelmesen. 

Teljesen meghatódtunk tőlük... Fegyelmezetten, kicsit lámpalázasan, de boldogan játszottak a színpadon. Egy-két mosolygós simogatás megtette a hatását...

A kis műsor végén voltak, akik még és még - műsoron kívül - megmutatták mit tudnak, szólóban. 

Kikönyörögték a közönségtől... és tőlünk...

Tüneményesek voltak.

:-)

Utána nagyon profi, hidegtálas vacsorát kaptak. 

Nem ismerték az ételeket, tőlünk kérdezgették mi is ez meg ez. A majonézes salátától megijedtek, a tormakrémmel töltött sonkát szidták, a hús nem érdekelte őket, a sajtból nem mertek enni. Sokan csak a pogácsát eszegették félénken...

A legérdekesebb a paradicsom volt számukra. Pillanatok alatt elfogytak a hidegtálat díszítő "elemek".

Kólát is kaptak. 

A végén többen is odajöttek hozzám, hogy szomjasak, nincs-e inkább víz... 

Tanulságos...

Erélyes fellépés?

Dec.4. Varga Ferenc

Nagyon hiányzott Hajni...

Leával egy csomót hegedültünk. Iszonyú édes, nagyon érdeklődő és figyelmes kislány. Ez volt az egyik legpozitívabb momentum.

Volt közös zenélés, kaotikus ugyan, de legalább volt.

Kipróbáltam, kísérleti jelleggel az erélyes fellépést a közös játék érdekében. Még van csiszolni való a módszeren...

Most, ilyen vén fejjel jutottam el oda, hogy ne csak vágyjak rá, hanem tanulmányozzam is-pl. szakirodalom, vagy éppen pszichológus baráttal lefolytatott beszélgetések révén-a gyermeki motiváció kérdéseit. Remélem, segíteni fog a monori ténykedésben is.

Kezdem úgy látni, hogy a kötődés az alap, a zene csak ezután jön. Szerintetek?

Feri bácsi   

A Birodalom gyarapodása

Dec. 2. Varga Ferenc

Míg a múlt heti tárgyalások nagyrészt meddőnek bizonyultak, most szerdán beházasodás révén komoly új területekre tettünk szert...

Amanda hercegnő és udvarhölgyei immár birodalmunkat gyarapítják.

Természetesen a diplomáciával megszerzett hódításokat-itt háborúskodással nem sokra megyünk-meg is kell tartanunk. Hogy elkerüljük a lázadást, jól kell bánni az elfoglalt országok lakóival. Így is néha bizony igen nehéz biztosítani a békés építő munkát. 

Tomi és Máté urakkal jócskán kényes fázisba érkezett a kapcsolat-fölvétel.

Egy másik diplomáciai sikert is elkönyvelhetünk: Panna, a csatolt területek oktatásügyi miniszter asszonya kért meghallgatást. Olyan kiváló tervvel állt elő, hogy azt azonnal elfogadtuk tárgyalási alapnak.

Újabb és újabb hódítások, a régiek megtartása-nem kis feladat. Összehangolt (sic!) munkát igényel.

Fel hát miniszterek, kormánybiztosok, államtitkárok, nagykövetek! Egy ekkora birodalom összetartása csakis megfontolt és alapos mérlegelések árán sikerülhet.

De elég az üres szónoklatokból, jöjjön a tartalmas beszéd!

A "trendi" tanár...

Nov. 28. Takács Hajni

A hiányszakmáké/szakoké a jövő. Milyen igaz! Az idők szavát követve tegnap igazán 'trendi' voltam. Időlegesen ugyan, de cselló, illetve szolfézstanárnak álltam.

Nagy nyomás nehezedett rám. Jött Timi, aki minden áron csellózni akart...na meg a Krisztián (súlyos nyomás :-)...A süssfelnap, meg a hullapelyhes még csak-csak...De az egyboszorka....na, az kifogott rajtam. Hamis voltam, és az ujjrendem sem volt jó. A végső, megsemmisítő csapást Tomi mérte rám, aki kijelentette, hogy rosszul tartom a kezem, meg különben is lent kell tartanom a valamelyik ujjamat...Nos, be kellett látnom, aki tud, az tud..

De nem adtam fel! Ha a csellótanításban nem, tán' a szolfézsnál lesz némi sikerélményem. Okulva a cselló-fiaskón, rafinált módon egy olyan területtel próbálkoztam, melyben meglehetős biztonságban mozgok: violinkulcsok, bizonyos abc-s hangok és a süssfelnap kottázása. Na igen, ebben jó voltam, a legjobb! 

Egy ideig...

......aztán jött Timi, aki nemhogy jobban csellózik nálam, de precízen ír kottát - a hangjegy szárát összeérinti a 'gombóccal' ,velem ellentétben- és hibátlanul ujjrendet kreál; majd ott terem Lolo, aki óvodás létére csodásan fogja a ceruzát és mesésen kottáz, sőt kér kottapapírt, hogy otthon is kottázhasson - velem ellentétben, aki folyton a billentyűzetet és a monitort fixírozza, ha kottázni akar- ; s az éterből előterem Iza, akit -mint tudjuk nem egyszerű tűbe fűzni :-) -, s ráveti magát a kottára, s meg sem áll, míg egy oldalt nem ír - hja, és olyan szünetjeleket alkot...velem ellentétben....

Nos így jártam tegnap. Írom ezeket okulására mindazoknak, akik hasonlóra vetemednek. :-)

A  suszterről és a kaptafáról szóló mondás szellemében végül Sanyival megtanultuk a Csendes éjt, mely egyébként koncert-gyanús nóta.

Az ominózus kottalapokból több méretben nagyítva vittem, de még kell másolni, továbbá kis zöld tartóban ceruzák és radír fellelhető a szekrényben.

p.H.

Ui. Bea, raktam fel néhány fotót a gmail-es fiókra; melyeket valójában Tomi és Krisztián készített nagy odaadással :-)     

A "nagy" balhé...

Nov. 25. Salamon Beja

Elkezdődött a "balhé"...

Valaki rápisilt a gázkonvektorra, ugyanakkor valakik a cukortartóba vizet töltöttek... 

(így az amúgy is kevéske kávézási lehetőség is fuccsba ment)

Azonnal talált mindenki EGY bűnbakot.

Azt a fiút, akivel amúgy is mindenhol baj van, mindenhonnan kiközösítve, ezáltal teljesen vadóccá vált...

Mikit...

Szerintem nem ő volt... illetve nem csak ő lehetett...

Miki ezáltal kitiltva az épületünkből.

Nem értem én ezt.

Nem azért vagyunk, hogy a problémás gyerekekre figyeljünk, fejlesszük őket mint mentálisan, mint szociálisan?

Most nem is tudok mit írni, folyt.köv.

-------

Nov. 26. Szűcs Juli

Sziasztok, a tegnapi "eseményekkel" kapcsolatosan: én a konyhában tanítottam, és a három nagy fiú (akiket lefényképeztél, a sapka a fejük búbján van) elég sokat időztek a kávéfőzős pultnál, és eléggé zavarták az órámat. 

Lehetnek ők azok, akik a tejet a cukortartóba öntötték, Miklós nem tartózkodott több ideig a konyhában! Lehet jogosan felháborodva, hogy őt gyanúsítják! 

Feltételezem, hogy azok akik ezt csinálták lehetnek a ludasok a másik disznóságban is.

Kezdődik a kottázás...!!!

Nov. 20. Takács Hajni

Hozzám mostanában nagyjából ugyanazok a gyerekek járnak: Gulyás Attila, Rafael Lea, Jakab Tomi, "Lucio" Tomi, Ramóna, Iza, Évi, Máté, Nati, Timi, Jancsi. 

Ők mindannyian el tudják játszani a süssfelnapot, nagy részük a hullapelyhest is. E remekművekkel minden alkalommal átmegyünk haknizni a szomszédos tanuló házba- nagy sikerrel... :-) Ilyenkor mindenki (kicsi-nagy) játszik, s aki akarja eljátssza szólóban is. Így koncerten is el lehetne mérni: Tutti a nóta, majd egyénileg aki szeretné, aztán zárásként megint Tutti.

Ugyan nem látványosan, de elkezdtem velük ismertetni a kottát- vonalrendszer, "gombócok" föl-le= ujjak billent-emel. Abc-vel még nem, inkább ujjszámokkal ismerkednek. Jövő héten viszek kinagyított vonalrendszert, amibe kottázhatnak a kicsik is, akiknek még elég szűk a kottafüzet sortávolsága. Amíg egyikükkel hegedülök, a másik addig kottázik; s amit lekottáztak, büszkén hazavihetik :-) 

"Lucio" Tomi önállóan beujjazta az egyboszorkát, hibátlanul (!) ; többre azonban nem volt hajlandó

( egyelőre) ,inkább hegedült ;-) 

(lábjegyzetnek: Szerdánként örömmel tapasztalom, hogy egyre többet tudnak a pici gyerekek, s büszkén mesélik, hogy "Voltam ám a Marika/ Juli néninél, Beánál! "  Mivel én vagyok a csapat Benjáminja, - s az egymás érdemeinek elismerése valahogy még nem vált vérünkké zenepedagógus körökben - e helyt mondok köszönetet, s húzom ki magam -ahogy Lucio szokta:-) -, hogy köztetek lehetek, s tanulhatok Tőletek!   Egyúttal ígérem, adventi, illetve karácsonyi ömlengésekbe a későbbiekben nem bocsátkozom..)

-----------------------

Nov. 20. Szűcs Juli

Kedves Hajni,
nagyon jó ötletnek tartom a kottaírást, míg a többiek hangszeren játszanak, (nekem is van mit tanulnom tőled, kedves  "Benjámin"). Az lenne a kérésem, ha tudnál több kinagyított vonalrendszeres papírt másolni-másoltatni, nagyon jól jönne nekem is , gondolom a többieknek is! Én már sajnos nem járok olyan helyekre (iskola) ahol tudnék másolni kottapapírt. Köszönöm még egyszer ezt az ötletet, nekem nagyon tetszik! sajnálom, hogy nemtudunk találkozni, talán majd be kéne iktatni valamilyen alkalmat, mikor találkozhatna  az egész csapat, a szerdaiak (mármint ti) és mi, a hétfő-csütörtökösök. Addig ezzel a lehetőséggel kell megelégednünk!
Üdv: Juli

--------------------------------------------------

Nov. 24. Salamon Beja

Én tudok akármekkora kottapapírt gyártani, lévén számítógépes kottagrafika szakmám is...

Csak mondjatok méretet. Mekkora legyen a sortávolság? Mekkora legyen az 5 vonal közti távolság?

A4-es méretű lapra, gondolom...

Akár az összes nótát is bevihetem a gépbe, csak tudnom kell, melyek azok és milyen hangnemekben játsszák őket.

És akkor ki lehet nyomtatni és lehet velük dolgozni, adni a kölköknek, beszámoztatni stb.

Lehet egy ilyen - belső használatú - bespiráloztatott példányt is csinálni. 200 Ft a spirálozás...

Vittem azt a nagy spirál kottafüzetet, ha abba beírjátok és a hangnemek változatait is, és ha kell nektek, segít nektek és a gyerekeknek, szívesen megcsinálom.

És akkor nem lenne ez a sok-sok kotta, mind külön papíron.

Nagyon sokba kerülne, mert sok a munkaórája, de ezt úgy venném, mintha magamnak készíteném.

:-D

Mese a hangszereinkről

Laci!

Géza kéri, hogy a hangszerek beszerzéséről, javításáról, stb. is legyen valami a blogban.

Írsz róla?

Aki javítja a hangszereinket, az ő honlapját is odateszem - reklámnak... :-)

Nemessányi László: A MEGMENTŐNK! :-)

Nov.12. Bátki Laci

.....hangszer gyűjtésről is hogy szó essék, hát tessék.  

Mikor a GRÁCI csapattestek 1713 szeptember 6-án visszavonultak , mindössze egy nagyágyút hagytak maguk után. ERŐS ÁGOST kihátrálása és a lengyel örökösödési háború megindulása kérdésessé tette a további ütközetek kimenetelét.

(A Grácból kapott kölcsönhangszereket vissza kellett adnunk ) a szerk.

Hasonló volt a helyzet a donyecki CÁR-ÁGYÚVAL  ( méretét érdemes megjegyezni : hossza 5,5 méter, átmérője 1 méter, súlya pedig 40 tonna)   Amikor megpróbálták csatarendbe állítani ,  I. Fjodor cár igencsak meglepődött , hogy a beleillő óriási ágyúgolyót  egyik katonája sem tudta megemelni.   .( az ÁGYÚT később sem tudták használni, jelenleg a KREML múzeumában őrzik)                                                          

Továbbá ott volt még III. (JÓ) FÜLÖP burgundiai herceg által II. (ERŐS) JAKAB skót királynak adományozott öt darab tüzérségi ágyú, amikkel  az volt  a gond, hogy túlságosan messzire hordtak   (lőtávolságuk 2 mérföld=3,2 kilométer).  Amikor megcélozták az ellenséget, a szépen ívelő ágyúgolyók messze az angol állások mögött  értek földet. Az ágyúk másik hibája az volt , hogy kisméretű katonák egyébként sem bírták megmozdítani őket. 

(a megmaradt hangszerek túl nagyok és túl rossz állapotúak voltak) a szerk.

Így aztán III. (JÓ) FÜLÖP burgundia hercege erősen el kellett , hogy gondolkodjon (ami mindig nehezére esett), mivel II. (ERŐS) JAKAB skót király fogához verte a garast, és a katonák pedig követelték illő zsoldjukat.( mellesleg nem kis gondot okozott, hogy FÜLÖPÖT és JAKABOT távoli rokoni kapcsolatok fűzték össze, ami a helyzetet nem könnyítette)  II. JAKAB  úgy döntött, hogy a fegyverre szánt pénzt inkább zsoldra költi, így az ütközetek tovább folytathatók. 

1713 szeptemberében III. (JÓ) FÜLÖP döntő lépésre szánta el magát. Mivel kellett a használható, könnyű fegyver és további osztrák segítségre sem lehetett továbbiakban számítani, útnak indult, hogy támogatást szerezzen. 

Eljutott a NAGY PÉTER cár által is jól ismert VIII. NEMESSÁNYI (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR fegyverműhelyébe, aki felajánlotta segítségét és megígérte, hogy bármennyi kézi fegyvert hajlandó kiönteni. Míg a nagyágyúk üzemeltetéséhez 300-400 emberre, mozgatásához 60-80 szarvasmarhára volt szükség , addig az új,kézifegyverek mozgatása szinte gyerekjáték.                                                                         

III. (JÓ) FŰLÖP és VIII: (JÓSZÍVŰ) NEMESSÁNYI KAZIMÍR  aztán egyességre jutottak és KAZIMÍR annak rendje és módja szerint le is szállította a gazdagon díszített könnyű fegyvereket.  JÓSZÍVÉT dícséri, hogy számos kölcsönkardot is biztosított a hadsereg számára (amiért az ÚR áldása és  II . (ERŐS) JAKAB skót király vigyázó szeme legyen rajta) 

(Nemessányi László hangszerkészítő mester jó szívének köszönhetjük, hogy kaptunk pár pici hegedűt és gyönyörűen rendbe lettek hozva a hangszereink. Köszönjük utólag is!!)  szerk.                               

Eközben I.(JÓLELKŰ) MATILD hírét vette, hogy SZOB városában az ELLENSÉG által hátrahagyott fegyverek hevernek  elhagyottan.  Bár a fegyverek némelyike számos emlékét viselte sok régi csatának, (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR ezeket is megújította és segedelmével III.(JÓ) FÜLÖP a várfalak réseinek betöltésére használta.

(A szobi zeneiskola leselejtezett pici hangszereit megkaptuk, Nemessányi László azokat is helyrehozta nekünk. Szakszon Mari ötlete volt őket megkeresni. Köszönjük!) szerk.

Említést érdemel még VITÉZ CSOÓRI SÁNDOR nemesi kardja, amely évekig becses dísze volt       I.NEMESSZÍVŰ BEATRIX kastélyának. 

A kard csodatévő , élét sosem vesztette. 

(Csoóri Sándor muzsikustól is lett egy 3/4-es kölcsön-hegedűnk.) 

                                     

Nem szabad megfelejtkezni III:(JÓ) FÜLÖP nemes barátairól, (ZONGORÁS) MAGDÁRÓL és (NEMES) HUNYADI LÁSZLÓRÓL, kik ősi,címeres , családi kardjukról lemondtak és azt a hazának ajánlták. Az ÚR áldása legyen mindnyájukon, soká éljen Skócia királya!!!!

(Üzenet a királynak: ...a katonák a zsoldot várják...)          

XIII. (SUTTOGÓ)  HENRIK

-----------------

Hehhehhe!!! :-)

Ugyanerről egy nagyon tömör "magyar" leírást?

Mert ezt így csak mi értjük. Ha kiteszem, utána lehetne a megoldást írni. Legalább a neveket le kéne fordítani...

Mint szómagyarázat, ki-kicsoda.

:-)

Beja

Pici cselló kellene

 Nov. 10. Szűcs Juli

Nekem is szükségem lenne pici hangszerekre, legalább kettőre. 
Kéne egy negyedes és egy feles cselló. 

Ugyanis hozzám is jött két pici aranyos óvodás kislány, (egyik Lució húga, Karmen) akikkel nem tudok érdemben foglalkozni, olyan nagy nekik a cselló.
Különben a múlt csütörtökön kb. 5-6 gyerek jött hozzám csellózni, Lución kívül, próbálok velük is érdemben foglalkozni, csak túl nagyok a hangszerek, ezek meg picik. 
Luciónak hoztam két cselló duót, egy Mozartot (Varázsfuvola ária ), és egy Beethoven örömódát. A Mozartnál a felfelé-staccatót tanuljuk, nagyon-nagyon figyel, és utánoz, de a jobb keze még nem elég laza ehhez.
A többi gyerek , aki jön, igazából hegedül és csellózik, és ez elég nehéz nekem, mivel teljesen át kéne állítani a jobb kezét és ez elég nehéz. 

A gyerekek aranyosak, kíváncsiak és ami a legfontosabb nagyon lelkesek. Nagyon jó érzés, mikor megjelennek ragyogó szemekkel, mosolyogva az ajtóban, és alig várják, hogy csellózzanak! 
Remélem, hamarosan mással is tudunk felmutatni valami eredményt, nem csak Lucióval!

Ovisok is vannak

Nov. 10. Szakszon Marika

Sziasztok!

Csütörtökön 14 lurkóval foglalkoztam.

Márk, aki egy héttel előbb csak engem nem szeretett, a legjobb növendék.

Mindent megcsinál, két nagysággal kisebb hangszerre cseréltünk, szó nélkül.

Szomora úrral is összedolgozunk.

Négy pici óvodás van, csak hegedű kellene,szófogadó rendesek.

Nem találtam a kék füzetet, amit a kottás papír zacskóba tettem, Hajnival együtt elölről - hátulról írtunk bele. 

Mari

... az én időmben nem mentem vissza...

Nov. 9. Bátki Laci

.......egyszóval van új cipőm, tényleg szép, és most már azér szép, mer nagy fülű tanítványom észrevette. 

Í g y m o s t m á r  ö r ö k r e  s z é p  m a r a d. 

Persze Ő cipő nélkül is szép, meg aztán az a három lány sem hozzám jött látogatóba,hanem hozzá.( mégsem a ruha teszi a Sanyit)

Öt percig kint legyeskedik az üvegverandán ( vagy inkább a lányok körülötte ) aztán visszajön zenélni. Pedig szép lányok voltak. Csupa kis szemüveges.                                                             

 ( ...az én időmben én nem mentem vissza..)

Persze akkoriban nem voltak ilyen jó tanárok.  Hegedülünk tovább, bejön az új kalauz, jegyeket, bérleteket, hegedűtartást kéri ellenőrzésre, Sanyika arca torzul a kíntól , hogy így nem lehet hegedülni ( maradtál volna aranyom a lányokkal, akkor most nem ettől kéne szívni, de hát beszélhet az ember ) 

Mostantól fogva minden másképp lesz, ha jön HER PROFESSOR, és közben a gyerekek

kunyiznának, engem bujtassatok az egyik nagyszekrénybe a szutykos csellók közé. Ott számolok tízig...1....2....3....4....5....6....7....8....9....10.... aki bújt , aki nem, M E G Y E K

     

Hullapelyhesegyboszorkasüssfelnapegyhullapelyhesboszorka

Nov. 6. - Takács Hajni

Miközben e sorokat írom, épp vonaton ülök. Talán innen az ihlet...

A mai nap olyan volt számomra, mint egy expresszvonat vasárnap este- nagyon gyorsan elment és mindenki azon akart utazni.

Ma igazán sokan "utaztak velünk" , három engedékeny, s egy szigorú kalauzzal és egy kedves potyautassal, aki aztán időközben váltott jegyet :-) Jó meleg volt, és tisztaság -néhány vonattal ellentétben-, s finom kávét és süteményt is kaptunk - hm...lehet, hogy a monori különjáraton rászokom a kávézásra... - Egy ideig nem szállt fel senki - ...van másik vonat is? -, majd megérkezett stabil utazóközönségünk a 'vehemens, zenei mindenevő csellista', s a 'szivacsagyú ,ma igazán férfias illatfelhőben úszó, mosolygó szemű hegedűs'. Ők rögvest megtalálták a lágyszívű, - nem kántor- daliás kalauzt ( akinek "Tök jó a cipője"), s a legkényelmesebb helyeket elfoglalva rögvest a karibi térség felé vették az irányt. Még mindig nincs felszálló...időközben Olga -ld.feljebb, mint kedves potyautas- érdeklődött, hogy," általában ennyien szoktak utazni ?" - ... volt idő, mikor emiatt járatokat szüntettek meg...de most más időket élünk! - ; mondom, nem, de hamarosan itt a csúcsidő. S valóban, néhány perc elteltével megjöttek.....Ahogy a régi reklám mondja: "Minden szinten, szinte minden!" Hullapelyhesegyboszorkasüssfelnapegyhullapelyhesboszorka.....egy kis bináris kódolás: 0-1-0-1-0-0-1-1-0-1, a haladóknak az 5-ös számrendszer...., a bajuszos kalauznál "jazz+az", máshol: tám-ta-tám-ta-tátatátá-tá (Egy kis éji zene); m-m-f-s-s-f-m-r-d-d-r-m-m-r-r ( Örömóda); "Mosd meg a kezed! Ne lógjon a hegedűd!" (Zsolt, ld.szigorú kalauz); "Játsszuk együtt minden húron a süssfelnapot! "Namégegyszer!" Játsszuk együtt a hullapelyhest!" Namégegyszer!(Hajninéni)..........közben..."HolaLacibácsi?"..."Ezazénhegedűm!"...."Begyantázhatom?"...

"Jaaajösszetöröttagyanta! Neménvoltam!"... Haddjátsszamelazegyboszorkát!!!"...Naaaaa, játsszd el azegyboszorkát!"....kottaolvasás 01210-01210 (egyboszorka)........................................................Majd egyszer csak: "Végállomás! Leszállás!!"

Jövő szerdán Veletek, ugyanitt!

Lassan -egy másik vonattal- Győrbe érek. Itt is jó meleg van, sütit is ettem, kalauzok is jöttek, de ...az Utasok nélkül nem az igazi...

Mozart!!!

Nov. 4. - Szűcs Juli

Különben volt nekem is Luszióval élményem: 

Azon kívül, hogy a 6/8 as ütemet megértette és lejátszotta seperc alatt, tegnap hallotta a rajzfilm csatornán a Kis éji zenét, amit azonnal lejátszatott Lacival és velem, és meg akarja tanulni. 

Merthogy neki tetszik Mozart!!

Juli

Nehézségek...

Nov. 4. - Salamon Beáta

Fontos lenne:

Csütörtökön csak hárman leszünk csajok. Marika, Juli, meg én.

Kérnénk szépen valaki szülőt vagy felnőttet, hogy segítsen fegyelmezni, mert már múltkor is kiderült, hogyha nincs Laci, az egymásra váró gyerekek és kamaszok rendetlenkednek, értelemszerűen. (én is ezt csinálnám a helyükben)

Még valami:

Mielőtt kezdtünk volna, szóltak, hogy ne használjuk az ovisok termét, mert nincs kapacitásuk (szó szerint!) utánunk kiporszívózni és felmosni. Mert az ovisok a földön csúsznak-másznak. A teremben óriási kosz volt, a földön szemét stb. amikor odaérkeztünk.

Sajnos nem férünk el a folyosón, meg a hátsó teremben. 

A gyerekek ma már egyáltalán nem játszottak az ottani felszereléssel!

Utolsó előtti:

NINCS fűtés!

Az üveges terasz ablaka ki is van törve, még a hangárban is melegebb van szerintem. Ráadásul sem ott, sem a legbelső teremben sincs fűtőtest, baj lesz..., ma is baj volt. A folyosóra már nem lehet kimenni... A hangszerek össze-vissza hangolódnak.

Utolsó:

Ki kellene jelölni a karácsonyi koncert időpontját. Valahol december közepére, hogy egyben a télapó is meglegyen. 

Erre valami kis ajándék is kéne nekik. És az anyagot ki kell jelölnünk!!

Bocsánat a tárgyilagosságért.

Beja

Átszellemültség

Nov. 4. - Varga Feri

És még valami:

Lúszió igazi cigány, (tehát nem mulatós, nem magyar nótás) dalokat "énekelt"- azért az idézőjel, mert bizony sajnos kivehetetlen volt, az énekhang meglehetősen iskolázatlan-cigányul, valahogy olyan szép, komoly átszellemültséggel. 

Nagy dolognak éreztem. 

Szívesen tanítanék ilyesmit neki(k) hangszeren, de persze ehhez az kéne, hogy hallani lehessen a dallamot. Térjünk vissza rá! Legközelebb felírom a szöveget és próbálom Youtube-on keresni.

Varga F.

Tömeges vendégsereg a tanításon...?

Okt. 24. - Salamon Beáta

Affenesetuggya miért, de nem volt kedvem kimenni. megálltam a kocsival kávézni-tankolni, kóboroltunk egyet Monoron, hogy cigit tudja vásárolni... Nagy nehezen odaértünk... :-)))

Laci nem volt, Marika, Juli és én tanítottunk.

Bementünk, sehol senki. Középiskolás lelkes kiscsapat foglalkozott a gyerekekkel az udvaron és a tanodában. Tudtunk róluk, Marci előre jelezte nekünk jöttüket. Aztán kíváncsian beültek hozzánk, hogy megnézzék a tanítást. Vagy 20 kamasz kucorgott a teremben. Végre megjöttek a gyerekek! 

Ahogy meglátták sok felnőttet, már fordultak is ki az udvarra játszani.

Marika nem volt szívbajos, a kamaszok hoztak magukkal mindenféle hangszert: gitárt, hegedűt, fuvolát, harsonát... Azonnal lecsapott a harsonás fiúra, hiszen az ő felnőtt fia is harsonás. Skáláztatta, ritmusokat fújatott, aztán egyszerű dallamot. A fuvolás lányról kiderült, hogy már továbbképzős, félig profi. De nem hozott kottát, azt hitte szegény, hogy majd nekünk lesz. Erre Marika előkapott egy csomó gyerekeknek való triót, hármasban eljátszogattuk őket, a gitáros is beszállt félénken.

Közben gyerekek sehol... Juli megoldotta a helyzetét, átvonult a hátsó terembe csellót tanítani. 3 körül jöttek a kamaszokért, átmentek a hangárba. Addig tanítani nem tudtunk. (valószínű, hogy ezért nem akartam sietni Monorra, mondta Juli) Jót nevettünk.

Erre elindult a gyerekáradat! 

Azt sem tudtuk, hova kapjunk Marikával. Ha pici gyerek jött odaküldtem hozzá, ő azonnal ujjakat pakoltatott, hangszertartást javított és a Hull a pelyhest tanítgatta nekik.

A nagyobbacskákkal most én is azt vettem. Lassan az összes gyerek tudja. A legnagyobbakkal az alsó szólamot is végigtanultuk, jó lassan játszottuk, hogy hallják mind a két szólamot és ki tudják javítani az esetleges hamisságokat. A fő attrakciót lassan mindegyik megcsinálja: Soronként váltogattuk a szólamokat, egyelőre csak velem játszanak, nem mertem még két gyereket összeereszteni önállóan. Jókat mókáztunk a muzsikálással. Jó volt megtapasztalni, ahogy nyílik a fülük.

Az volt a legérdekesebb, hogy most már lassan megértik, hogy aki bejön a terembe, nem játszhat az ovisok játékaival, vagy hegedül, vagy kimegy... Ha későn jött pici óvodás, nyugodtan hazaküldhettük, hogy máskor ebéd után érkezzen. Simán megértette és hazament. 

Most már érzem, hogy szeretnek a gyerekek, szeretettel fordulnak hozzám. Ezt kihasználva, a konzis növendékeimnél jól bevált mosolygós üvöltésem is bevethettem, amikor kis káosz alakult... :-)) Várniuk kellett egymásra, mert egyszerre nem lehet 4 szinten tanítani. 

Julinál is sorbanállás volt, de nagy része ügyesen megoldotta, addig átjöttek hegedülni. Mindannyian türelmesek voltak, de iszonyúan hangosak lettek egy idő után. Ez érthető.

A Karib tengeres nótát egyelőre megúsztam, áthárítottam a Lacira, hogy azt vele tanulják, nem velem. 

:-)

Érdekes, ahogy ez kialakult az ügyesebbeknél. Tökéletesen tudják, kitől mire számíthatnak. Kedvükre tanulják a három különböző tanártól az eltérő anyagot, óriási a terhelhetőségük és a tudásszomjuk!

A csütörtöki nap fő tanulsága: NEM lehet tömeget bevinni a tanuló gyerekek közé!! Ezt valahogy máshogy kell megoldani... Én is kifordultam volna a teremből, ahogy ők is tették. 

Ez a hely az ő mentsváruk, a biztonság, a szeretet... Ez ingott egy kicsit meg, de nem erőltettük őket - hiszen nem is lehet... 

Bocsánat, egy kicsit hosszúra sikeredett.

Beja

A mumus: Karib tenger kalózai

Okt. 25. - Bátki Laci

....szerda reggel muszáj elkezdeni a Karib-tenger kalózát. Ott a kotta, amit Juli hozott, én is másoltam belőle, nincs kibúvó. Semmi kedvem hozzá, de Ők akarják, nincs kihátrálás. Jön először Sanyi, kéri, hogy játsszam el az egészet. (Utálom ezt a darabot.)

Elkezdem. 

Elégedett vigyor a száján. 

A szomszéd szobából a SZÁMÍTÓGÉP mellől kezdenek szivárogni a nagyon nagyok, akiket utálok, mert nem kéne, hogy ott lopják a napot.  Ők is füleskednek. Végigmegy az egész, nem akarok odanézni, de látom tetszett nekik. 

Valahonnan előbukkan Árpi. Mondja, hogy „Lalaci báácsi, ezt mosst mééég eccer”. (Utálom ezt a darabot, sosem fogom fejből megtanulni....) 

Indul a Karib  másodszor. 

Az ablakban megjelenik a kövér Srekk, már csak Ő hiányzott. Mászik befelé ablakon. (ajtó zárva) Megül a párkányon, mint egy hízott kopasz galamb , kézbe vesz egy hegedűt. Boldog a feje, fixíroz a szemével, néha izgatottan huzigál egyet. 

Végére érek a remekműnek (jó hosszú), húzom az orrom, kérdem biztos meg akarják-é tanulni? „BIBIzztos LALAcibácsi!”. Sanyika csak mosolyog. (nem baj én akkor sem tanulom meg). 

Elkezdem soronként, majdnem egyből visszajátsszák. Második sor, harmadik sor. (ugye milyen hosszú srácok,  hátha elmegy tőle a kedvetek) Mindjárt a felénél vagyunk. (rögtön katapultálok) Szomszéd szoba FERI-LÚSZIÓ DUO m e g t a n u l t a AZ EGÉSZET!!!!  

Az ember felelős a saját növendékeiért. (jövő héten nekem is muszáj lesz)

Laci

-------------------------------------------

Okt. 25. - Szűcs Juli

Bocsi, bocsi, ne haragudjatok ram, én vagyok a hunyó! 

Lúció kérte, és én meg kiírtam a Youtub-ról! 

Bocsánat, ezt beetetésnek szántam, de több a soknál, belátom! Ne gondoljatok, hogy ez az én ízlésem! 

Legközelebb megpróbálok valami mást, esetleg a Parasztkantátához mit szóltok? Hátha az is fog tetszeni!

....igen, - folytatva egy másik gépen, - tulajdonképpen ELCSALTA A SZÁMÍTÓGÉP MELLŐL A GYEREKEKET! Tehát, nem szeretjük, de a beetetés az bejött. Csak persze módjával kell bánni ezzel is, be-beszúrni egy-egy kedvükre és ízlésükre való darabot, hogy kedvet csináljunk. Utána kapnak Parasztkantátát:)
Gonosz és agyafúrt vagyok, mi? Na erről ennyit!

Juli

--------------------------------------------

Okt. 26. - Szakszon Marika

Sziasztok!

Tőlem még senki nem kérte a Karibot. 

Én sem tudom. 

Hozok Parasztkantáta kottát, van könnyű zenekari partitúrám és szólamaim.

Puszi mindenkinek:

 Sz. Mari

----------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Marci

Juli, ne vedd szó szerint Laci írásait, ebből pont az ellenkezőjét akarta kihozni! :)

Üdv:

Marci

-------------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Laci

...........na ezt elszúrtam. 

Amiről írni akartam, csak a lényege nem ment át. Figyelj JULI ! 

Arról akartam mesélni. hogy annyira erős a gyerekek hősugárzója, hogy B Á R M I T megtanulok velük.  Olyan bonyolultan fogalmazok, hogy csak ez nem ment át. 

A KARIBOT IS MEGBÍRTAM SZERETNI,  MINT ANNAK IDEJÉN A BARBI BABÁT. (a lányaim miatt), pedig azt sokkal nehezebb volt. 

Szóval MEGSZERETTEM A KARIBOT.......... 

:-)

EZER BOCSÁNAT:

Laci
----------------------------------------------------------------

Okt.26. - Szűcs Juli

 Köszi a nyugtatást kulcs-és Karib-témában! Megnyugodtam, és örülök, hogy meg tudtuk bolondítani a Karibbal a gyerekeket! És, hogy "befolyásolható" ízlésed van Laci, a Barbi-n én is túl vagyok (3 lányom van!!!)Most már a Karibon is:) Várom, mi legyen hétfőn,

Juli