2013. október 31.

A lelkes tanári gárda

Októbertől folytatódott!


Még mielőtt bárki bármit hinne...: Dolgozunk!! :-) 
Heti háromszor jár ki Monorra a lelkes kis tanári gárda:

Bátki László
Varga Ferenc 
Takács Hajnalka
Szakszon Andrásné
Szűcs Júlia
Salamon Beáta

Itt látható pár fotó az elmúlt 3 hónapról.

https://drive.google.com/?usp=chrome_app#folders/0B3Gh_4BvUcZTczZUZk1iV2JCOWc



2013. október 25.

Tömeges vendégsereg a tanításon...?

Okt. 24. - Salamon Beáta

Affenesetuggya miért, de nem volt kedvem kimenni. megálltam a kocsival kávézni-tankolni, kóboroltunk egyet Monoron, hogy cigit tudja vásárolni... Nagy nehezen odaértünk... :-)))
Laci nem volt, Marika, Juli és én tanítottunk.

Bementünk, sehol senki. Középiskolás lelkes kiscsapat foglalkozott a gyerekekkel az udvaron és a tanodában. Tudtunk róluk, Marci előre jelezte nekünk jöttüket. Aztán kíváncsian beültek hozzánk, hogy megnézzék a tanítást. Vagy 20 kamasz kucorgott a teremben. Végre megjöttek a gyerekek! 

Ahogy meglátták sok felnőttet, már fordultak is ki az udvarra játszani.

Marika nem volt szívbajos, a kamaszok hoztak magukkal mindenféle hangszert: gitárt, hegedűt, fuvolát, harsonát... Azonnal lecsapott a harsonás fiúra, hiszen az ő felnőtt fia is harsonás. Skáláztatta, ritmusokat fújatott, aztán egyszerű dallamot. A fuvolás lányról kiderült, hogy már továbbképzős, félig profi. De nem hozott kottát, azt hitte szegény, hogy majd nekünk lesz. Erre Marika előkapott egy csomó gyerekeknek való triót, hármasban eljátszogattuk őket, a gitáros is beszállt félénken.

Közben gyerekek sehol... Juli megoldotta a helyzetét, átvonult a hátsó terembe csellót tanítani. 3 körül jöttek a kamaszokért, átmentek a hangárba. Addig tanítani nem tudtunk. (valószínű, hogy ezért nem akartam sietni Monorra, mondta Juli) Jót nevettünk.

Erre elindult a gyerekáradat! 
Azt sem tudtuk, hova kapjunk Marikával. Ha pici gyerek jött odaküldtem hozzá, ő azonnal ujjakat pakoltatott, hangszertartást javított és a Hull a pelyhest tanítgatta nekik.
A nagyobbacskákkal most én is azt vettem. Lassan az összes gyerek tudja. A legnagyobbakkal az alsó szólamot is végigtanultuk, jó lassan játszottuk, hogy hallják mind a két szólamot és ki tudják javítani az esetleges hamisságokat. A fő attrakciót lassan mindegyik megcsinálja: Soronként váltogattuk a szólamokat, egyelőre csak velem játszanak, nem mertem még két gyereket összeereszteni önállóan. Jókat mókáztunk a muzsikálással. Jó volt megtapasztalni, ahogy nyílik a fülük.

Az volt a legérdekesebb, hogy most már lassan megértik, hogy aki bejön a terembe, nem játszhat az ovisok játékaival, vagy hegedül, vagy kimegy... Ha későn jött pici óvodás, nyugodtan hazaküldhettük, hogy máskor ebéd után érkezzen. Simán megértette és hazament. 
Most már érzem, hogy szeretnek a gyerekek, szeretettel fordulnak hozzám. Ezt kihasználva, a konzis növendékeimnél jól bevált mosolygós üvöltésem is bevethettem, amikor kis káosz alakult... :-)) Várniuk kellett egymásra, mert egyszerre nem lehet 4 szinten tanítani. 

Julinál is sorbanállás volt, de nagy része ügyesen megoldotta, addig átjöttek hegedülni. Mindannyian türelmesek voltak, de iszonyúan hangosak lettek egy idő után. Ez érthető.

A Karib tengeres nótát egyelőre megúsztam, áthárítottam a Lacira, hogy azt vele tanulják, nem velem. 
:-)

Érdekes, ahogy ez kialakult az ügyesebbeknél. Tökéletesen tudják, kitől mire számíthatnak. Kedvükre tanulják a három különböző tanártól az eltérő anyagot, óriási a terhelhetőségük és a tudásszomjuk!

A csütörtöki nap fő tanulsága: NEM lehet tömeget bevinni a tanuló gyerekek közé!! Ezt valahogy máshogy kell megoldani... Én is kifordultam volna a teremből, ahogy ők is tették. 

Ez a hely az ő mentsváruk, a biztonság, a szeretet... Ez ingott egy kicsit meg, de nem erőltettük őket - hiszen nem is lehet... 
Bocsánat, egy kicsit hosszúra sikeredett.

Beja


A mumus: Karib tenger kalózai

Okt. 25. - Bátki Laci

....szerda reggel muszáj elkezdeni a Karib-tenger kalózát. Ott a kotta, amit Juli hozott, én is másoltam belőle, nincs kibúvó. Semmi kedvem hozzá, de Ők akarják, nincs kihátrálás. Jön először Sanyi, kéri, hogy játsszam el az egészet. (Utálom ezt a darabot.)

Elkezdem. 
Elégedett vigyor a száján. 
A szomszéd szobából a SZÁMÍTÓGÉP mellől kezdenek szivárogni a nagyon nagyok, akiket utálok, mert nem kéne, hogy ott lopják a napot.  Ők is füleskednek. Végigmegy az egész, nem akarok odanézni, de látom tetszett nekik. 
Valahonnan előbukkan Árpi. Mondja, hogy „Lalaci báácsi, ezt mosst mééég eccer”. (Utálom ezt a darabot, sosem fogom fejből megtanulni....) 
Indul a Karib  másodszor. 
Az ablakban megjelenik a kövér Srekk, már csak Ő hiányzott. Mászik befelé ablakon. (ajtó zárva) Megül a párkányon, mint egy hízott kopasz galamb , kézbe vesz egy hegedűt. Boldog a feje, fixíroz a szemével, néha izgatottan huzigál egyet. 
Végére érek a remekműnek (jó hosszú), húzom az orrom, kérdem biztos meg akarják-é tanulni? „BIBIzztos LALAcibácsi!”. Sanyika csak mosolyog. (nem baj én akkor sem tanulom meg). 

Elkezdem soronként, majdnem egyből visszajátsszák. Második sor, harmadik sor. (ugye milyen hosszú srácok,  hátha elmegy tőle a kedvetek) Mindjárt a felénél vagyunk. (rögtön katapultálok) Szomszéd szoba FERI-LÚSZIÓ DUO m e g t a n u l t a AZ EGÉSZET!!!!  

Az ember felelős a saját növendékeiért. (jövő héten nekem is muszáj lesz)
Laci

-------------------------------------------

Okt. 25. - Szűcs Juli

Bocsi, bocsi, ne haragudjatok ram, én vagyok a hunyó! 
Lúció kérte, és én meg kiírtam a Youtub-ról! 

Bocsánat, ezt beetetésnek szántam, de több a soknál, belátom! Ne gondoljatok, hogy ez az én ízlésem! 

Legközelebb megpróbálok valami mást, esetleg a Parasztkantátához mit szóltok? Hátha az is fog tetszeni!

....igen, - folytatva egy másik gépen, - tulajdonképpen ELCSALTA A SZÁMÍTÓGÉP MELLŐL A GYEREKEKET! Tehát, nem szeretjük, de a beetetés az bejött. Csak persze módjával kell bánni ezzel is, be-beszúrni egy-egy kedvükre és ízlésükre való darabot, hogy kedvet csináljunk. Utána kapnak Parasztkantátát:)
Gonosz és agyafúrt vagyok, mi? Na erről ennyit!
Juli

--------------------------------------------

Okt. 26. - Szakszon Marika

Sziasztok!
Tőlem még senki nem kérte a Karibot. 
Én sem tudom. 
Hozok Parasztkantáta kottát, van könnyű zenekari partitúrám és szólamaim.
Puszi mindenkinek:
 Sz. Mari

----------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Marci

Juli, ne vedd szó szerint Laci írásait, ebből pont az ellenkezőjét akarta kihozni! :)
Üdv:
Marci

-------------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Laci

...........na ezt elszúrtam. 
Amiről írni akartam, csak a lényege nem ment át. Figyelj JULI ! 
Arról akartam mesélni. hogy annyira erős a gyerekek hősugárzója, hogy B Á R M I T megtanulok velük.  Olyan bonyolultan fogalmazok, hogy csak ez nem ment át. 
A KARIBOT IS MEGBÍRTAM SZERETNI,  MINT ANNAK IDEJÉN A BARBI BABÁT. (a lányaim miatt), pedig azt sokkal nehezebb volt. 
Szóval MEGSZERETTEM A KARIBOT.......... 
:-)
EZER BOCSÁNAT:
Laci
----------------------------------------------------------------

Okt.26. - Szűcs Juli

 Köszi a nyugtatást kulcs-és Karib-témában! Megnyugodtam, és örülök, hogy meg tudtuk bolondítani a Karibbal a gyerekeket! És, hogy "befolyásolható" ízlésed van Laci, a Barbi-n én is túl vagyok (3 lányom van!!!)Most már a Karibon is:) Várom, mi legyen hétfőn,

Juli


"maj kitisztul magától"

Okt. 25. - Varga Feri

Egyelőre olyasmit szűrtem le, hogy van a puha kezű, meg a puhítható kezű gyerek.
Viszont más oldalról a kemény fülűség problémája és vele a fül keménytelenítés feladata is jelentkezik.
Hacsak nincs igaza Lúsziónak: "maj' kitisztul magától." 

Érzek magamban hajlamot, hogy higgyek neki, de még nem feltétlen a hitem...

Varga F.


2013. október 24.

Nagyon lelkesek!

Okt. 24. - Takács Hajni

Sziasztok!
Egy kis iromány a szerdáról...
A mai napot a foglalkoztató házban töltöttük, mely ház sok apró kis helységgel bír, így ha kellett, nagyszerűen el tudtunk szeparálódni, illetve az üvegajtók szétnyitásával újra egyesíteni tudtuk erőinket. 

A délelőtti kezdés friss lendületet adott a gyerekeknek, akik között volt számomra visszatérő arc is. Ilyen Alex, aki (miután Ferivel rácsodálkoztunk, hogy  milyen csodás 'hegedűs' kezei vannak) le sem tette a hegedűt, míg a Süss fel...-t el nem játszotta minden húron, majd a Hull a pelyhest meg nem tanulta! Közben Lucio nekilátott bőszen a 'Karib-tenger kalózai-t' gyakorolni Ferivel; Sanyi és Árpi Lacival tette ugyanezt. Ennek eredményeképp, úgy egy óra múlva össze is tudták játszani a fiúk- mi többiek pedig áhítattal hallgattuk... 

A mai nap számomra egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor Tomi( Lucio öccse) kijelentette, hogy két teljesen kezdő fiúval ő félrevonul az egyik szobába, majd megtanítja nekik a Hull a pelyhest! (én addig menjek ki és csináljak, amit akarok) Kis idő múlva-kérdésemre, hogy hogyan halad-dühösen  kijelentette, hogy sehogy, mert "Ezek semmit sem tudnak eljátszani"...Javasoltam, legközelebb tán' egy kicsit könnyebbel kezdje, mondjuk a Süss fel … -pal. 
Aztán eszembe jutott Marci egyik nyári gondolata, miszerint majd eljön az az idő, mikor egymást fogják tanítani. Nos, eljött...  

Ma érkezett  négy teljesen kezdő fiúcska (az egyik balkezes,és csak fordítva akarta/tudta a hangszert megfogni- érdemes az átszerelést meggondolni), ígérték, hogy jönnek holnap is. 
Nagyon lelkesek!

Hajni


2013. október 22.

Lopás?

Okt. 18. - Salamon Beáta

Én még gondolkodom, hogy is fogalmazzam meg a tegnap történteket... 
Juli? Laci? nem veszitek át a stafétabotot?

----------------------------------------------------------------------

Okt. 18. - Szűcs Juli

Jó, akkor átveszem a "stafétabotot"! 
Tegnap ugyanis az történt, hogy tanítás közben, (rengeteg gyerek, Laci a konyha mögötti szobában foglalkozott egy pár hegedűssel, Bea a folyosón és Marika meg én a teremben. Bea hegedűtokja egy kiságyban az ajtó mellett, és ide tette be Bea egy adott pillanatban a cigijét, ami az órák végére eltűnt! 
Valamelyik gyerek ellopta. 
Bea, jogosan, kiborult, és azt mondta az ekkorra már összecsődült gyerekeknek, hogy tök mindegy, ki lopta el, a cigi kerüljön elő, és hogy ha így mennek a dolgok, akkor nem fogunk többet kijönni. Ez szerintem bölcs reagálás volt Bea részéről, ne keressünk bűnbakot, ŐK keressék meg, közülük ki lopta el a cigit és vetessék meg, vagy szerezzék vissza, ami szerintem lehetetlen, mivel biztos már elszívták, de ez az ügy szempontjából tök mindegy. Bea nem tud jönni hétfőn, de ez nem is baj, hisz megígérte, hogy nem jön, amennyiben ez a cigi ügy nem oldódik meg. 
Nem árt, ha egy kicsit megszeppennek, mert úgy látom, nagyon szeretik Beát, és látni fogják, hogy valóban most először fordul elő, hogy nem jön ki. Szóval, hogy mindenki tudjon róla. 

Persze a gyerekek kezdtek gyanúsítgatni ott-nem lévő gyerekeket, ami lehet valós vagy nem! Szerintem nagyon fontos lenne most bölcsen és határozottan reagálni, mivel szerintem EZÉRT JÁRUNK KI, többek között, hogy valamit neveljünk ezeken a gyerekeken. Nem szabad szerintem ezen túl lépni (tudom, hogy csak egy doboz cigi, de ez most drága, de akármennyibe is kerül, EZ LOPÁS, amit mi nem tolerálunk. 

Az ösvény, amin járnunk kell, nagyon keskeny, mivel elriasztani sem akarjuk a gyerekeket! Tehát nagyon nagy tapintattal, de határozottan kell cselekednünk. Most vallották be, hogy még a nyáron Lució elvett a Laci autójából, mikor Laci kiküldte valamiért az autóhoz, 400 Ft-ot. Hát ez is van! Ha ezt is Lució vette el, ami előfordulhat, elég korán elment, amit nem szokott, és keveset muzsikált (máskor nem lehet kirobbantani a cselló mellől), de nem szeretném gyanúsítani, mivel nem tudom ki volt! Ha ő, fel kell kötnöm a gatyámat, mert nagyon nem szeretném, ha abba hagyná! Akkor majd én kell beszéljek vele négyszemközt (van nekem egy "lelkibeszéd" módszerem, vagy bejön, vagy nem! 

Úgy gondolom, mi zenével szeretnénk nevelni ezeket a gyerekeket, tehát reagálnunk kell mindnyájunknak valahogy a történtekre. Remélem sikerült pontosan fogalmaznom.

Juli

-----------------------------------------

Okt. 22. - Bátki Laci

......kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot. Kicsit nyakatekerten kezdem, de valahogy megpróbálom elkapni a cigaretta tolvajt. Mert a tolvaj akkor válik tolvajjá, (ez lehet, hogy így hülyén hangzik), ha elkapják.       
Elkapás- van tolvaj,  nincs elkapás- nincs tolvaj. 
Ennyi.
Tolvaj tudatúnak lenni csak keresztény (zsidó, muzulmán, mittudomén) játékszabályok szerint lehet. A törzsi afrikai, cigány, pápua  hagyományokban nem létezik metafizikus, absztrakt, önmagában való rossz fogalma. Egy tett akkor válik rosszasággá, amikor először fölfedik, másodszor pedig, ha a közösség vagy egy másik ember rossznak tartja azt és megszid miatta.  A föl nem fedezett rossz nem létezik, így aztán bűntudatot sem kelt. A mi emlékeinkben ott van egy két évesen zsebre tett műanyag kisautó, baba,  vagy a szekrényre ragasztott jelecske, amit aztán szégyenszemre vissza kellett vinni. Emiatt rágódunk azóta is a ballépéseinken. 

A mi hagyományunk első élménnyé teszi a bűnt. Bűnösnek érezzük magunkat, amikor tele lesz a gatyánk és az anyánk ideges lesz, mert már ( bassza meg) megint mosnia kell, és miattad tönkremegy a keze. Amikor, összetöröd a nagymama hülye nippjét, ami persze szart se ért, de azt hazudja, hogy ez volt a világ legértékesebb szobra. Vagy, amikor egész délután azon feszülsz, hogy az apád mit fog szólni a három intődhöz. Aztán feszülsz az elrontott két hangért a félévi hangversenyen, és húsz év múlva a tanítványodért, aki rontott és nem vették fel.  Szorongasz minden miatt időben előre, hátra. Ahol nincs ilyen idő, ott a nemlétező időben nincs hely a bűn számára. Mert vagy nem követek el semmi rosszat, mert nem lepleznek le, vagy pedig, ha a rosszat fölfedezik, rögtön, abban a pillanatban meg is büntetik az elkövetőt, s ezzel a rosszat megsemmisítik. 
Kecsuák között kevés Raszkolnyikov terem...
A kecsua kultúra, csere kultúra. 

Az ilyen kultúrában minden viszonzást követel. Te adsz nekem valamit, én pedig köteles vagyok viszonozni. Ők eljönnek, megajándékoznak azzal, hogy ott vannak, vidámak és nem mennek el. És nem értik, hogy ezért miért nem jár minden nap valami ajándék. Percenként megpróbálnak  lelejmolni 200 forinttal,  ingyen autózással. A nyáron csak röhögtem "Gézabácsin", de hamarosan én is  olyan leszek, mint az ész nélkül kalapáló Hans Sachs... 
Abba is hagyom a kopácsolást....
Laci

------------------------------------------------

Okt. 22. - Varga Feri

Kösz, Laci
Ez nagyon kellett. 
Anyósom sokat tanított a nyóckerben.
Elképesztő történetei vannak.
Alkalom adtán személyesen...
Varga F.
-----------------------------------------------

Okt. 22. - Szakszon Marika

Köszönöm szépen. Szerintem a VII. kerület is ,,JÓ".
25 évet végigtanítottam....
Jó, hogy amikor Monorra utazunk tudunk beszélgetni.
A számítógép nekem nehezebb, mint a beszéd. 
Mari


2013. október 17.

Nagyon termékeny napunk volt

Okt. 17. - Takács Hajni

Sziasztok!
Csatlakozom az élménybeszámolóhoz, a szerdai csapat nevében.

Az esős idő dacára Máté, Tomi, Kármen (Lucio húga) és Ramóna már vártak minket :-) A fiúk Lacinál és Ferinél, a lányok nálam táboroztak le. Rögtön hozzá is láttunk a Süss fel naphoz (0 és 1. ujjal), amit Kármen hamar megunt, így át kellett térnünk az általa egyfolytában énekelt Nyuszi ül a fűben-re, amit akkurátusan el is játszottunk, majd a ritmusát elhegedültük. Megfontolandó az ovisoknál mondókákat mondani/tanítani/ majd ritmusukat hegedülni. Később- miután megbeszéltük, hogy a nyuszi most alszik egyet- bepróbálkoztam a balkéz ujjainak lerakásával (1-2-3-4-), majd Ramónánál a "Nyuszi ül..."ritmusára próbáltuk ugyanezt. Meglepően sikeres volt. 

A későbbiekben csatlakoztak hozzánk nagyobbak is; köztük volt egy nagyon ügyes kisfiú( Jakab Tomi), akivel az ujjak lerakása, majd a Süss fel nap után elkezdtük a Hull a pelyhest is.70%-ban megtanulta!! 

Megérkeztek a Nagyok is, akik Lacinál, Ferinél kötöttek ki; Hull a pelyhes alsó szólamot, Csillagok, csillagok -at, Érik a ropogós-t, illetve Ferinél jazz-t játszottak. Közben nálam Nati (aki korábban csellózott) hegedűn megtanulta a Hull a pelyhest :-) Laci ötletére (aki időközben Tominak is - Lucio öccse- megtanította a Hull a p..-t), az épp ott lévőkkel összejátszottuk az „opuszt”, először unisono, majd később Árpi, Lucio alsó szólam kíséretével. Érdemes többször halkan is eljátszani, az intonáció miatt. 
Ezt követően Lucio bemutatta a "Megy a gőzőst", majd Sanyi teljesen megtanulta a "Már minálunk babám" és a "Jól megy dolga" c. nótákat. Sanyinál csináltam, de szerintem a többi nagynál is beválik, ha a dalok eljátszása előtt beállítjuk a balkezet az adott fogásoknak megfelelően (hol a kis szekund..), illetve ha egy-két hevenyészett ujjgyakorlatot játszunk. Meglepően kitisztult!

A tegnap kevésbé pozitív hozadéka, hogy a kis irodát be kellett zárni, mivel néhány ott tárolt játék a szomszéd házban kötött ki..., így egy teremmel kevesebbet használhatunk.
Mindhármunk nevében úgy gondolom, nagyon termékeny napunk volt a tegnapi. Sok ilyet kívánok a gyerekeknek és magunknak! :-))
Jó "munkát" mára!

p.Hajni


2013. október 15.

Sztoriáradat

Elkezdtük élesben a tanítást, ezentúl igyekszünk minden héten újabb bejegyzéssel jelentkezni.

Okt. 15.

Sziasztok!
Géza rám írt a fészbukon, válaszoltam neki. Olyan jól sikeredett, hogy élménybeszámolónak is elmegy, átmásoltam ide Nektek is...  :-)
Szia Beja! Mi újság? Megkezdődött az élet újra Monoron? Ha van egy kis időd, minden hír érdekel! Üdv:
Géza

Szija Géza!
Igen, elkezdődött. A gyerekek szépen szállingóznak vissza.
:-)
Első alkalom után mi tanárok azonnal hányós-hasmenéses vírust szedtünk össze négyből hárman...
:-)
Tegnap voltunk újra.
Most fog kialakulni, ki mikor jön.
Lesz egy óvodás csoport, lesz egy kisiskolás, fél-fél órában.
Utána a nagyobbak, ez még nem kialakult, hogy osszuk be őket.

A kicsikkel már nem üres húrozunk, hanem mindenki tanulja az ujjait letenni, használni. Marika nem ismer tréfát, elképesztő energiával hajtja őket, ezek meg boldogan csinálják, amit kér.

Kitaláltam, hogy Hull a pelyhest, Kiskarácsonyt, meg Télapó itt van-t tanítsuk meg mindenkinek decemberre.
A nagyokkal el is kezdtük a felső és alsó szólamot is. Mindenki mindent tanuljon meg, akkor lehet majd hülyéskedni...

Lúció teljesen ki akarja Julit sajátítani a csellózásával, nem engedi a kicsikhez tanítani, meg van őrülve, mindent azonnal megtanul. Cselló duót múltkor négyet is bevágott, plusz a Hull a pelyhes mindkét szólamát. Valamit ki kell találni, mert a pici csellistákkal így nehéz foglalkoznia. Valószínű, egy idő után ki lesz küldve, gyakoroljon egyedül is... :-)

Árpi és Sanyi szintén rendkívül gyorsan haladnak a hegedüléssel.
Hajni megpróbálja a kottaolvasást velük is.
Az ügyesebbeknek végre alkalmazhatom azt, amihez értek..., a csoportos, hallás utáni tanítást, mert nagyon AKARNAK hegedülni, az időnk meg egy alkalomra nagyon kevés.

Fontos!
Árpi és Lúció megfűzték Lacit meg Marcit, hogy bevihessék a hangszereket a suliba, megmutathassák mit tanultak, hogy tényleg játszanak hangszeren! Azt mondta Laci, soha nem látott még két ilyen gyereket ennyire boldogan, büszkén menni a hangszerekkel. Óriási győzelem!! Óriási sikerélmény! Jól sikerült a bemutatkozásuk, jól meglepődött mindenki a suliban!

Múltkor érdekesen viselkedtek a gyerekek... Elképesztő érzelmi végletekkel találkoztunk. Ezek a gyerekek rettenetesen szomjaznak a szeretetre, biztonságra, de nem értenek a saját lelkükhöz, meg ehhez a helyzethez... Laci nem volt velünk, hárman voltunk nők... A gyerekek játszani kezdtek az ovis szobában, viháncoltak, ki akartak vinni pár játékot, nagyon nehéz volt lebeszélni őket és finoman kitessékelnem a teremből a csapatot. Juli és Marika is rájuk szólt, hogy nem!!! Erre az egyik el kezdte Julinak mondani, hogy "kirúgatlak!! A többi is rázendített. Előugrott az agresszió... Juli is Marika is vérprofin kezelte a dolgot, mosolyogva, kedvesen. Kiküldtem a kölköket, csak akkor jöhettek be, ha hangszert fognak a kezükbe. A vége az lett, hogy a legvadabb gyerekek muzsikáltak a legügyesebben, később még meg is kérdezték, segíthetnek-e rendet rakni, boldogan pakolászták a székeket, hangszereket a helyükre.
:-)

A Gyerekházból kifelé menet kicsik elvettek valami pici apró, ovisok által készített mécseseket, hogy hazaviszik. Marika rászólt a kislányra: Mutasd, mi van a kezedbe! Jaj de szép! És elvette tőle, visszatette a helyére. Julival elmagyarázták nekik, hogy ez nem az övék, kicsik készítették őket.
Pár perc múlva a kislány kedvesen megkérdezte: - Elvehetném az egyiket?
Ennek is nagyon megörültünk, újabb apró győzelem!

Az egyik vadóc kislány nagyon szeret engem, de nem tudja kimutatni, mindig durván viselkedik felém, mondja is, hogy azért sem csinálja, stb. Marikához viszont szívesen megy oda, ügyesen és érdeklődve hegedül. Neki sikerült elérnie azt, hogy a kislány tőlem 2 méterre megmutatta, mint tanult. Megdicsértem, láttam, nagyon jól esett neki, de azonnal letette a hangszert, nem mutatta ki az örömét. Később újra odament Marika nénihez... Ez is egy sikerként könyvelhetjük el.

Nnna... Marci úgy is akarta, hogy írjunk a gyerekek fejlődéséről, meg a történésekről, így most neki is átküldhetem ezt a sztori áradatot...
:-)
Puszillak és minden jót!
Beja