Ha itt vagyok akkor t-t-tanítson rendesen!!

2014. jan. 6. Bátki László

Ma újra kell menni. 

Már előtte való nap ideges vagyok tőle. 

Hozzászoktam a hosszú szünethez. 

Evés, olvasás, rokonlátogatás, rajzolás, karácsony. 

Minden jobb, mint Monorra menni. Na mindegy. Muszáj menni. Előtte éjjel rosszul alszom. Délelőtt tenisz. Legalább valami jó. Mennyivel jobb volt decemberben, akkor még előttem volt három hét szünet. Az utolsó záróhangverseny, ami fárasztott, de legalább ott volt, hogy egy ideig nem kell látnom őket.

Tenisz után csatakosan beszállok a kocsiba. Először Marikát kell felvennem az OTP előtt, a Margit körúton. Ott áll, már negyed órával a megbeszélt idő előtt. Kezében két hegedűtok, izgatottan beszáll, bedobja a tokokat a hátsó ülésre, és azt mondja:

– De jó, hogy megyünk, már úgy vártam, hogy menjünk, hoztam két üres tokot, kicsit kopottak, de jó lesz, meg varrtam a gyerekeknek újabb párnákat, egyébként ma nem jön Bea, mert nem ér rá, mert színházban játszik, de nem baj annál több gyerekkel tudok majd foglalkozni, olyan édesek, egyem a szívüket... 

Ezután jön egy háromnegyedórás mondat egészen ki Monorig, megszakítás nélkül. Jó hallgatni, nem én beszélek, közben el is felejtem, hova megyünk. Csak az utolsó saroknál eszmélek, hogy kinn vagyunk.

Elképesztően szikrázó nap, tíz fok meleg (lehet, hogy tizenöt). Amint befordul a kocsi, megjelenik egy csapat gyerek. Mind lelkes. Mind örül nekünk (én még nem eléggé). A kulcsot persze otthon hagytam. Bízom, benne talán megúszom a napot. Telefonálás, mire végre előkerül a kulcs, már nyertem fél órát. Marika persze még mindig izgatott. Kinyitják az ajtót, és mi beözönlünk. 

Tomi, Máté ,Krisztián (Srekk) – bár magamban egyre inkább Krisztiánnak hívom, valószínűtlen, de kezd közelebb kerülni hozzám. Sanyi már a kertben van, körülötte röpköd két lány. (Szikrázóan süt a nap, 20 fok meleg). Mikor meglát, jön ő is.Vele repülnek a lányok is (25 fog meleg). A hangszereket elkezdjük kipakolni, közben bejön még 1, 2, 3, 4, 5…. nemtudommennyi gyerek, az ablakon berepül még két vagy három lány. Szépek, nagyon szépek, de sajnos Krisztiánhoz jöttek. Krisztián (Srekk), fene a pofáját rezzenéstelen arccal veszi ki a hangszerét, magának hangol (hogy ezt ki tanította meg neki, nem tudom), aztán a lányoknak hátat fordítva megszólít:

– Laci bácsi tanítson nekem ma valami újat. A lányok tovább csipognak. A Sanyié is. Tele a szoba. (30 fok meleg.) Krisztián elkezd játszani – 1 darab, 2 darab, 3 darab, ……. 11 darab ….. 15 darab. Leáll és azt mondja:

– Én nem tudok többet, most tanítson valamit mán. A lányok lelkesen csipognak, az egyik felpattan és szerelmet vall Krisztiánnak, nyilvánosan. Ilyet utoljára Paganini és Liszt Ferenc gerjesztett hangszerével. Nekem még sose sikerült.

Valamelyik sarokból előpattan Tomi, és elkezdi hibátlanul játszani a Karibot (Karib-tenger kalózai – filmzene). Nem is emlékszem rá, hogy mikor tanulhatta. Aztán Sanyi is rákezd a Karibra, aztán Lúszió (nem is láttam, hogy bejött). Most már mindenki zenél. 35 gyerek (35 fok van).

Bejön az egyik rendet tartó néni (Mari), kérdezi a lányokat, mit keresnek itt, hajtaná őket ki, de azok hajthatatlanok. Mondják mind, hogy jó itt benn, és nem mennek sehová, mert jó itt nekik. Na!!!

Aztán egy sehonnai kicsi is elkezdi játszani a Karibot. De őt én soha nem tanítottam semmire!! Lehet,hogy Tomi volt? Lúszió tagadja, ő csellista, ne mán. Sanyi meg azt mondja, hogy ilyen kis pöcsökkel szóba se áll. Ne mán. Szaporodik a Karib, mint a nyű. Nyílik az ajtó, bejön egy nagy (tényleg nagy, 27 éves), nevét nem tudom, de már láttam. Tisztességesen köszön, kezet fog, és mondja, hogy ő is tanulna hegedülni. (Bmeg) Mert hogy látja itt ezeket – körülmutat a siserahadon – látja, hogy milyen jól csinálják. Ő is pont ezt akarja…. (Ne mán) A nagyfiú lábai közt bebújik Timi és Rebeka. Rebeka szemüveg nélkül még sokkal helyesebb, mint szemüvegben, de így meg nem jól lát (engem). Odatolják hegedűiket hangolásra vonóikat gyantázásra és már ott sincsenek. Rohannak Marikához. Marika a másik szobában a huszadik (harmincadik?) lurkónak tanítja a kottaírást. Úgy érzem  magam, amikor meglátom, mint a gondatlan apuka, aki elfelejtette megtanítani a gyerekeit orrot fújni. Persze én is gondoltam rá, hogy jó lenne, ha a gyerekek kottát olvasnának, kell az, csak hát én lusta voltam ehhez, Most meg itt sorakozik negyven gyerek, és teleírtak egy teljes hangjegyfüzetet. Szeretem Marikát. (40 fok meleg)

Közben el kell látnom fuvarozói feladataimat is. Tominak fáj a foga. El kell vinni orvoshoz. Mire a kis beteggel a kocsihoz érek, az első é hátsó ülések megtelnek lelkes kísérőkkel. Tominak és nekem már nem marad hely. Tomi már visszakozna, hogy ő már nem is igazán akar fogorvoshoz menni, de látszik rajta, hogy tényleg fáj a foga. A hátsó ülésen szorítanak neki helyet. A boldog kísérők végigviháncolják az utat. Persze a fogorvos csak másnap délelőtt rendel.

Mikor visszaérünk, ott csücsül Árpi és kérdi, hogy hol voltam, Aztán megjegyzi, hogy mán legalább öt perce itt vár és nem szeret várni. Szégyenkezve kezdem összeszedni hegedűjét álltartóját és vonóját. Kérdem tőle, mit tanuljunk, megemlítem neki a Karibot (közkincsüket) mire egy laza mozdulattal rávágja, hogy azt a sz-szart, ő n-nem ta-tanulja, t-tanítsak neki v-valami n-normálisat (-25 fok hideg) végre valaki megbírálta közkincsünket! Elkezdem az A Csitári-hegyekalattrégenleesettahó-t (-30 fog hideg szikrázó napsütés). Neki tetszik, mehet, mondja, és már tanuljuk is. A darab végén észrevétlenül felmászunk a második fekvésbe, aztán vissza. Észre sem veszi, hol járt! (Én annak idején több hónap után értem ide föl.) Közben visszaszivárog Sanyi (és még nem tudom hányan) és kérdi, mi az ábra. Kezdem neki játszani, fele annyi idő alatt megtanulja, mint Árpi. (45 fog meleg) 

Aztán hirtelen beborul és megdördül az ég. Árpi abbahagyja a hegedülést, lecsapja a hangszerét és a vonóját és azt mondja:

– L-laci bá-bácsi, én m-magától többet nem tanulok, mert, hogy itt bejött ez a Sanyi, én meg mán itt vagyok egy fél órája, még vártam is m-magára (öt percet), az-tán maga meg egyből a Sanyikával foglalkozik, velem meg nem. Azzal a szeme elfátyolosodik, mint Csokonai Lili grófnőnek, amikor megtudá, hogy Csokonai Vitéz Mihály őtet elhagyá, bevágván csúnyán az ajtót, kiméne. Én meg ott állék leforrázva, mint a jó Zrínyi Miklós, mikoron a török vaddisznó nyakon önté jó forró szurokkal (600 fok) Hát most mán mi legyen. 

Tanítok tovább, félgőzzel, mint a rákosszentmihályi tehervonat mozdonya, amikor dupla annyi kocsit kapcsolnak utána, mint amennyit elbír. Próbálok a dolgokra figyelni, de hát most hirtelen átállították a váltót és Csokonai Lili vonata másfelé ment, mint a mozdony. Nézek magam elé bambán, Sanyi somolyog maga elé, mint Oblomova Infánsnő Anyeginből. Ő persze semmiről nem tehet, ő csak szebben riszálta magát, mint a grófnő. Mondom neki, menjen már a Lili Grófnő után, ki akarom engesztelni. Jön vissza a Csokonai Lili, szeme még inkább fátyolban úszik, és hajthatatlan hangon az arcomba mondja:

– A koncerten még kisegítem magát, de aztán többé már nem lát engem. Borulnék térdre, hogy bocsánatáért esedezzem, de mire megfordulnék, ő már az ajtót újfent bevágva kívül terem. Próbálok visszamászni a Csitári-hegyek közé, de megcsúszok a havon, és visszakerülök a padlatra. Másodjára is szólok Sanyinak, hozná vissza, mert bocsánatát kérném Lili Grófnőnek. Jönnek immár ketten: Oblomova infánsnő és Lili grófnő, teljes békességben, mint két nővér (báty). Lili grófnő mikor meglát, harag gyúl a szemében, toppantva rám förmed, hogy a végső szót kimondja: 

– N-nekem azt a ku-kurva Toldit kéne tanulnom, m-maga m-meg ezt csi-csinálja. Ha itt vagyok, akkor t-tanítson rendesen. Egyébként jövök holnap is.

Mese a hangszereinkről

Laci!

Géza kéri, hogy a hangszerek beszerzéséről, javításáról, stb. is legyen valami a blogban.

Írsz róla?

Aki javítja a hangszereinket, az ő honlapját is odateszem - reklámnak... :-)

Nemessányi László: A MEGMENTŐNK! :-)

Nov.12. Bátki Laci

.....hangszer gyűjtésről is hogy szó essék, hát tessék.  

Mikor a GRÁCI csapattestek 1713 szeptember 6-án visszavonultak , mindössze egy nagyágyút hagytak maguk után. ERŐS ÁGOST kihátrálása és a lengyel örökösödési háború megindulása kérdésessé tette a további ütközetek kimenetelét.

(A Grácból kapott kölcsönhangszereket vissza kellett adnunk ) a szerk.

Hasonló volt a helyzet a donyecki CÁR-ÁGYÚVAL  ( méretét érdemes megjegyezni : hossza 5,5 méter, átmérője 1 méter, súlya pedig 40 tonna)   Amikor megpróbálták csatarendbe állítani ,  I. Fjodor cár igencsak meglepődött , hogy a beleillő óriási ágyúgolyót  egyik katonája sem tudta megemelni.   .( az ÁGYÚT később sem tudták használni, jelenleg a KREML múzeumában őrzik)                                                          

Továbbá ott volt még III. (JÓ) FÜLÖP burgundiai herceg által II. (ERŐS) JAKAB skót királynak adományozott öt darab tüzérségi ágyú, amikkel  az volt  a gond, hogy túlságosan messzire hordtak   (lőtávolságuk 2 mérföld=3,2 kilométer).  Amikor megcélozták az ellenséget, a szépen ívelő ágyúgolyók messze az angol állások mögött  értek földet. Az ágyúk másik hibája az volt , hogy kisméretű katonák egyébként sem bírták megmozdítani őket. 

(a megmaradt hangszerek túl nagyok és túl rossz állapotúak voltak) a szerk.

Így aztán III. (JÓ) FÜLÖP burgundia hercege erősen el kellett , hogy gondolkodjon (ami mindig nehezére esett), mivel II. (ERŐS) JAKAB skót király fogához verte a garast, és a katonák pedig követelték illő zsoldjukat.( mellesleg nem kis gondot okozott, hogy FÜLÖPÖT és JAKABOT távoli rokoni kapcsolatok fűzték össze, ami a helyzetet nem könnyítette)  II. JAKAB  úgy döntött, hogy a fegyverre szánt pénzt inkább zsoldra költi, így az ütközetek tovább folytathatók. 

1713 szeptemberében III. (JÓ) FÜLÖP döntő lépésre szánta el magát. Mivel kellett a használható, könnyű fegyver és további osztrák segítségre sem lehetett továbbiakban számítani, útnak indult, hogy támogatást szerezzen. 

Eljutott a NAGY PÉTER cár által is jól ismert VIII. NEMESSÁNYI (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR fegyverműhelyébe, aki felajánlotta segítségét és megígérte, hogy bármennyi kézi fegyvert hajlandó kiönteni. Míg a nagyágyúk üzemeltetéséhez 300-400 emberre, mozgatásához 60-80 szarvasmarhára volt szükség , addig az új,kézifegyverek mozgatása szinte gyerekjáték.                                                                         

III. (JÓ) FŰLÖP és VIII: (JÓSZÍVŰ) NEMESSÁNYI KAZIMÍR  aztán egyességre jutottak és KAZIMÍR annak rendje és módja szerint le is szállította a gazdagon díszített könnyű fegyvereket.  JÓSZÍVÉT dícséri, hogy számos kölcsönkardot is biztosított a hadsereg számára (amiért az ÚR áldása és  II . (ERŐS) JAKAB skót király vigyázó szeme legyen rajta) 

(Nemessányi László hangszerkészítő mester jó szívének köszönhetjük, hogy kaptunk pár pici hegedűt és gyönyörűen rendbe lettek hozva a hangszereink. Köszönjük utólag is!!)  szerk.                               

Eközben I.(JÓLELKŰ) MATILD hírét vette, hogy SZOB városában az ELLENSÉG által hátrahagyott fegyverek hevernek  elhagyottan.  Bár a fegyverek némelyike számos emlékét viselte sok régi csatának, (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR ezeket is megújította és segedelmével III.(JÓ) FÜLÖP a várfalak réseinek betöltésére használta.

(A szobi zeneiskola leselejtezett pici hangszereit megkaptuk, Nemessányi László azokat is helyrehozta nekünk. Szakszon Mari ötlete volt őket megkeresni. Köszönjük!) szerk.

Említést érdemel még VITÉZ CSOÓRI SÁNDOR nemesi kardja, amely évekig becses dísze volt       I.NEMESSZÍVŰ BEATRIX kastélyának. 

A kard csodatévő , élét sosem vesztette. 

(Csoóri Sándor muzsikustól is lett egy 3/4-es kölcsön-hegedűnk.) 

                                     

Nem szabad megfelejtkezni III:(JÓ) FÜLÖP nemes barátairól, (ZONGORÁS) MAGDÁRÓL és (NEMES) HUNYADI LÁSZLÓRÓL, kik ősi,címeres , családi kardjukról lemondtak és azt a hazának ajánlták. Az ÚR áldása legyen mindnyájukon, soká éljen Skócia királya!!!!

(Üzenet a királynak: ...a katonák a zsoldot várják...)          

XIII. (SUTTOGÓ)  HENRIK

-----------------

Hehhehhe!!! :-)

Ugyanerről egy nagyon tömör "magyar" leírást?

Mert ezt így csak mi értjük. Ha kiteszem, utána lehetne a megoldást írni. Legalább a neveket le kéne fordítani...

Mint szómagyarázat, ki-kicsoda.

:-)

Beja

... az én időmben nem mentem vissza...

Nov. 9. Bátki Laci

.......egyszóval van új cipőm, tényleg szép, és most már azér szép, mer nagy fülű tanítványom észrevette. 

Í g y m o s t m á r  ö r ö k r e  s z é p  m a r a d. 

Persze Ő cipő nélkül is szép, meg aztán az a három lány sem hozzám jött látogatóba,hanem hozzá.( mégsem a ruha teszi a Sanyit)

Öt percig kint legyeskedik az üvegverandán ( vagy inkább a lányok körülötte ) aztán visszajön zenélni. Pedig szép lányok voltak. Csupa kis szemüveges.                                                             

 ( ...az én időmben én nem mentem vissza..)

Persze akkoriban nem voltak ilyen jó tanárok.  Hegedülünk tovább, bejön az új kalauz, jegyeket, bérleteket, hegedűtartást kéri ellenőrzésre, Sanyika arca torzul a kíntól , hogy így nem lehet hegedülni ( maradtál volna aranyom a lányokkal, akkor most nem ettől kéne szívni, de hát beszélhet az ember ) 

Mostantól fogva minden másképp lesz, ha jön HER PROFESSOR, és közben a gyerekek

kunyiznának, engem bujtassatok az egyik nagyszekrénybe a szutykos csellók közé. Ott számolok tízig...1....2....3....4....5....6....7....8....9....10.... aki bújt , aki nem, M E G Y E K

     

Mozart!!!

Nov. 4. - Szűcs Juli

Különben volt nekem is Luszióval élményem: 

Azon kívül, hogy a 6/8 as ütemet megértette és lejátszotta seperc alatt, tegnap hallotta a rajzfilm csatornán a Kis éji zenét, amit azonnal lejátszatott Lacival és velem, és meg akarja tanulni. 

Merthogy neki tetszik Mozart!!

Juli

A lelkes tanári gárda

Októbertől folytatódott!

Még mielőtt bárki bármit hinne...: Dolgozunk!! :-) 
Heti háromszor jár ki Monorra a lelkes kis tanári gárda:

Bátki László
Varga Ferenc 
Takács Hajnalka
Szakszon Andrásné
Szűcs Júlia
Salamon Beáta

Itt látható pár fotó az elmúlt 3 hónapról.

https://drive.google.com/?usp=chrome_app#folders/0B3Gh_4BvUcZTczZUZk1iV2JCOWc

A mumus: Karib tenger kalózai

Okt. 25. - Bátki Laci

....szerda reggel muszáj elkezdeni a Karib-tenger kalózát. Ott a kotta, amit Juli hozott, én is másoltam belőle, nincs kibúvó. Semmi kedvem hozzá, de Ők akarják, nincs kihátrálás. Jön először Sanyi, kéri, hogy játsszam el az egészet. (Utálom ezt a darabot.)

Elkezdem. 

Elégedett vigyor a száján. 

A szomszéd szobából a SZÁMÍTÓGÉP mellől kezdenek szivárogni a nagyon nagyok, akiket utálok, mert nem kéne, hogy ott lopják a napot.  Ők is füleskednek. Végigmegy az egész, nem akarok odanézni, de látom tetszett nekik. 

Valahonnan előbukkan Árpi. Mondja, hogy „Lalaci báácsi, ezt mosst mééég eccer”. (Utálom ezt a darabot, sosem fogom fejből megtanulni....) 

Indul a Karib  másodszor. 

Az ablakban megjelenik a kövér Srekk, már csak Ő hiányzott. Mászik befelé ablakon. (ajtó zárva) Megül a párkányon, mint egy hízott kopasz galamb , kézbe vesz egy hegedűt. Boldog a feje, fixíroz a szemével, néha izgatottan huzigál egyet. 

Végére érek a remekműnek (jó hosszú), húzom az orrom, kérdem biztos meg akarják-é tanulni? „BIBIzztos LALAcibácsi!”. Sanyika csak mosolyog. (nem baj én akkor sem tanulom meg). 

Elkezdem soronként, majdnem egyből visszajátsszák. Második sor, harmadik sor. (ugye milyen hosszú srácok,  hátha elmegy tőle a kedvetek) Mindjárt a felénél vagyunk. (rögtön katapultálok) Szomszéd szoba FERI-LÚSZIÓ DUO m e g t a n u l t a AZ EGÉSZET!!!!  

Az ember felelős a saját növendékeiért. (jövő héten nekem is muszáj lesz)

Laci

-------------------------------------------

Okt. 25. - Szűcs Juli

Bocsi, bocsi, ne haragudjatok ram, én vagyok a hunyó! 

Lúció kérte, és én meg kiírtam a Youtub-ról! 

Bocsánat, ezt beetetésnek szántam, de több a soknál, belátom! Ne gondoljatok, hogy ez az én ízlésem! 

Legközelebb megpróbálok valami mást, esetleg a Parasztkantátához mit szóltok? Hátha az is fog tetszeni!

....igen, - folytatva egy másik gépen, - tulajdonképpen ELCSALTA A SZÁMÍTÓGÉP MELLŐL A GYEREKEKET! Tehát, nem szeretjük, de a beetetés az bejött. Csak persze módjával kell bánni ezzel is, be-beszúrni egy-egy kedvükre és ízlésükre való darabot, hogy kedvet csináljunk. Utána kapnak Parasztkantátát:)
Gonosz és agyafúrt vagyok, mi? Na erről ennyit!

Juli

--------------------------------------------

Okt. 26. - Szakszon Marika

Sziasztok!

Tőlem még senki nem kérte a Karibot. 

Én sem tudom. 

Hozok Parasztkantáta kottát, van könnyű zenekari partitúrám és szólamaim.

Puszi mindenkinek:

 Sz. Mari

----------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Marci

Juli, ne vedd szó szerint Laci írásait, ebből pont az ellenkezőjét akarta kihozni! :)

Üdv:

Marci

-------------------------------------------------

Okt.26. - Bátki Laci

...........na ezt elszúrtam. 

Amiről írni akartam, csak a lényege nem ment át. Figyelj JULI ! 

Arról akartam mesélni. hogy annyira erős a gyerekek hősugárzója, hogy B Á R M I T megtanulok velük.  Olyan bonyolultan fogalmazok, hogy csak ez nem ment át. 

A KARIBOT IS MEGBÍRTAM SZERETNI,  MINT ANNAK IDEJÉN A BARBI BABÁT. (a lányaim miatt), pedig azt sokkal nehezebb volt. 

Szóval MEGSZERETTEM A KARIBOT.......... 

:-)

EZER BOCSÁNAT:

Laci
----------------------------------------------------------------

Okt.26. - Szűcs Juli

 Köszi a nyugtatást kulcs-és Karib-témában! Megnyugodtam, és örülök, hogy meg tudtuk bolondítani a Karibbal a gyerekeket! És, hogy "befolyásolható" ízlésed van Laci, a Barbi-n én is túl vagyok (3 lányom van!!!)Most már a Karibon is:) Várom, mi legyen hétfőn,

Juli

Nagyon lelkesek!

Okt. 24. - Takács Hajni

Sziasztok!

Egy kis iromány a szerdáról...

A mai napot a foglalkoztató házban töltöttük, mely ház sok apró kis helységgel bír, így ha kellett, nagyszerűen el tudtunk szeparálódni, illetve az üvegajtók szétnyitásával újra egyesíteni tudtuk erőinket. 

A délelőtti kezdés friss lendületet adott a gyerekeknek, akik között volt számomra visszatérő arc is. Ilyen Alex, aki (miután Ferivel rácsodálkoztunk, hogy  milyen csodás 'hegedűs' kezei vannak) le sem tette a hegedűt, míg a Süss fel...-t el nem játszotta minden húron, majd a Hull a pelyhest meg nem tanulta! Közben Lucio nekilátott bőszen a 'Karib-tenger kalózai-t' gyakorolni Ferivel; Sanyi és Árpi Lacival tette ugyanezt. Ennek eredményeképp, úgy egy óra múlva össze is tudták játszani a fiúk- mi többiek pedig áhítattal hallgattuk... 

A mai nap számomra egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor Tomi( Lucio öccse) kijelentette, hogy két teljesen kezdő fiúval ő félrevonul az egyik szobába, majd megtanítja nekik a Hull a pelyhest! (én addig menjek ki és csináljak, amit akarok) Kis idő múlva-kérdésemre, hogy hogyan halad-dühösen  kijelentette, hogy sehogy, mert "Ezek semmit sem tudnak eljátszani"...Javasoltam, legközelebb tán' egy kicsit könnyebbel kezdje, mondjuk a Süss fel … -pal. 

Aztán eszembe jutott Marci egyik nyári gondolata, miszerint majd eljön az az idő, mikor egymást fogják tanítani. Nos, eljött...  

Ma érkezett  négy teljesen kezdő fiúcska (az egyik balkezes,és csak fordítva akarta/tudta a hangszert megfogni- érdemes az átszerelést meggondolni), ígérték, hogy jönnek holnap is. 

Nagyon lelkesek!

Hajni

Lopás?

Okt. 18. - Salamon Beáta

Én még gondolkodom, hogy is fogalmazzam meg a tegnap történteket... 

Juli? Laci? nem veszitek át a stafétabotot?

----------------------------------------------------------------------

Okt. 18. - Szűcs Juli

Jó, akkor átveszem a "stafétabotot"! 

Tegnap ugyanis az történt, hogy tanítás közben, (rengeteg gyerek, Laci a konyha mögötti szobában foglalkozott egy pár hegedűssel, Bea a folyosón és Marika meg én a teremben. Bea hegedűtokja egy kiságyban az ajtó mellett, és ide tette be Bea egy adott pillanatban a cigijét, ami az órák végére eltűnt! 

Valamelyik gyerek ellopta. 

Bea, jogosan, kiborult, és azt mondta az ekkorra már összecsődült gyerekeknek, hogy tök mindegy, ki lopta el, a cigi kerüljön elő, és hogy ha így mennek a dolgok, akkor nem fogunk többet kijönni. Ez szerintem bölcs reagálás volt Bea részéről, ne keressünk bűnbakot, ŐK keressék meg, közülük ki lopta el a cigit és vetessék meg, vagy szerezzék vissza, ami szerintem lehetetlen, mivel biztos már elszívták, de ez az ügy szempontjából tök mindegy. Bea nem tud jönni hétfőn, de ez nem is baj, hisz megígérte, hogy nem jön, amennyiben ez a cigi ügy nem oldódik meg. 

Nem árt, ha egy kicsit megszeppennek, mert úgy látom, nagyon szeretik Beát, és látni fogják, hogy valóban most először fordul elő, hogy nem jön ki. Szóval, hogy mindenki tudjon róla. 

Persze a gyerekek kezdtek gyanúsítgatni ott-nem lévő gyerekeket, ami lehet valós vagy nem! Szerintem nagyon fontos lenne most bölcsen és határozottan reagálni, mivel szerintem EZÉRT JÁRUNK KI, többek között, hogy valamit neveljünk ezeken a gyerekeken. Nem szabad szerintem ezen túl lépni (tudom, hogy csak egy doboz cigi, de ez most drága, de akármennyibe is kerül, EZ LOPÁS, amit mi nem tolerálunk. 

Az ösvény, amin járnunk kell, nagyon keskeny, mivel elriasztani sem akarjuk a gyerekeket! Tehát nagyon nagy tapintattal, de határozottan kell cselekednünk. Most vallották be, hogy még a nyáron Lució elvett a Laci autójából, mikor Laci kiküldte valamiért az autóhoz, 400 Ft-ot. Hát ez is van! Ha ezt is Lució vette el, ami előfordulhat, elég korán elment, amit nem szokott, és keveset muzsikált (máskor nem lehet kirobbantani a cselló mellől), de nem szeretném gyanúsítani, mivel nem tudom ki volt! Ha ő, fel kell kötnöm a gatyámat, mert nagyon nem szeretném, ha abba hagyná! Akkor majd én kell beszéljek vele négyszemközt (van nekem egy "lelkibeszéd" módszerem, vagy bejön, vagy nem! 

Úgy gondolom, mi zenével szeretnénk nevelni ezeket a gyerekeket, tehát reagálnunk kell mindnyájunknak valahogy a történtekre. Remélem sikerült pontosan fogalmaznom.

Juli

-----------------------------------------

Okt. 22. - Bátki Laci

......kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot. Kicsit nyakatekerten kezdem, de valahogy megpróbálom elkapni a cigaretta tolvajt. Mert a tolvaj akkor válik tolvajjá, (ez lehet, hogy így hülyén hangzik), ha elkapják.       

Elkapás- van tolvaj,  nincs elkapás- nincs tolvaj. 

Ennyi.

Tolvaj tudatúnak lenni csak keresztény (zsidó, muzulmán, mittudomén) játékszabályok szerint lehet. A törzsi afrikai, cigány, pápua  hagyományokban nem létezik metafizikus, absztrakt, önmagában való rossz fogalma. Egy tett akkor válik rosszasággá, amikor először fölfedik, másodszor pedig, ha a közösség vagy egy másik ember rossznak tartja azt és megszid miatta.  A föl nem fedezett rossz nem létezik, így aztán bűntudatot sem kelt. A mi emlékeinkben ott van egy két évesen zsebre tett műanyag kisautó, baba,  vagy a szekrényre ragasztott jelecske, amit aztán szégyenszemre vissza kellett vinni. Emiatt rágódunk azóta is a ballépéseinken. 

A mi hagyományunk első élménnyé teszi a bűnt. Bűnösnek érezzük magunkat, amikor tele lesz a gatyánk és az anyánk ideges lesz, mert már ( bassza meg) megint mosnia kell, és miattad tönkremegy a keze. Amikor, összetöröd a nagymama hülye nippjét, ami persze szart se ért, de azt hazudja, hogy ez volt a világ legértékesebb szobra. Vagy, amikor egész délután azon feszülsz, hogy az apád mit fog szólni a három intődhöz. Aztán feszülsz az elrontott két hangért a félévi hangversenyen, és húsz év múlva a tanítványodért, aki rontott és nem vették fel.  Szorongasz minden miatt időben előre, hátra. Ahol nincs ilyen idő, ott a nemlétező időben nincs hely a bűn számára. Mert vagy nem követek el semmi rosszat, mert nem lepleznek le, vagy pedig, ha a rosszat fölfedezik, rögtön, abban a pillanatban meg is büntetik az elkövetőt, s ezzel a rosszat megsemmisítik. 

Kecsuák között kevés Raszkolnyikov terem...

A kecsua kultúra, csere kultúra. 

Az ilyen kultúrában minden viszonzást követel. Te adsz nekem valamit, én pedig köteles vagyok viszonozni. Ők eljönnek, megajándékoznak azzal, hogy ott vannak, vidámak és nem mennek el. És nem értik, hogy ezért miért nem jár minden nap valami ajándék. Percenként megpróbálnak  lelejmolni 200 forinttal,  ingyen autózással. A nyáron csak röhögtem "Gézabácsin", de hamarosan én is  olyan leszek, mint az ész nélkül kalapáló Hans Sachs... 

Abba is hagyom a kopácsolást....

Laci

------------------------------------------------

Okt. 22. - Varga Feri

Kösz, Laci

Ez nagyon kellett. 

Anyósom sokat tanított a nyóckerben.

Elképesztő történetei vannak.

Alkalom adtán személyesen...

Varga F.
-----------------------------------------------

Okt. 22. - Szakszon Marika

Köszönöm szépen. Szerintem a VII. kerület is ,,JÓ".
25 évet végigtanítottam....

Jó, hogy amikor Monorra utazunk tudunk beszélgetni.

A számítógép nekem nehezebb, mint a beszéd. 

Mari

Nagyon termékeny napunk volt

Okt. 17. - Takács Hajni

Sziasztok!

Csatlakozom az élménybeszámolóhoz, a szerdai csapat nevében.

Az esős idő dacára Máté, Tomi, Kármen (Lucio húga) és Ramóna már vártak minket :-) A fiúk Lacinál és Ferinél, a lányok nálam táboroztak le. Rögtön hozzá is láttunk a Süss fel naphoz (0 és 1. ujjal), amit Kármen hamar megunt, így át kellett térnünk az általa egyfolytában énekelt Nyuszi ül a fűben-re, amit akkurátusan el is játszottunk, majd a ritmusát elhegedültük. Megfontolandó az ovisoknál mondókákat mondani/tanítani/ majd ritmusukat hegedülni. Később- miután megbeszéltük, hogy a nyuszi most alszik egyet- bepróbálkoztam a balkéz ujjainak lerakásával (1-2-3-4-), majd Ramónánál a "Nyuszi ül..."ritmusára próbáltuk ugyanezt. Meglepően sikeres volt. 

A későbbiekben csatlakoztak hozzánk nagyobbak is; köztük volt egy nagyon ügyes kisfiú( Jakab Tomi), akivel az ujjak lerakása, majd a Süss fel nap után elkezdtük a Hull a pelyhest is.70%-ban megtanulta!! 

Megérkeztek a Nagyok is, akik Lacinál, Ferinél kötöttek ki; Hull a pelyhes alsó szólamot, Csillagok, csillagok -at, Érik a ropogós-t, illetve Ferinél jazz-t játszottak. Közben nálam Nati (aki korábban csellózott) hegedűn megtanulta a Hull a pelyhest :-) Laci ötletére (aki időközben Tominak is - Lucio öccse- megtanította a Hull a p..-t), az épp ott lévőkkel összejátszottuk az „opuszt”, először unisono, majd később Árpi, Lucio alsó szólam kíséretével. Érdemes többször halkan is eljátszani, az intonáció miatt. 

Ezt követően Lucio bemutatta a "Megy a gőzőst", majd Sanyi teljesen megtanulta a "Már minálunk babám" és a "Jól megy dolga" c. nótákat. Sanyinál csináltam, de szerintem a többi nagynál is beválik, ha a dalok eljátszása előtt beállítjuk a balkezet az adott fogásoknak megfelelően (hol a kis szekund..), illetve ha egy-két hevenyészett ujjgyakorlatot játszunk. Meglepően kitisztult!

A tegnap kevésbé pozitív hozadéka, hogy a kis irodát be kellett zárni, mivel néhány ott tárolt játék a szomszéd házban kötött ki..., így egy teremmel kevesebbet használhatunk.

Mindhármunk nevében úgy gondolom, nagyon termékeny napunk volt a tegnapi. Sok ilyet kívánok a gyerekeknek és magunknak! :-))

Jó "munkát" mára!

p.Hajni

Sztoriáradat

Elkezdtük élesben a tanítást, ezentúl igyekszünk minden héten újabb bejegyzéssel jelentkezni.

Okt. 15.

Sziasztok!

Géza rám írt a fészbukon, válaszoltam neki. Olyan jól sikeredett, hogy élménybeszámolónak is elmegy, átmásoltam ide Nektek is...  :-)

Szia Beja! Mi újság? Megkezdődött az élet újra Monoron? Ha van egy kis időd, minden hír érdekel! Üdv:

Géza

Szija Géza!

Igen, elkezdődött. A gyerekek szépen szállingóznak vissza.

:-)

Első alkalom után mi tanárok azonnal hányós-hasmenéses vírust szedtünk össze négyből hárman...

:-)

Tegnap voltunk újra.

Most fog kialakulni, ki mikor jön.

Lesz egy óvodás csoport, lesz egy kisiskolás, fél-fél órában.

Utána a nagyobbak, ez még nem kialakult, hogy osszuk be őket.

A kicsikkel már nem üres húrozunk, hanem mindenki tanulja az ujjait letenni, használni. Marika nem ismer tréfát, elképesztő energiával hajtja őket, ezek meg boldogan csinálják, amit kér.

Kitaláltam, hogy Hull a pelyhest, Kiskarácsonyt, meg Télapó itt van-t tanítsuk meg mindenkinek decemberre.

A nagyokkal el is kezdtük a felső és alsó szólamot is. Mindenki mindent tanuljon meg, akkor lehet majd hülyéskedni...

Lúció teljesen ki akarja Julit sajátítani a csellózásával, nem engedi a kicsikhez tanítani, meg van őrülve, mindent azonnal megtanul. Cselló duót múltkor négyet is bevágott, plusz a Hull a pelyhes mindkét szólamát. Valamit ki kell találni, mert a pici csellistákkal így nehéz foglalkoznia. Valószínű, egy idő után ki lesz küldve, gyakoroljon egyedül is... :-)

Árpi és Sanyi szintén rendkívül gyorsan haladnak a hegedüléssel.

Hajni megpróbálja a kottaolvasást velük is.

Az ügyesebbeknek végre alkalmazhatom azt, amihez értek..., a csoportos, hallás utáni tanítást, mert nagyon AKARNAK hegedülni, az időnk meg egy alkalomra nagyon kevés.

Fontos!

Árpi és Lúció megfűzték Lacit meg Marcit, hogy bevihessék a hangszereket a suliba, megmutathassák mit tanultak, hogy tényleg játszanak hangszeren! Azt mondta Laci, soha nem látott még két ilyen gyereket ennyire boldogan, büszkén menni a hangszerekkel. Óriási győzelem!! Óriási sikerélmény! Jól sikerült a bemutatkozásuk, jól meglepődött mindenki a suliban!

Múltkor érdekesen viselkedtek a gyerekek... Elképesztő érzelmi végletekkel találkoztunk. Ezek a gyerekek rettenetesen szomjaznak a szeretetre, biztonságra, de nem értenek a saját lelkükhöz, meg ehhez a helyzethez... Laci nem volt velünk, hárman voltunk nők... A gyerekek játszani kezdtek az ovis szobában, viháncoltak, ki akartak vinni pár játékot, nagyon nehéz volt lebeszélni őket és finoman kitessékelnem a teremből a csapatot. Juli és Marika is rájuk szólt, hogy nem!!! Erre az egyik el kezdte Julinak mondani, hogy "kirúgatlak!! A többi is rázendített. Előugrott az agresszió... Juli is Marika is vérprofin kezelte a dolgot, mosolyogva, kedvesen. Kiküldtem a kölköket, csak akkor jöhettek be, ha hangszert fognak a kezükbe. A vége az lett, hogy a legvadabb gyerekek muzsikáltak a legügyesebben, később még meg is kérdezték, segíthetnek-e rendet rakni, boldogan pakolászták a székeket, hangszereket a helyükre.

:-)

A Gyerekházból kifelé menet kicsik elvettek valami pici apró, ovisok által készített mécseseket, hogy hazaviszik. Marika rászólt a kislányra: Mutasd, mi van a kezedbe! Jaj de szép! És elvette tőle, visszatette a helyére. Julival elmagyarázták nekik, hogy ez nem az övék, kicsik készítették őket.

Pár perc múlva a kislány kedvesen megkérdezte: - Elvehetném az egyiket?

Ennek is nagyon megörültünk, újabb apró győzelem!

Az egyik vadóc kislány nagyon szeret engem, de nem tudja kimutatni, mindig durván viselkedik felém, mondja is, hogy azért sem csinálja, stb. Marikához viszont szívesen megy oda, ügyesen és érdeklődve hegedül. Neki sikerült elérnie azt, hogy a kislány tőlem 2 méterre megmutatta, mint tanult. Megdicsértem, láttam, nagyon jól esett neki, de azonnal letette a hangszert, nem mutatta ki az örömét. Később újra odament Marika nénihez... Ez is egy sikerként könyvelhetjük el.

Nnna... Marci úgy is akarta, hogy írjunk a gyerekek fejlődéséről, meg a történésekről, így most neki is átküldhetem ezt a sztori áradatot...

:-)

Puszillak és minden jót!

Beja

Interjú Gézával a monori koncert után

A cikk az "Evangélikus élet" online oldalán is megtalálható.

http://www.evangelikuselet.hu/lapozgato/2013-37

Zenével a szegény roma gyerekekért

Halász-Táborszky Györgyi riportja

A monori cigánytelepen egy csapat lelkes zenetanár összeverbuválta a nehéz sorsú gyerekeket, hogy a Szimfónia Program keretében vonószenekart szervezzenek belőlük, s az utcai tétlenség helyett megismertessék velük a zene lenyűgöző erejét és elvezessék őket a zenekari játék rejtelmeibe. Vezetőik venezuelai mintára, az El Sistema (spanyolul „a rendszer”) szerint 7 hete nap mint nap foglalkoznak velük. Szeptember 7-én Budapesten a Párbeszédek Házában (1085, Horánszky utca 20.) koncerteztek, ennek kapcsán beszélgettem a program ötletgazdájával, egyben egyik önkéntes tanárával és zenekarvezetőjével, Szádecky-Kardoss Gézával a kezdeményezésről, a koncertről és további célkitűzéseikről.

Géza Budapesten majd Grácban gordonka szakon végzett. Verbita önkéntesként egy éven át vezetett egy zeneiskolát a bolíviai San Miguel de Velasco-ban. Jelenleg Grácban ének- és hittanári szakon tanul tovább s emellett több éve csellótanárként dolgozik.

Bolíviában kerültél közelebbi kapcsolatba a Venezuelában kialakított és hamarosan Dél-Amerika-szerte bevált El Sistemával, amelyet először te próbálsz hazai terepen is meghonosítani. Mesélnél nekünk a rendszerről?

Kb. 40 évvel ezelőtt José Antonio Abreu zenész-közgazdásznak akadt egy forradalmian új ötlete: zenével lekötni a Caracas nyomornegyedeiben élő, napjaikat az utcán töltő gyerekek és fiatalok idejét. Zenekari muzsikálásban nem csak tartalmas időtöltésre, jó közösségre találtak, hanem a zene kitartásra nevelte őket és egyben sikerélményekre, nagyobb önbizalomra is szert tettek. Hamarosan javult a gyerekek iskolai teljesítménye, később pedig nagyobb eséllyel kaptak munkát, valamint ezekben a negyedekben kimutathatóan visszaszorult a fiatalkori bűnözés is. Mellékesen, a program legjobbjaiból olyan világsztárok nőttek ki, mint Gustav Dudamel, a Los Angeles-i Filharmonikusok igazgató karmestere.

Mára Venezuelában közel félmillió gyerek vesz részt a programban, Dél-Amerikában, és az elmúlt években kísérleti szinten a világ más országaiban is indítottak hasonló programokat. Szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek hazánkban is vannak, így jutottunk arra a gondolatra, hogy tegyünk egy próbát.

A magyar zeneoktatáshoz képest miben hoz újat a venezuelai rendszer?

Kodály országában olyan zenepedagógiai múlttal rendelkezünk, amelyre méltán lehetünk büszkék, hisz az egész világon párját ritkítja. Mégis a dél-amerikai rendszer a zeneoktatásnak egy olyan szegmensét emeli ki, amely a hagyományos európai zeneoktatásban háttérbe szorul. Azt kell megérteni, hogy „a rendszer” egy szociális, társadalmi felzárkóztatást elősegítő program, amelyben a zene eszköz csupán. Itt a motiváció van első helyen, hogy a célcsoportot a maga életkörülményei között tudjuk megszólítani.

A hagyományos zeneiskolai oktatás heti kétszer fél óra egyéni hangszeres oktatásra épül, ez a növendék részéről otthoni gyakorláshoz való önállóságot, így valamelyest rendezett családi hátteret feltételez. Ez az út a mi célcsoportunk esetében nem járható. A venezuelai minta napi rendszerességgel kínál csoportos hangszeres órákat: a gyerekek tanári kísérettel, együtt gyakorolnak, a hangszert nem viszik haza. Itt a hangsúly a zenekaron, az együttes muzsikáláson, nem pedig az egyéni produkción van.

Miért pont Monorra esett a választásotok?

Tavaly nyáron ismerkedtem meg Bátki Mártonnal, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Programját vezeti a monori cigánytelepen. Itt adott volt egy olyan optimális szociális munkatársakból álló háttér, amelybe az új kísérleti program bele tudott illeszkedni.

Hogyan sikerült anyagi támogatásra szert tenned?

Gyakorlatilag nem volt szükség anyagi támogatásra. Én és kollegáim önként vállaltuk a nyári munkát, a hangszereket pedig részben ismeretségi körünkből, részben pedig a Gráci Egyetemtől vettük kölcsön. Az egyéb kiadásokat, mint pl. útiköltség, hangszerjavíttatás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat állta.

Kik voltak a kollegáid?

Leghűségesebb kollegám Bátki László (Bátki Márton édesapja) volt, aki amatőr hegedűsként végigdolgozta velem a nyarat. Munkánkat alkalmilag (1-2 napra, egy hétre) segítették hívatásos hegedűtanárok is, összesen több mint 10 hegedűtanár fordult meg nálunk az elmúlt 7 hétben, kiknek áldozatos munkájuk nélkül nem bírtuk volna el a projektet. Be kell látni, ezek az önkéntes erőkre építő keretkörülmények sok megalkuvást is maguk után vontak. Egy felől nagyon hiányzott egy hívatásos hegedűtanár konzekvens jelenléte, aki végigkísérte volna a gyerekek hangszertechnikai fejlődését, másrészt a tanításon túl számtalan gyakorlati feladat (mint pl. hangszerek karban tartása, kellékek beszerzése, események dokumentálása,  koncertszervezés) is minket kettőnket terhelt.

Hogyan kezdtétek a toborzást?

Nagyon spontán módon: kimentünk két hegedűvel a telep központját képező kereszteződésbe, elkezdtünk játszani, majd a körülöttünk összegyűlt gyerekeket meghívtuk a „Hangárba” (a Máltaiak bázisa a telep közepén), hogy bemutassuk a hegedűt, a csellót.

Két hegedűvel? Hogyhogy hegedülsz is?

Bolíviában megtanultam, hogy egy jó zenetanárnak mindenhez kell értenie, hiszen egy kis falusi zeneiskolában nem lehet minden hangszer tanítására külön embert fizetni. Bolíviában egy brácsista kollegámmal tanítottunk szolfézst, hegedűt, csellót, bőgőt, vezettünk zenekart és kórust.

Nem lehetett könnyű kialakítani a napi szintű próbákat.  Hányan jelentkeztek?

A toborzás hetén 15-20 gyerkőc gyűlt össze, akiket az általános hangszerbemutatás és éneklés után a hét végére osztottunk be csoportokba, és kezdtük meg a hangszeres oktatást. Két kicsi (6-8 évesek) és egy nagyokból (10-18 évesek) áll csoport alakult, egyenként 7-10 fővel.

Egy zenekarban nem lehet csak ímmel-ámmal ott lenni, hiszen a különböző szólamok egymásnak felelősséggel tartoznak. Említetted, hogy napról-napra nőtt a lurkók száma. Hogyan tudtátok kezelni ezt és az esetleges kimaradozásokat?

Igen, jól érzékeled a nehézségeket. A csoportok létszáma koránt sem volt állandó, még 3-4 hét után is mindig jöttek újoncok, akiket nem volt szívünk elküldeni, míg a korábbi, rendszertelenül járók lassan lemorzsolódtak. Ez főleg a kicsiknél ahhoz vezetett, hogy mindig újra elölről kellett kezdenünk, nem-igen lehetett látványos fejlődésről beszélni. Alapvető fegyelmi problémák is felmerültek, egy ponton komolyan gondolkodtunk rajta, hogy a hangszerek épsége érdekében feloszlatjuk az amúgy lelkes, de rossz magaviseletű kislányok csoportját. (Csodával határos, hogy csak három apróbb javítással kellett ez idő alatt hangszerészhez futnunk…)

Nagyok viszont szépen fejlődtek, velük összeszedtünk a nyár folyamán egy 12-14 darabból álló repertoárt, köztük olyan komoly darabokkal, mint „Hej, Dunáról fúj a szél”, „Fut a kicsi kordé” vagy Beethoven Öröm Ódája. Azt sajnálom, hogy a nyáron csoportunkban részt vett nyolc, amúgy ügyes, tehetséges fiatalból csupán három mutatkozhatott be a koncerten. Többi részben súlyos fegyelmi problémák, mások sajnos egy családi tragédia, haláleset miatt maradoztak el.    

Hogyan viszonyultak a szülők csemetéik döntéséhez?

Változó, de amennyire érzem, általában meglehetősen közömbösen. Számomra az is furcsa volt, hogy a múlt pénteki monori főpróba-koncertre is alig 1-2 szülő jött el. A szülők teljes mértékben szabadon hagyják a gyerekeket, így nem is nagyon voltunk kapcsolatban velük, illetve csak annyi időre találkoztam velük mégis, amikor a háznál kellett összeszedni az órát nem ismerő kisfiúkat.

A Szimfónia Program egy többéves projekt, aminek ez a nyári program csak a kezdete, kísérleti fázisa volt…

Igen, jó kilátásunk van rá, hogy a Szimfónia Program uniós forrásokból jövő évtől az ország más területein, akár 15-20 helyszínen is beindulhat. Monori programunkat egy első kísérletnek szántuk, hogy tapasztalataink alapján felelősséggel tudjuk előkészíteni a jövőre induló nagyobb szabású programot.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Huh, elég vegyesekkel. Először is azzal, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Persze, sokat hallottam cigány problémákról, beilleszkedési gondokról, de személyesen bele kóstolni, az egészen más.

Kezdem a pozitív tapasztalatokkal: nem volt nehéz belelkesíteni a gyerekeket a hegedű iránt! Mind alig várta, hogy kezébe foghassa, kipróbálhassa a hangszert, és közel két hónap után is azt látom, hogy büszkén újságolják jobbra-balra, hogy ők hegedülnek, csellóznak, és hogy a zenélés mostanra fontos színfoltja lett életüknek. Mint említettem, főként az idősebbekkel komoly eredményeket is elértünk, igazi tehetségekre is találtunk.

Kevésbé pozitívak voltak a tapasztalatok a megbízhatóság, a magaviselet, fegyelem területén. Sosem gondolkodtam korábban el azon, hogy a nyomornak milyen kihatásai vannak a személyiségre, milyen önzővé, követelőzővé teszi őket az élet minden területén („Ő miért…? Én miért nem…?” Az így kezdődő mondatok a leggyakoribbak a telepen). Számukra „mindjárt” nem, csak „most azonnal” létezik. Hiába mondom az ajtón dörömbölő gyerkőcnek, hogy délután 1-kor van órája, az órát nem ismeri, csak dörömböl újra, délután pedig nincs sehol. Sajnos – mint már érintettük – ezen a téren a szülőkre sem igen lehet számítani. További nehézség, hogy ismeretlenek pl. a „ha te nem maradsz csöndben, kiküldelek” jellegű elvont mondatkonstrukciók is, mindig csak én leszek a bűnbak, amiért kirakom. Azt hiszem, világos mire akarok kilyukadni: el lehet képzelni, hogy ilyen körülmények között mennyire szélmalomharc következetes, rendszeres munkával sikeres koncertre készülni. Aki pedig jelen volt kicsi koncertünkön, az tanúja lehetett: az sem evidens, hogy legalább színpadon, közönség előtt illik viselkedni…

A nyári kísérlet feladata volt, hogy felmérjük, sikeres-e az ilyen jellegű kezdeményezés, illetve feltérképezzük, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a jövőben induló nagyobb programnak. A sugárzó gyermektekinteteket nézve a program értelmét nem vonhatjuk kétségbe. Nehézségeket feltérképeztük, egyelőre több a nyitott kérdés, mint a már kipróbált, bevált megoldási javaslat, de reményeink szerint lassan ezek is csiszolódnak, körvonalazódnak.

És mi az elképzelés a folytatásról?

A Máltaiak kezdettől mondták, ha sikeres lesz a nyári kísérlet, előteremtik a folytatáshoz szükséges anyagi feltételeket. Mostanra már körvonalazódik, hogy kik lesznek azok a tanárok, akik ősszel is továbbviszik a monori programot. Sajnos engem visszahív a kötelesség Grácba, így a projekt jövőjét ki kell, hogy adjam a kezemből.

Hol lehet a tevékenységeteket nyomon követni, hol játsszátok még a koncertműsort?

A monori kísérletről a facebook-on nyitott „Szimfónia Program” oldalra töltöttünk fel fényképeket, videókat, rövid híreket. A tervezett nagy programról a Szimfónia Program hivatalos honlapján lesznek reményeink szerint elérhetők aktuális hírek. A programot ihlető venezuelai rendszerről „El Sistema Venezuela” kulcsszavakkal bőségesen találhatók információk, videók a világhálón.

Végül szeretnék még egy személyes kérdést feltenni. Honnan van ennyi energiád, hogy önkéntesként heteken keresztül éjt nappallá téve ezen az ügyön munkálkodj?

Hála Istennek a gráci egyetem teológus hallgatójaként az ottani egyházmegyénél elnyertem egy ösztöndíjat, mely adott annyi anyagi biztonságot, hogy ne kelljen fizetett munkával töltenem a nyarat. A magyar „El Sistema” kérdése Bolíviából hazatérésem óta élénken foglalkoztat, nem volt számomra kérdés, erre a kísérletre most szükség van, hát tettem (tettük) ami erőnkből kitellett a nemes cél érdekében.

   

Koncert előtt...

Az egyik közismert oldalról: 

Hét végén lesz a NAGY bemutatkozó koncertünk!!

Kicsit aggódok a "kölkökért"... A nyári szünetben könnyebben tudtam kijárni Monorra, de ez a hét nálunk is iskolakezdés. Most csak csütörtökön tudok kimenni... Remélem, nem árvulnak el a gyerekek a koncertig és lesz elég szerető tanár velük... Jelenleg Takács Hajnalka sincs itt végig és Szakszon Marika néni sem. Bátki Laci még húzza az "igát", és Szádeczky-Kardoss Géza is teljes erőbedobással. Szenzációsak!  De ez kevés... Legalább 4 tanár kell egyszerre. Ez már kiderült.

Remélem, sikerülni fog.

Nagyon szeretem ezeket a tüneményes kis csibész gyerekeket, a kitartásukat, lelkesedésüket, tehetségüket, a csillogó tekintetüket. Ahogy ott toporzékolnak nap mint nap a bezárt hangár előtt, hogy megrohamozhassák a hangszereket...

... nem lehet ezt pár szóval leírni... Majd előbb-utóbb összeszedem a gondolataimat...

Kíváncsi vagyok, mi lesz a koncert után?... Bízom Bátki Marci és Géza leleményességében! Köszönöm, hogy részt vehettem ebben a csodálatos munkában!!!

És örömmel folytatom!

Salamon Beáta

Zenekarozás

Zenekarozás... :-)

Zenekarozás Monoron, részletek... 

Örömóda... 

Ez épp egy vegyes csapat, főleg a kisebbek :-) 

Takács Hajnalka, Bátki László és Salamon Beáta foglalkozott aznap a gyerekekkel.

A hathetes program a végéhez közeledik... :-)

A film itt látható róla:

http://youtu.be/aMbrfiFcpw0

Harmadik hét - Összegzés

3. hét összefoglaló 

Szédítő sebességgel száguld az idő: Lezárult programunk harmadik hete is, ez ebben a formában már félidő! És igazából mondhatni, az eddigi inkább csak bevezető volt. Mostanra kezd a program formát ölteni, kialakulni, kik is a rendszeresen járók. Ezen a héten már vezettem névsort, kicsik kaptak naponta jelenléti matricákat, utolsó nap pedig minden nap járók kitartásukért jutalom csokit. A kisfiú ill. Kislány csoport 6-7, a nagyok csoportja jelenleg 10-12 rendszeresen járó főt számlál.

Tanárok 

Hála az Égnek ezen a héten már nem váltották a tanárok sem egymást olyan rapszodikusan, mint az előzőn: Marci és Laci mellett Takács Hajni egész héten velünk tartott, keddtől pedig újra jött Bea is hűségesen! Kedden besegített Varga Feri is, csütörtökön Szakszon Marika. Vendégünk volt továbbá Kupper András (3 ízben) illetve Antal Ilona is.

Fegyelem?

A hét első felében adódtak feszültségek nézetbeli különbségekből. Több szempontból keressük a középutat káosz és rend, szeretet és fegyelem között. Nem volt köztünk határozott konszenzus pl. arról, kaphatnak-e azonnal hangszert a kezükbe az új jövevények, illetve mennyire tartjuk magunkat következetesen az órarendhez, ha épp nem azok dübörögnek az ajtón türelmetlenül, akiknek órájuk lenne. 

Mindenféle konstelláció volt a héten, volt, hogy a káoszból spontán egészen szép pillanatok alakultak, nagyrészt azonban engem inkább irritált a fejetlenség, az egy légtérben három tanár körül általános hangzavarban történő 2-3 fős csoportokban tanítás, illetve ide-oda rohangálás, hangszerhez méltatlan hegedűnyikorgatás... Megdöbbenve tapasztaltam, úgy tűnt, ez a kollégákat nem, csak engem készített ki. Én inkább híve vagyok a központilag, együttes próbának, még ha ez fegyelmileg nem is mindig könnyű. Bizonyára szükség van erre is arra is, kell idő mikor önállóan próbálgathatják a hangszert, hisz otthon nem, csak itt gyakorolhatnak. 

Érdekes volt megfigyelni, hogyan érett aztán a belső fegyelem a hét második felében, hogyan kezdték maguk a gyerekek fegyelmezni egymást, hogyan érett bennük a komoly dolgozni akarás, és ennek feltételeinek védelme.

Első fellépés 

A hét minden bizonnyal legfontosabb eseménye első nyilvános szereplésünk volt: szerda este kivonultunk a gyerkőcökkel a telep központját képező kereszt tövébe, és adtunk egy mini-koncertet az érdeklődő teleplakóknak. Zömmel üreshúros kíséretekkel, menőbbek már dallamokkal is kísérletezve mutattuk be 4-5 darabnyi repertoárunkat. Szerintem bűbájosan sikerült ez az első bemutatkozás, de ezt ítélje meg az olvasó maga, videó található itt:

http://www.youtube.com/watch?v=tXQ3sF2EebU

Üröm az örömben, hogy nem volt annyi hangszer, mint gyerek, és ez vezetett némi megbántódásokhoz, a bántódás pedig pillanatokon belül alaptalan pletykákhoz. 

Épp elbúcsúztunk volna az alaposan megdicsért gyerekseregtől, mikorra összeverődött egy halom indulatos ember a hangár előtt, azzal vádolva Marcit, hogy mit képzel magáról, állítólag megütött egy gyereket. Ebben ugyan holmi kevés igazság volt, mégis, ha nem siet segítségére békítően egy-két Málta-dolgozó, a felháborodott apuka neki is esik. 

Úgy távoztunk a telepről, hogy csak remélni tudtuk, hogy a koncert sikere mélyebben maradt meg az emberekben, mit az azt követő incidens. Sajnos másnap reggel az ellenkezőjéről győződhettünk meg: az alaptalan vádak elfajultak, a bolhából elefánt lett, már rendőrségről, pszichológusról, mindenről beszéltek, a gyerekek pedig pontosan azt szajkózták, amit otthon hallottak mindenféle groteszk túlzásokról. A rákövetkező két napban több szülő meg-megállt az ajtóban, kémlelve a zeneórákat, hogy mi is folyik itt, nem-e verik itt a gyerekeket szóval mondhatom nagyszerű, rossz hírünk ment.

Rákövetkező napokban voltak, kik nem jöttek többé. Jöttek viszont új érdeklődők is, a szerdai jelenésünk és incidens ambivalens hatását érzékeltük: érdeklődés és bizalmatlanság különös keveréke.