2013. július 14.

Suzuki? Módszer?

Július 14. vasárnap

Egy kellemes XII. kerületi parkban ülök kb. 6-7 órán át, ez alatt egy füzetet teleírva a következő hat hét első vázlatos tervéről, gyakorlati- és zenepedagógiai-, illetve repertoárötletekről, megválaszolatlan kérdésekről, intézni valókról, szóval mindarról, ami már hetek-hónapok óta forog a fejemben, most bekerült egy füzetbe? 
Itt volt végre időm elmerülni jobban egy Suzuki módszertani jegyzetekben is. 
Úgy érzem, sok előítélet van a Suzuki módszerről. Én minél többet megtudok róla, annál jobban meggyőz, hogy van benne logika. Sokáig pl. egyáltalán nem értettem, miért kezd Suzuki egy olyan komplikált darabbal, mint "Twinkle-twinkle little star"(magyarul "Hull a pelyhes fehér hó" Kacsintás), de egyre jobban belátom, hogy zseniális kis darab ez. Mindjárt a 3. ütemben le kell raknia a 3 ujjat, így biztosítva a jó kéztartás (szemben az olyan iskolákkal, melyen 0-1 ujjal kezdenek, és utána építik fel a többit), és ebből kiindulva emelget fel egy-egy ujjat. Minden hang duplázva van, csak félhangonként van balkézben akció, így gyakorol aztán az egyes hangokon különböző ritmusváltozatokat (Twinkle-variációk). Ezekhez a ritmusokhoz vannak aranyos, gyerekbarát szövegek, amelyeket próbáltam németből magyarosítani, így lett a "Regentropfen-Blitz-Blitz" ritmusból "cikázik a villám", a "komm, Mama" ritmusból "Bóbita" stb. 
Ha valaki otthon van a Suzuki-módszer magyar változatában, és jobb fordításról tud, persze szeretettel várom a megjegyzés rovatban! Alapvetően meg is győzne hát Suzuki a "Twinkle" létjogosultságáról, de mégis micsoda dolog az, "Hull a pelyhes"-télapó csalogatót játszani nyár közepén?! Nincs más dallam, ami megfelelne a fent kritériumoknak?   
Suzuki előszeretettel kezdi az E- illetve A- és E-húrral, és bár én az E-húrt én igen érzékenynek és idegesítőnek tartom, de megértettem, hogy a karmozgás szempontjából ez a legkényelmesebb, és eltalálni is könnyebb, mint a középső D- ill. A-húrt. Mégis van egy nyomós érvem ellene: a csellónak nincs E-húrja. Ha zenekarban gondolkodunk, és csellistákkal együtt akarunk játszani kezdettől fogva, praktikusabb D-dúrral kezdeni.


Nincsenek megjegyzések: