Mese a hangszereinkről

Laci!

Géza kéri, hogy a hangszerek beszerzéséről, javításáról, stb. is legyen valami a blogban.

Írsz róla?

Aki javítja a hangszereinket, az ő honlapját is odateszem - reklámnak... :-)

Nemessányi László: A MEGMENTŐNK! :-)

Nov.12. Bátki Laci

.....hangszer gyűjtésről is hogy szó essék, hát tessék.  

Mikor a GRÁCI csapattestek 1713 szeptember 6-án visszavonultak , mindössze egy nagyágyút hagytak maguk után. ERŐS ÁGOST kihátrálása és a lengyel örökösödési háború megindulása kérdésessé tette a további ütközetek kimenetelét.

(A Grácból kapott kölcsönhangszereket vissza kellett adnunk ) a szerk.

Hasonló volt a helyzet a donyecki CÁR-ÁGYÚVAL  ( méretét érdemes megjegyezni : hossza 5,5 méter, átmérője 1 méter, súlya pedig 40 tonna)   Amikor megpróbálták csatarendbe állítani ,  I. Fjodor cár igencsak meglepődött , hogy a beleillő óriási ágyúgolyót  egyik katonája sem tudta megemelni.   .( az ÁGYÚT később sem tudták használni, jelenleg a KREML múzeumában őrzik)                                                          

Továbbá ott volt még III. (JÓ) FÜLÖP burgundiai herceg által II. (ERŐS) JAKAB skót királynak adományozott öt darab tüzérségi ágyú, amikkel  az volt  a gond, hogy túlságosan messzire hordtak   (lőtávolságuk 2 mérföld=3,2 kilométer).  Amikor megcélozták az ellenséget, a szépen ívelő ágyúgolyók messze az angol állások mögött  értek földet. Az ágyúk másik hibája az volt , hogy kisméretű katonák egyébként sem bírták megmozdítani őket. 

(a megmaradt hangszerek túl nagyok és túl rossz állapotúak voltak) a szerk.

Így aztán III. (JÓ) FÜLÖP burgundia hercege erősen el kellett , hogy gondolkodjon (ami mindig nehezére esett), mivel II. (ERŐS) JAKAB skót király fogához verte a garast, és a katonák pedig követelték illő zsoldjukat.( mellesleg nem kis gondot okozott, hogy FÜLÖPÖT és JAKABOT távoli rokoni kapcsolatok fűzték össze, ami a helyzetet nem könnyítette)  II. JAKAB  úgy döntött, hogy a fegyverre szánt pénzt inkább zsoldra költi, így az ütközetek tovább folytathatók. 

1713 szeptemberében III. (JÓ) FÜLÖP döntő lépésre szánta el magát. Mivel kellett a használható, könnyű fegyver és további osztrák segítségre sem lehetett továbbiakban számítani, útnak indult, hogy támogatást szerezzen. 

Eljutott a NAGY PÉTER cár által is jól ismert VIII. NEMESSÁNYI (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR fegyverműhelyébe, aki felajánlotta segítségét és megígérte, hogy bármennyi kézi fegyvert hajlandó kiönteni. Míg a nagyágyúk üzemeltetéséhez 300-400 emberre, mozgatásához 60-80 szarvasmarhára volt szükség , addig az új,kézifegyverek mozgatása szinte gyerekjáték.                                                                         

III. (JÓ) FŰLÖP és VIII: (JÓSZÍVŰ) NEMESSÁNYI KAZIMÍR  aztán egyességre jutottak és KAZIMÍR annak rendje és módja szerint le is szállította a gazdagon díszített könnyű fegyvereket.  JÓSZÍVÉT dícséri, hogy számos kölcsönkardot is biztosított a hadsereg számára (amiért az ÚR áldása és  II . (ERŐS) JAKAB skót király vigyázó szeme legyen rajta) 

(Nemessányi László hangszerkészítő mester jó szívének köszönhetjük, hogy kaptunk pár pici hegedűt és gyönyörűen rendbe lettek hozva a hangszereink. Köszönjük utólag is!!)  szerk.                               

Eközben I.(JÓLELKŰ) MATILD hírét vette, hogy SZOB városában az ELLENSÉG által hátrahagyott fegyverek hevernek  elhagyottan.  Bár a fegyverek némelyike számos emlékét viselte sok régi csatának, (JÓSZÍVŰ) KAZIMÍR ezeket is megújította és segedelmével III.(JÓ) FÜLÖP a várfalak réseinek betöltésére használta.

(A szobi zeneiskola leselejtezett pici hangszereit megkaptuk, Nemessányi László azokat is helyrehozta nekünk. Szakszon Mari ötlete volt őket megkeresni. Köszönjük!) szerk.

Említést érdemel még VITÉZ CSOÓRI SÁNDOR nemesi kardja, amely évekig becses dísze volt       I.NEMESSZÍVŰ BEATRIX kastélyának. 

A kard csodatévő , élét sosem vesztette. 

(Csoóri Sándor muzsikustól is lett egy 3/4-es kölcsön-hegedűnk.) 

                                     

Nem szabad megfelejtkezni III:(JÓ) FÜLÖP nemes barátairól, (ZONGORÁS) MAGDÁRÓL és (NEMES) HUNYADI LÁSZLÓRÓL, kik ősi,címeres , családi kardjukról lemondtak és azt a hazának ajánlták. Az ÚR áldása legyen mindnyájukon, soká éljen Skócia királya!!!!

(Üzenet a királynak: ...a katonák a zsoldot várják...)          

XIII. (SUTTOGÓ)  HENRIK

-----------------

Hehhehhe!!! :-)

Ugyanerről egy nagyon tömör "magyar" leírást?

Mert ezt így csak mi értjük. Ha kiteszem, utána lehetne a megoldást írni. Legalább a neveket le kéne fordítani...

Mint szómagyarázat, ki-kicsoda.

:-)

Beja

Pici cselló kellene

 Nov. 10. Szűcs Juli

Nekem is szükségem lenne pici hangszerekre, legalább kettőre. 
Kéne egy negyedes és egy feles cselló. 

Ugyanis hozzám is jött két pici aranyos óvodás kislány, (egyik Lució húga, Karmen) akikkel nem tudok érdemben foglalkozni, olyan nagy nekik a cselló.
Különben a múlt csütörtökön kb. 5-6 gyerek jött hozzám csellózni, Lución kívül, próbálok velük is érdemben foglalkozni, csak túl nagyok a hangszerek, ezek meg picik. 
Luciónak hoztam két cselló duót, egy Mozartot (Varázsfuvola ária ), és egy Beethoven örömódát. A Mozartnál a felfelé-staccatót tanuljuk, nagyon-nagyon figyel, és utánoz, de a jobb keze még nem elég laza ehhez.
A többi gyerek , aki jön, igazából hegedül és csellózik, és ez elég nehéz nekem, mivel teljesen át kéne állítani a jobb kezét és ez elég nehéz. 

A gyerekek aranyosak, kíváncsiak és ami a legfontosabb nagyon lelkesek. Nagyon jó érzés, mikor megjelennek ragyogó szemekkel, mosolyogva az ajtóban, és alig várják, hogy csellózzanak! 
Remélem, hamarosan mással is tudunk felmutatni valami eredményt, nem csak Lucióval!

Ovisok is vannak

Nov. 10. Szakszon Marika

Sziasztok!

Csütörtökön 14 lurkóval foglalkoztam.

Márk, aki egy héttel előbb csak engem nem szeretett, a legjobb növendék.

Mindent megcsinál, két nagysággal kisebb hangszerre cseréltünk, szó nélkül.

Szomora úrral is összedolgozunk.

Négy pici óvodás van, csak hegedű kellene,szófogadó rendesek.

Nem találtam a kék füzetet, amit a kottás papír zacskóba tettem, Hajnival együtt elölről - hátulról írtunk bele. 

Mari

Második hét - Összegzés

Megint eltelt egy hét! Kezdem érezni a bőrömön, mennyire rövid idő a tervezett 6 hét?

Mivel is teltek az elmúlt napok?

Második hét összegzése

Nagyvonalakban tartottuk a múlt pénteken már kialakult órarendet: 10-re jönnek a nagyok, 11-re a kislányok, délután 1-re a kisfiúk, 2-re pedig ismét a nagyok (bár általában értendő mindez átlag 20 perc csúszással). A csoportonként átlagban 8-12 fő, bár még mindig kissé kialakulatlan a létszám: Sokan rendszertelenül járnak, és még mindig meg-megjelennek új arcok is. Így napi kb. 30 gyerekkel/fiatallal foglalkozunk, de ha rendszertelen látogatóinkat is beleszámítom, 40-45-en is megfordultak a foglalkozásokon.

Bevallom, lévén igen rossz az arcmemóriám, én egyelőre képtelen vagyok számon tartani, ki volt rendszeresen, ki nem, és hogy egy-egy arcot először látok, vagy csak épp hiányzott pár napot. Az első napokban tudatosan engedtük, hogy szabadon jöhessenek, ismerkedhessenek a hangszerekkel, de aztán úgy érzem nagyon ügyetlen volt, hogy egész mostanáig halogattuk a névsorkészítést, csak jövő héttől vezetünk jelenléti ív. 

Tanárok 

Jelenleg én (Géza), Marci és apja Laci voltunk egész héten fixen, vagyis 3 amatőr hegedűs. 

Nagyon fontos azonban főleg most az elején, míg a hangszer- és vonótartás stabilizálódik egy profi hegedűtanár jelenléte is a projektben. Ezt az igényt csak nehézkesen, hosszú telefonálgatások árán sikerült megoldani a hét legtöbb napjára: 

Egy hét alatt három hegedűtanár segített be 1-2 napra: Múlt pénteken Salamon Bea, e hét keddjén Borsos Ági, szerdán és csütörtökön pedig Molnár Timi ugrott be. Eddig Marci is majd minden órán velünk tartott, bár kezdjük érezni, hogy muszáj lesz őt kissé tehermentesíteni, hisz ő teljes állásban vezeti a Málta programot, és minden velünk töltött óra számára ehhez pluszban jön hozzá, és most, hét végére feltornyosultak számára a teendők. Attól tartok ez hosszú távon nem fog neki menni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy három tanár minimum kell ahhoz, hogy úgy ahogy urai legyünk a helyzetnek.

(Elgondolkodtató, hogy Venezuelában egy tanár 15-20 fős csoportot is tanít. Ez persze hangszer-pedagógiailag is erősen megkérdőjelezhető, de nálunk már csak fegyelmileg sem lenne elképzelhető. Ez vajon kulturális különbség (a cigánygyerek ilyen) vagy mi nem vagyunk kellő kép a helyzetünk magaslatán) 

Hangszerválasztás: 

Ezen a héten még az is nyitott volt, ki fog csellózni, ki hegedülni, még lehetett próbálgatni ezt is, azt is. Így kb. 15 kicsinek és nagynak tanítottam a hét folyamán csellótartást, lábállítást, vonófogást, karsúlyt stb. 

Őszintén... rég elvesztettem a fonalat, ki volt nálam, ki nem? A hét végére lassan kialakult, ki lesz az a 9-10, aki a cselló mellett marad. Nagyon bízom benne, hogy jövő hétre valóban lecsendesedik a vita, és végre nem kell minden nap előröl kezdeni mindent. 

Mit tanultunk a héten?

Nagyokkal 

a skip to my lou mellett tanultunk egy további verbunkos nótához üres húros kíséretet (Pejtsik: Gordonka ABC-ből vettem). 

Tanulgattuk az üres húrok öt vonalon való elhelyezését is, egész addig, míg valamelyik gyerkőc le nem nyúlta a táblafilceket. Azóta nem tudunk a táblára írni, így egyelőre ennyiben maradt hát a kottaismeret okítás.

Elkezdtünk foglalkozni a bal kézzel, is. Én Suzuki szerint próbáltam (felrakva mindhárom ujjat, majd Hull a pelyhes szerint 3. 2. 1.-t fel-felemelgetve), bár ennek a csoportos tanítása első próbálkozásra kudarcba fúlt. Érzem, kissé felelőtlenség úgy alapozni meg a hangszertechnikát, hogy mi, állandó tanárok sosem tanítottuk még, a beugró hegedűtanárok pedig nap mint nap más és más elképzeléssel próbálják megközelíteni a feladatot. Nekem nagyon tanulságos, mindenkitől van mit tanulni, de hiányzik az egységes koncepció, és ez a gyerekeknek (meg nekem is) nem kis kavarodást okoz. Bal kéz tartás legtöbbeknél továbbra is kialakulatlan, megoldatlan probléma.

Suzuki gyakorlatok mellett tanulgattunk süss fel nap-ot, hull a pelyhes-t, Boci-boci-tercet de nem mindenkinek egyformán megy, ezek még messze vannak a koncertérettségtől. Egy-egy a nagyok közül már Lacival külön tanulgatott ezt-azt, már hallás után elpöcögnek 3-4 egész komoly dallamot is. 

Kicsikkel 

még nem olyan látványos az eredmény. Egyenletesen menetelés, tapsolás, levegőbe ritmusvonózás már szépen megy, hangszeren még csak részben jutottunk el csoportosan az egyenletes negyedekben pengetésig, vonóhúzásig (Hungarsca-kíséret). Most hét végén összegezve tudatosul bennem, hogy mióta hangszert vettünk a kézbe, az éneklést elhanyagoltuk. Jövő héten erre is kell figyelni. 

Sok alapkérdés merül fel, lassan körvonalazódnak nézetbeli különbségek, melyekre keressük a közös nevezőt. Ilyen kérdésen, hogy hol az egyensúly a poroszos fegyelem, és a kultúrájukhoz alkalmazkodó, szeretett teljes foglalkozás között. Mi a feladatunk? Rendre nevelni őket tűzzel, vassal minden áron, vagy alkalmazkodni, elfogadni az általános zűrzavart? Mennyit hagyjuk őket általános hangzavarban próbálgatni a hangszert, mennyiben várhatunk el fegyelmezett, vezényszóra kezdést, elhallgatást? 

Egy másik kényes kérdés volt, hogy kaphat-e mindjárt hangszert a kezébe egy új jövevény. Nekem az a természetes, hogy a hangszer szent, és megérdemel annyi tiszteletet, hogy csak néhány nap megfigyelés után, tanári kéz segítségével vegyék először kézbe. A gyakorlatban azonban hiába magyarázom, hogy érzékeny hangszer a hegedű, ígértetem meg vele, hogy csendben leül, és figyel, amint hátat fordítok, már kapja fel valamelyik hangszert. Mint valami narkós az elvonókúrán, úgy kap remegő kézzel, hogy hadd húzza ő is. Egy felől tök jó, hogy ilyen lelkesek, de valósággal a szívbaj kerülget, mikor valamelyik ma először látott gyerkőcöt látom, amint rohangál a kis hegedűvel és reszeli a húrokat. 

Azt érzem, mi kollégák sem képeztünk kellő következetességgel egységfrontot, Laci egyesekkel engedékenyebb volt, aztán jön persze a ha neki szabad, akkor nekem miért nem?? című dominó elv, és összeomlik a rend. Azt hiszem, jövő héttől már lezárjuk a jövés-menést. Tanultunk már annyit, hogy újonnan jövők már nehezen tudnák behozni. Aki most jön, azt felvesszük a várólistára, és értesítjük, ha úgy alakul, hogy új, kezdő csoportot tudunk indítani. (Ez az elhatározás, de tudunk a gyakorlatban ilyen kemények lenni?) 

Egy másik kérdés, szabad-e bejönni kicsiknek a nagyok órájára hallgatni? Hát persze, örülnék neki, ha csendben leülnének, és figyelnének, hisz sokat tanulhatnának így meg. No de dehogy tudnak csendben ülni és a háttérben megy a zsibvásár, meg tűnnek el a szivacsok, gumik, filcek (addig jó, míg csak ezek).

Általános a cirkusz az ajtó körül: ?hadd jöjjek be! Csendben leszek!? (na persze!). Egyesek olyan spontán jönnek: ő most van itt, és most akar hegedülni. Mondom a 8-10 éves fiúnak, de hát neked majd délután 1-kor lesz órád, de nem, a délután 1 számára egy elvont fogalom, 5 perc után újra dörömböl, hadd jöjjön be. 

Most én vagyok a fafejű kiképző őrmester, amiért csinálok egy órarendet, és ahhoz tartom magam? Lehet, hogy lehetne másképp is? Itt vagyok, nem tervezek, aki jön, tanítom, aki gyakrabban jön többet fog tudni, aztán majd lesz valami? Vagy céltudatos, tervszerű rendszerben készülünk koncertre, később turnéra? 

Mi a feladatunk? Alkalmazkodni az ő kultúrájukhoz, igényeikhez (tervtelen, kusza tanítgatás), vagy próbáljuk őket szelíden rájuk erőltetett struktúrákkal kiemelni abból? Sok ilyen kérdés forog a fejemben, venezuelai rendszerről, zenekarról, mint a társadalom iskolájáról, kulturális különbségekről, meg olyan divatos fogalmakról, mint felzárkóztatás meg integráció, és hogy egyáltalán pontosabban mi is a cél, és erre mennyiben alkalmasak az eszközeink? Majd ha megérettek a gondolatok, írok róluk többet. 

A hét vége felé fejünk fölé nőttek a teendők, Marcinak a máltai munkák miatt, Laci meg én pedig ki kell, hogy kúráljuk magunkat, már egyikünknek sincs hangja, így a pénteken megengedtünk magunknak egy szünetnapot. 

Ezt részemről Hepke András hangszerész műhelyében töltöttem, így végre el is készültek az első barkács-hegedűk! Két húrral (D-A), test nélkül, de egész használhatóan szólnak! Anyukám úgy belelkesedett az első prototípust látva, hogy egy ültő helyében megtanult rajta hegedülni (vagy mondom inkább úgy, behozta, sőt lekőrözte a telepi növendékeinket). Tegyük hozzá, jól elszórakoztatott a hegedűkészítés, de a összeszámolom az anyagköltséget (vonó 5000Ft, 2db kulcs 2x 400Ft, húrok 800Ft a ráfordított nem kis munkáról nem is beszélve) a végén így is 7-8000Ft-nál tartunk, 15000Ft-ért meg már lehet kapni igazi tanuló hegedűt, tokkal, vonóval.

Segítség!

Segítség!

Most, hogy elkezdtünk hangszeren játszani, könnyen elképzelhető, hogy az érdeklődés is meg fog ugrani! Szívesen lépést tartanánk a nagyobb létszámmal is, jó lenne, ha senkit sem kellene elküldenünk. Ehhez viszont több tanár és több hangszer kell. Ezért várunk minden felajánlást!

Önkéntes tanárok

Lelkes, főleg hegedűtanárokat várunk szeretettel!

Ha valakinek zeneovizni volna kedve, arra is lenne igény a Játszóházban. Az lenne a szép, ha velünk összehangolva tanítaná valaki az óvodás korúakat, akik ugyanazokat a dalokat tanulnák, mint mi hangszeren, és énekhangjukkal, táncukkal akár augusztusi koncertünket is színesíthetnék, illetve majd néhány év múlva már megbízhatóbb alapokon kezdhetnének hangszereken játszani. 

Hangszerek

A helyzet jelenlegi állása szerint feles, negyedes hegedűket keresünk nagy számban (egyelőre kb. 10-15 hegedűt), de szükség lenne konkrétan egy egészes csellóra, és jó lenne egy bőgő is! Továbbá ha valaki tud tanácsot adni, barkács-hegedűinkhez honnan tudunk vonót kölcsönözni, vagy olcsón venni, azt is megköszönjük!

Első hét! Kezdődjék hát! - 3. nap

Július 17. szerda

Ma 20-22 érdeklődőt hegedültünk össze, köztük sok új, óvodás korú poronttyal. Így az óra is kissé fejetlenségbe torkollott. Próbálgattunk fa rudakon, ceruzákon vonófogást gyakorolni, de már a fa rudakon is összevesztek. Mi lesz a hangszerekkel! 

Délután aztán néhányan a nagyok közül - amíg nem jutottak számítógéphez vagy csocsó asztalhoz - segítettek nekem kartonból fedőlapokat vágni, ragasztani (vékony a karton, duplázni kellett). 

Monorról mentem egyenest hangszerboltokban árajánlatokat kérni barkács-hegedű tartozékra: húrokra, kulcsokra, vonókra. A kínai hangszerbolt 4-kor már bezárt, a Folk hangszerboltban húrkészletre 900Ft, kulcsra 500Ft/db, vonóra 5000Ft-os ajánlatot kapok.

Olvasók: ha valaki tud olcsóbb vonó ajánlatot barkács-hegedűhöz, szóljanak! 

Este aztán ismerkedem a neten a tőlem távoli kultúrával: Mága Zoltánnal, 100 tagú cigányzenekarral, L.L. Junior, dolce vita senorita stb., szóval, akiket a cigány ifjak példaképnek tekintenek, hátha találok köztük valami pedagógiailag felhasználható értéket is.

Első hét! Kezdődjék hát! - 2. nap

Július 16. kedd

10 órakor megint kivonultunk Marcival a kereszteződéshez, a kereszt tövében megint rázendítettünk az Ungaresca-ra, összemuzsikáltuk az ifjúságot. Ez a szertartás aztán állandósult a hét folyamán. (Nem véletlen nyomatjuk az Ungarescat, ragadjon jól meg a fülükben, hisz egy héten belül, ha már egyenletesen tudnak húzni egy üres húrt, ez lesz első "darabjuk".) 

Ma a cselló bemutatás volt a főattrakció, összehasonlítottunk a hegedűvel, meghallgattuk, hogy mit jelent az, hogy 3 húrja ugyanaz, de mégis más (mit jelent az, hogy oktáv különbség). Tanulgattunk továbbá olyan ritmusokat, mit pl. cikázik a villám, meg bóbita, meg fut, robog a kicsi-kocsi, visszatapsolni, felismerni (4 sarok, 4 ritmus), szellemhegedűn játszani (Suzuki után szabadon), és énekeltünk az egy boszorkáról, meg a három fiáról. (Hú de ciki: ott jöttem rá, hogy elfelejtettem a szöveget, s rosszul tanítottuk! Azt most pár nap után ember legyen a talpán, aki kiveri belőlük, hogy nem "egyik iskolába megy", hanem "iskolába JÁR"). A mai órát is "mozi" zárta (a tegnapi videó újra, hadd menjen fülükbe a zene).

A létszám ma is a tegnapihoz hasonló volt, zömmel, ha nem is kizárólag, ugyanazokkal a gyerekekkel. 

Ebéd után elmentünk a 100-as boltba anyagbeszerző-körútra. Vettünk hegedű-barkácsoláshoz kartont, ragasztót, ollót, dekorációhoz festéket, zsírkrétát, vállpárnának fürdőszivacsot, gumit. Hihetetlen mi minden "hangszeralkatrészt" beszerez az ember egy ilyen vegyesboltban . Csupán damilért (vonószőr) és farúdért (pótvonó) kellett továbbállni, de azokat is beszereztük rövidesen Monoron. Kani kollégánk, az ezermester mindenes pedig, igaz most fél keze gipszben van, mégis elvállalta, hogy elintézi a falécek kifűrészelését.

Barkács hegedű

Részben szintén Suzukitől, részben a venezuelai videókról vettem a barkács-hegedű ötletét:

Olyan barkácsolt hegedű (cselló) alakú tárgyakról van szó, melyet szívbaj nélkül mindjárt a gyerek kezébe lehet adni, nem szól ugyan, de tartást, egyenes vonóhúzást meg lehet rajta tanulni.
Ezt az ötletet egyébként Paraguayban fejlesztették tökélyre, hol szeméttelepről gyűjtött bádogdobozból, olajos hordóból barkácsolnak egyébként nem is rosszul szóló hangszereket! (Bolíviai önkéntes évem alatt volt szerencsém meglátogatni a műhelyt a Asuncion-i szeméttelep szélén). Hihetetlen, hogy a kényszer milyen leleményessé tesz! (videó)
Mivel mi sem leszünk kellő számú hangszerrel ellátva, gondoltam, barkácsoljunk valamit, ami olcsó, egyszerű, és talán meg is szólal, hadd húzzanak a többiek is valamit, amíg sorra kerülnek a hegedűvel.

Szereztem két maradék kb. 150-200cm hosszú, 20cm széles, 3,5cm vastag fadeszkát, ebből kitelik 14 hegedű J. Az elképzelésem szerinti barkács-hegedű lényege egy hegedű hosszúságú faléc, amelynek vastagsága kb. megfelel egy hegedűnyaknak. Ebből kell kifűrészelni egy hegedűformát oldalnézetből. Ezt a lécet akár fel is lehet húrozni (részletkérdések még konzultáció alatt vannak), és hogy esztétikailag is megnyerő legyen, kartonpapíron körberajzolunk, kivágunk, lécre ráragasztunk egy hegedű "fedőlapot", rárajzolunk f-lyukakat, esetleg ízlés szerint kifestjük. Ez a része gyerekekkel is megcsináltatható, ezzel is ismerkednek a hangszerrel. Nyílván, mivel ezeknek a hangszernek teste gyakorlatilag nincs, csak az hallja, aki játszik rajta (vagy nézzük optimistán: kitűnően alkalmas éjszakai gyakorlásra J).

Az első két hegedűnyi lécet vasárnap itthon kifűrészeltem, de nekem sok munka volt, így a többit szívesen elpasszolnám másnak...

A többi gondolatról, tervről majd írok később, mikor a megvalósulásra kerül a sor.

Első hangszereink

Július 11, csütörtök, Graz 

Liturgia vizsga 2-es (ez Ausztriában "jó" ) érdemjeggyel kipipálva! Ezzel a szemeszter végre lezártnak tekinthető! Koncentrációm középpontjában e pillanattól kezdve a ?Monori Zenemisszió? áll!

Este három csellót, két hegedűt + személyes cuccokat autóval hazaküldök. Mire jó a Grazi Magyarok telekocsi-levelezőlistája! 

Július 12, péntek 

Végre ? számos bürokrata kör után ? a Grazi Művészeti Egyetem hangszertárából kézhez kapom az ígért hangszereket:

9 hegedű (1 1/4-es, 3 1/2-es, 2 3/4-es, 1 7/8-os, 1 4/4-es)

2 cselló (1 1/4-es, 1 1/2-es)

Van két saját tanuló csellóm (1 1/2-es, 1 3/4-es), Marciéknak is lesz néhány elfekvő hegedűje, egy szó, mint száz: a terv alapját képező hangszerkészlet meg van! Juhéééé! 

Sigrid Wollinger, egy grazi hegedűtanár kollégám kottákkal és jó tanácsokkal pakol fel útravalóul (más szavakkal élve kifosztom a kottatárát, ő pedig fél óra alatt próbálja fejembe verni 30 év hegedűtanári tapasztalatait - zsong a fejem, agyam befogadóképessége véges).

Segítség

Természetesen elkél számos területen! 
Nem titkolt szándékunk az sem, hogy olvasóinkhoz olykor segítségért forduljunk. 

Mint írtam, a nyári program legalapvetőbb feltételei adottak: tizenegy-két hangszer, két állandó tanár. Ha azonban az érdeklődés nagyobb lesz - és ezt komoly okunk van feltételezni - hamar megkondítjuk a vészharangot! 

Ha valakinél elfekvő tanuló hangszerek vannak, amelyeket nem sajnál ilyen nemes célra kölcsönadni, ha valamely zenetanár kollégának volna ránk 2-3 napja (vagy tán 1-2 hete is J), hát ne habozzon, minden felajánlást, időráfordítást örömmel fogadunk és várunk! 

Olykor bizonyára fordulunk majd tanácsokért, ötletekért is olvasóinkhoz. Megbeszélés szerint szeretettel várunk hangszereket bemutató "vendégművészeket", együtteseket, illetve projektünk iránt érdeklődő vendégeket is.