Dec. 14. Salamon Beja
Ezt kitettem a
fészbukos oldalunkra, a blogon is landolnak nemsokára az írásaink.
Tegnap Pesten voltunk
velük, egy rendezvényen bemutatót tartottunk.
Tüneményesek voltak a gyerekek. A
régen összevissza rohangáló, hangos, állandóan vitázó, néha verekedő kis csapat
jól nevelten, csöndben, egymást szeretve osztotta egymás közt a hangszereket,
és várt a színpad mögött türelmesen.
Teljesen meghatódtunk tőlük...
Fegyelmezetten, kicsit lámpalázasan, de boldogan játszottak a színpadon.
Egy-két mosolygós simogatás megtette a hatását...
A kis műsor végén
voltak, akik még és még - műsoron kívül - megmutatták mit tudnak, szólóban.
Kikönyörögték
a közönségtől... és tőlünk...
Tüneményesek voltak.
:-)
Utána nagyon profi,
hidegtálas vacsorát kaptak.
Nem ismerték az ételeket, tőlünk kérdezgették mi is
ez meg ez. A majonézes salátától megijedtek, a tormakrémmel töltött sonkát
szidták, a hús nem érdekelte őket, a sajtból nem mertek enni. Sokan csak a
pogácsát eszegették félénken...
A legérdekesebb a
paradicsom volt számukra. Pillanatok alatt elfogytak a hidegtálat díszítő
"elemek".
Kólát is kaptak.
A
végén többen is odajöttek hozzám, hogy szomjasak, nincs-e inkább víz...
Tanulságos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése