El Sistema program a monori cigánytelepen

A cikk itt található:

http://www.vecseshirek.hu/2013/09/20/el-sistema-program-a-monori-ciganytelepen-video/

El Sistema program a monori cigánytelepen

Írta: Vecsés Hírek • 2013. szeptember 20. péntek

Venezuelában találták ki, de Monoron is működik már az a program, ami – a remények szerint – kiszakíthatja a szegénységből a nehéz sorsú gyerekeket.

Tavaly nyáron számoltunk be, hogy elkezdődött Szimfónia Program néven  a híres venezuelai zenekar-pedagógiai módszer magyar változatának kidolgozása,idén júliusban már  a gyakorlati oktatás is folyt a monori cigány telepen.

Az El Sistema koncepciója szerint a zenekarba belépéshez nem szükséges biztos hangszeres tudás, az a lényeg, hogy az együtt zenélő gyerekek segítsenek egymásnak. Az összetartó közösség megteremtése, az egymás iránti figyelem fejlesztése, a csoportmunka és a közös öröm áll a program homlokterében, mely egyben fegyelemre tanítja a gyerekeket és növeli az önbecsülésüket. A több mint három évtizedes múltra visszatekintő rendszer sok százezer olyan venezuelai gyermek számára kínál ingyenes és intenzív zenei képzést, akiknek többsége nagyon szegény környezetből származik. Egyikőjük, Gustavo Dudamel karmesterként futott be és jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikusok zenei igazgatója.

A monori El Sistema nem kizárólag romagyerekekről szól

Ez a történet hét éve kezdődött, amikor a Máltai Szeretetszolgálat a monori cigánytelepen belekezdett a Tabán Integrációs Programba. Ezzel párhuzamosan, de ettől függetlenül kezdett el foglalkoztatni, nagyjából 5 éve, hogy talán Magyarországon is meghonosítható egy szociális program, amelyben a zene és a zenélő közösség a kulcs ahhoz, hogy saját ambíciójuk révén kiszakítsuk a szegénységből a nehéz sorsú gyerekeket.” – számolt be róla az Fn24.hu.

Az ötlet mellé érkezett Szádeczky-Kardos Géza  aki korábban Bolíviában nevelte – az El Sistema elvei alapján – a zene szeretetére a gyerekeket és érkezett sok önkéntes, zenetanár, így idén nyáron, Monoron megszólaltak a Grazból kölcsönkapott hangszerek.

Pénz ugyanis nincs. Hiába gründolja a projektet egy kormánypárti képviselő, hiába állt az ügy mögé Hoffmann Rózsa, Balog Zoltán és Orbán Viktor is, ami eddig létrejött, az mind saját erőből történt. Ráadásul, mint oly sok működő program esetében, megjelent a féltékenység.

„Attól félnek, hogy forrást vonunk el a zeneoktatástól, vagy azt gondolják, hogy ez a módszer, ami – hangsúlyozom – szociális célú, kárt okozhat a mai zenepedagógiának, és tönkreteszi a Kodály-módszert, amely annyi tehetséget, zseniális művészt adott az országnak. Van, aki nem hiszi el, hogy ez a kettő nemcsak, hogy nem zárja ki egymást, de egymást erősítik” – mondja Kupper András, aki maga is zongorázik, de a zenetanításban nem vesz részt: „mert ahhoz én kevés vagyok”.

A monori El Sistema nem kizárólag romagyerekekről szól. Elsősorban a szegény családba született gyerekekre koncentrálnak, de nem zárnak ki senkit. A módszer egyik kulcseleme, hogy a gyerekek megízleljék az együttzenélés örömét, hogy minél több fellépéssel, minél több sikerélményhez juttassák őket. Ezért a projektben részt vevő gyerekek mindenütt ugyanazokat a darabokat tanulják és azokat egymással is el tudják játszani. Így élhetik meg akár a külföldi diákokkal való közös játék élményét is.

Kupper szerint Monor csak a kezdet. „A legnehezebb helyzetben a borsodi és az ormánsági térségek vannak. Azt tervezzük, hogy ezeken a helyeken próbáljuk ki a módszert néhány iskolában.”

A monori ”próbahetek” pedig azt igazolták, van létjogosultsága a programnak. Sikerült hangszert adni a gyerekek kezébe, és sikerült a produkció, amelyért dolgoztak egész nyáron át.

A monori hat hét

Néhány lelkes önkéntes nyáron kiállt a telep közepére hegedülni, és a köréjük sereglett gyerekcsapatot magukkal hívták a máltai közösségi házba. Ott aztán kölcsönkapott, illetve papírból és fából barkácsolt hegedűket, csellókat, brácsákat adtak a kezükbe, s megindultak a próbák.

Ritmusgyakorlatok (tapsold velem), türelemjátékok (ne vedd ki a kezéből a hangszert) és valódi hangszertanulás: Egy boszorka van, Aki nem lép egyszerre. Három hét alatt kialakult egy 30 gyerekből álló csapat, akik napi szinten zenélnek, szorgalmasan járnak a próbákra, odafigyelnek, koncentrálnak.

A nagyobbaknak nem volt elég a délelőtti zeneóra, így ők immár napi két alkalommal hegedültek, külön kérésükre a Keresztapa főcímdalát is megtanulhatták. Aki mostanában a telepre érkezik, azt fülig érő vigyorú gyerekek veszik körül: Tanulok ám hegedülni! Két órát gyakoroltunk, úgy elment az idő, észre se vettem!

Egy koncertünk a telepen már volt, s nemcsak szüleiket vonzották maguk köré a kis zenészek, hanem a telep apraja-nagyja köréjük gyűlt, és ámulva hallgatta őket.