Július 19 péntek
Ma Laci megint autóval jött, és hozta magával Salamon Beát! Egy igazi hegedűtanár! És nem is akármilyen!! Népzenei és VII. kerületi tapasztalatokkal rendelkező! Ez már igazi álom csapat: NÉGY TANÁR!
Mire Laci Beát is, engem is összeszedett, jó 20 perc késéssel érkeztünk a telepre, de talán mondani sem kell, hogy az ilyen itt nem számít, az órát úgysem igen ismerik/használják a telepen.
Elvileg a kisfiú csapatot rendeltük 10-re, de közülük egy sem volt a közelben, türelmetlenül várták viszont a folytatást a nagyok. Spontán felcseréltük hát a két csoportot, suttogó propagandával pedig megüzentük a fiúknak, hogy jöjjenek ebéd után.
Félrevonultam két csellista-jelölttel (Misi és Lurszio?), míg a többiek a három hegedűssel próbálgatták az üres húrokat. Az óra második felében már egyesített erővel bátorkodtunk neki az Ungaresca üres G- és D-húron bordun-kvinttel való kíséretének, először egyenletes negyedekkel, majd ti-ti-ta -variációval.
Jókora csúszással folytattuk az - elvileg 11-re érkező - kislányokkal. Vonófogás, ritmus játék, első ízben igazi vonóval, majd mindjárt üres húr húzás hangszeren. Itt is akadt egy-két csellista jelölt, bár a döntést meghagytuk jövő hétre, most még szabad ezt is, azt is próbálni.
Bár ebédre nem sok idő maradt, mégis megtudtuk ez alatt, hogy a "Szigeti veszedelemnek" 1566 sora van, és hogy miért nem volt érdemes a töröknek megkerülni a végvárakat (hiába, Endre bácsi javíthatatlanul történelemtanár), arra viszont már nem volt alkalom, hogy megbeszéljük, mit tanultunk a délelőttből, hogyan csináljuk jobban délután.
A fiúk csapata 1-kor kissé elevenebb volt, és csapódott hozzájuk néhány újabb kisfiú, akiket sose láttam korábban. A menetrend a délelőttihez hasonló lett volna, csak a fejetlenség volt nagyobb. Előzetes egyeztetés híján nem volt egységes a négy tanár között, mit engedünk, mit nem, így sok rendetlenségnek adtunk teret. Muszáj, hogy valahol élesen meghúzzuk a határt a Játszóházas gyerekek és az iskolás, hangszeresek között, és csináljunk alternatív éneklős, táncolós, (esetleg barkács-hegedűs) Játszóház-programot.
Megígértük a lelkes nagyoknak, hogy délután folytathatjuk, így levegőt venni sem volt idő, jöttek ők, mire spontán elő is vettem a következő ötletet a tarsolyból: "Skip to my lou" angolszász dallam két üres húros kíséretét:
Ezt a feladatot is ügyesen vették, így - Bea javaslatára - mindjárt megtanultuk a dallam ritmusára is, majd Bea prímásunkra figyelve játszottuk lassan, gyorsan, szélsőséges tempóingadozásokkal, és a legtöbben vették is a lapot!
Azt hiszem, maradhatunk is ennél a spontán alakult napirendnél: ha a nagyok bírják figyelemmel, hát miért tartsuk őket vissza? Jöjjenek napi kétszer, 10-kor és 2-kor, hadd haladjanak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése