Első hét! Kezdődjék hát! - 1. nap

AZ AKCIÓ KEZDŐDIK!!!

 A terv értelmében az első hetet kötetlen ismerkedésnek szántuk: hangszerbemutatás, filmvetítés, taps, ének, tánc, kedvcsinálás: ekkor még minden kötöttség nélkül jöhet bárki. A konkrét csoportok, komolyabb órarend, rendszeres munka feltételei a hét végére alakuljanak ki, akkor kezdhetjük második héttől a hangszeres foglalkozást.

Hogy is alakult a gyakorlatban ez a hét?

Július 15. hétfő

Kőbánya-Kispestnél felülök a monori vonatra. Volt egy kis kavarodás: Marci mégis csak másik vonatra szállt, így hát Monorra érkezve találkozunk csak. A vasútállomástól a központon át 20 perc séta a cigánytelep. Közeledve, már az utcán megszólítja Marcit egy-egy ismerős, nem látták még hegedűvel a vállán . Ezzel a suttogó propaganda meg is indult: Lehet majd hegedülni tanulni! Marci kollégái köszöntenek bennünket a "hangárban", a Máltai Szeretetszolgálat monori "főhadiszállásán". A terep nem teljesen idegen nekem, az elmúlt év folyamán kétszer már vendégeskedtem itt és a közeli "Játszóházban". 

Marcival be is fészkeljük magunkat az irodába, rengeteg megbeszélni valónk van. Én a füzetnyi tervemről, ő a hangár hétköznapjairól beszél. (Röviden: du. 2-től jönnek gyerekek, van tanulószoba, csocsózás, számítógépezés, olykor kézműves foglalkozások, illetve 1-től pár házzal odébb kicsiknek Játszóház.) Két óra alatt a megbeszélendő témák töredékét érintettük csupán. (Marci fontos ember itt a telepen, kb. 5-10 percenként megszakítanak bennünket valami halaszthatatlan üggyel, telefonnal.) 

Na meg aztán elő a hegedűt: tudod-e még az ?Ungaresca?-t fejből? d-d-r-d-d-s,-s,-lta-d-d-r-d-s,---s,--- stb. 2-3-szor eljátsszuk, aztán jól van, mehetünk: 12 előtt ebédosztás van az iskoláskorú gyerekeknek, sorban állás közben kiállunk két hegedűvel "szórakoztatni" őket: "Ebéd után lehet jönni, megmutatjuk a hegedűt!" 

12-kor bezár a hangár, ebédelnek a Máltaiak. Úri ebédünk volt, galuska és gombapörkölt mellett azt is megtudom a kollégáktól, hogy a legerősebb állat, ha hiszitek, ha nem, az bizony az orrszarvúbogár . 

Ebéd után néhány érdeklődő gyerkőc már türelmetlenkedik az ajtó előtt. Na, gyerünk fiúk-lányok, kivonulunk a kereszteződéshez! Itt Marcival rázendítünk az "Ungaresca"-ra, körénk gyűlik a telep apraja és nagyja. Gyerekek, akit érdekel a hegedű, jöjjön utánunk! (Tisztára úgy érzem magam, mint a patkányfogó a német népmesében) . A hangár előtt aztán megpróbálom megtáncoltatni őket, de ez a kísérlet kudarcot vallott: Magamra maradtam a jobbra-balra lépegetéssel. Sebaj, ami nem megy, nem kell erőltetni.

Benn aztán bemutatkozik a hegedű, és hamarosan már azt is tudjuk, hogy a húrjait Gé-za, D-ani, Á-gi illetve É-vinek hívják! Na és hallás után meg tudjuk-e különböztetni a G-t az E-től, és a D-t az A-tól? Mindjárt lesz a hangárnak G, D, A és E sarka, oda szaladunk, amelyik húrt hallod! Persze aztán bemutatkozom én is, és elmesélem, hogy mi a tervünk velük a nyáron. Megbeszéljük, hogy mi az a zenekar (amikor sok hangszer együtt játszik), és hogy mi is csinálhatunk zenekart! Meg azt is megbeszéljük, hogy hangszeren tanulni nem megy egyik napról a másikra, és ha komolyan meg akarnak tanulni, akkor jönni kell ám minden nap, illetve hogy a hegedű érzékeny hangszer, és meg kell tanulni néhány dolgot, mielőtt kezükbe vehetik. Mondanom sem kell, ez volt a legnehezebb: Szívük szerint mindjárt kivették volna a kezemből: Hadd húzzam meg, hadd húzzam meg!. Mint vámpírok az áldozatra, vetették volna rá magukat egy hegedűre 15-en! Muszáj volt leszerelni őket: "Ha jöttök minden nap, jövő héten lehet!?".

Vége felé aztán volt "mozi" is: Youtube-ról megnéztük milyen egy igazi nagy zenekar, és hogy még milyen hangszerek vannak benne (stílusosan egy Simon Bolivar zenekari videót mutattam Gustav Dudamellel http://www.youtube.com/watch?v=3vwZAkfLKK8).

Másnap aztán lesz cselló is! Minden óra végén legyen valami holnapra, amiért érdemes újra jönni. A kijáratnál aztán sorban állva mindenki pengethetett egy E, A, D vagy G-húrt, rendelés szerint. 

Ezen az első napon kb. 14-16 gyerkőc volt jelen, főleg kisiskolás korúak, de a napok folyamán olykor megjelentek 5 évesek, a háttérben pedig néhány tizenéves érdeklődő is. A nagy korkülönbség miatt nyilván nehéz figyelmüket egy felé terelni, így a csoport koncentrációja egy dologgal nem köthető le néhány percnél tovább. Ennek megfelelően igyekeztem a következő napokra olyan órákkal készülni, hogy 5-10 percenként váltsunk hangszerbemutató, éneklés, ritmus visszatapsolás, sarokba szaladgálás, "szellemhegedülés"(hangszer+vonótartás hangszer nélkül) illetve videózás között. 

Késő délután aztán ellátogattam még Hepke András hangszerész úrhoz, konzultálni vele a barkácsolás néhány részletéről (kulcsok beillesztéséről, fogólap csiszolásról), aki meg is tűrt engem jól felszerelt műhelyében, hogy elvégezzem vasárnap vágott léceimen a szükséges utómunkát.