Július 18 csütörtök
Ma Marci apukája, (Bátki László) Laci is jött, hozott magával brácsát is, így ő lett a mai nap hőse. Mivel így már hárman voltunk tanárok, és Laci több vonót is hozott, gondoltuk, óra vége felé fél csapattal vehetünk kézbe vonót, de ez a művelet meghiúsult.
Meg kellett tanulnom, hogy az ő fejükben a jövő idő egy érthetetlen, elvont fogalom. Magyarul: olyan, hogy "várj, majd 5 perc múlva" nem létezik, csak a most és azonnal. Az, hogy a fél csoporttal vonót fogunk, a másik meg várjon öt percet, az működésképtelen. Képesek közelharcot vívni azért, hogy ki kerül előbb sorra.
Már tegnap világossá vált, hogy eljött az ideje, hogy csoportokat osszunk be. Ebben Marci segített. Én a pedagógus fejemmel azt gondoltam, húzzuk meg a határokat életkor szerint. Marci rámutatott, hogy ez halva született ötlet, mert a cigányok családban, baráti körben gondolkodnak, járnak mindenhova, ha szétvágom e köröket korra hivatkozva, úgyis együtt jönnek. Még jó, hogy Marci ismeri őket, és ennek értelmében osztotta be.
Gyakorlatilag lett egy kisfiú, egy kislány, és egy kamasz csoport.
A kamaszokkal még aznap délután találkoztunk újra. Eddig aggódtam miattuk, hogy a gyerekekkel való dedózás miatt elmegy a kedvük, hát most külön megbeszéltük, hogy ők lesznek az elit alakulat, akikkel lehet gyorsan haladni, komolyabb darabokat játszani, mint a picikkel, és ezzel meg is lettek az ügynek nyerve. Laci is hozott néhány hegedűt, így már elég egészes hangszer volt, három tanárral így először kezükbe vehették a hangszert és a vonót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése